2026. május 20., szerda

A jégkrém papírja


Sok kis történet bizonyíthatja, hogy már ismerem azt a valakit, aki közel áll hozzám. Ez a folyamatosan alakuló ismeretet jelentheti azt is, hogy ki tudom számítani mit tesz vagy éppen mit nem, és legtöbbször már nem is ér csalódás, mikor a cselekvésre kerül  sor:

"A jégkrém papírját és a fapálcikát hosszan szorongattam, mert nem találtam  egy faluban kukát sétánk közben. 
Mikor végül megláttam egyet, rögtön  jeleztem M.-nak, és néztem a kezét, hogy ő is szorongatja-e még mindig a sajátját. Csalódtam volna, ha nincs nála, de nem is feltételeztem  az ellenkezőjét. 
Bólintott, mikor ő is észrevette a kukát, és együtt beledobtuk a már lassan hozzánk nőtt, a megolvadt csokitól maszatos papírt."

Utóirat: Hogy nem szemetelünk az természetes és a kultúráltság egyik alapja bárhol és bárki részéről.  Ez a kis történetünk a sok közül csak egy volt, mert most éppen eszembe jutott, és akkor sem éltem meg egy csodaként. Egymás fokozatos megismerésről akartam most főleg írni.


12 megjegyzés:

  1. Az én gyermekeim pont így voltak a Túró Rudi csomagolásával, ha a városban ették kicsi korukban. Fogták a kis kezükben és az első kukánál kidobták. Véletlenül sem ejtették volna a földre. Mai napig nagyon ügyelnek a környezetükre, ahogy mi is itthon és bármerre járunk is a világban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így jó, sőt tökéletes, ahogy te is írod. Minden elismerésem nektek, hogy már kicsi korukban megtanulhatták ezt tőletek. Egyre többen vannak, akiknél ez olyan természetes, mint levegőt venni.
      Hogy mégsem? Már nincs, de régen az osztrák- magyar határon magyarul is ki volt írva, hogy: " Ne szemetelj!"
      Itthon is egyre több és több a kuka ( színesek és szépek is), hogy megoldás is legyen arra, hogy ne legyen szemetelés.
      Abban a közeli kis faluban is voltak és lehet, hogy mi éppen ott voltunk, ahol nem. Mindegy is, szorongattuk a papírt a pálcikával együtt addig, ameddig kellett, hogy megszabadulhassunk tőlük.

      Törlés
  2. Szép a meghitt kapcsolat, amikor szavak nélkül is tudjuk, mire gondol éppen a másik... Ez határtalan bizalmat ébreszt. Örülök, ha valaki meg tudja valósítani. Mindig ilyenre vágytam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy zökkenőkkel alakul ki ez, főleg egy kapcsolat elején. Mivel közös törekvésünk volt és az is, hogy folytassuk, egyre jobban haladunk. A beszélgetés fontos, nyíltan kimondani, hogy mit és hogyan szeretnénk, és meghallgatni a másikat is. Nem kell elvárni, hogy a másik gondolatolvasó legyen. Aztán kölcsönös lemondások, elfogadások során simul és alakul egy kapcsolat. Most is éppen "rendben" vagyunk.
      Más: M. pár perce írt, hogy creperie-t ebédel St Pierre le Moutiers-ben.:)

      Törlés
    2. M. nem nagyon tűri a véletlenül vagy anélkül ott hagyott papírokat. Ha pl. bevásárolunk, és a bevásárló kocsiban talál egy más által korábban ott hagyott számlát, reklámanyagot, kiveszi őket és elballag vele a legközelebbi kukáig. Mindig így történik. Aztán folytatjuk az utunkat is.

      Törlés
  3. I feel like M and can’t see a paper on the ground or when I go to the restaurant or cafe before leaving I put my chair back in the right place! It is natural for us. After 44 years of life together we know exactly how to behave. I just had an ice cream! Have a nice afternoon. ( I am resting before the busy day tomorrow with the workers in the house)
    Hugs from me.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. It is very natural to throw garbage in the trash can. All intelligent people do this. We were in a very small village, and there were trash cans there, but we couldn't find them right away.
      I also push the chair back into place, because I pulled it from its original place. Why should the waiter do it after I leave?
      M. and I have been together for 26 years, and not every day. But we wanted to get to know each other's habits. This can be one of the foundations of a good relationship. Hugs. Éva

      Törlés
  4. Mamón lepten-nyonon szemetlada. Itt nem kéne tartogatni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt azért nem kell elfelejteni, hogy Makó város, a hely ahol mi voltunk pedig egy egyutcás falu néhány kis mellékutcával. Voltak szemétládák is, csak nem ott és azonnal, ahol mi befejeztük a jégkrém evését.
      A hangsúlyt én ebben a bejegyzésemben inkább arra próbáltam helyezni hogy jó, ha ismerjük már egymás szokásait, mert alapja lehet egy kapcsolatnak az, ha nem sokszor csalódunk.
      Egyébként Sopronban is lépten-nyomon...

      Törlés
    2. néha (vagy gyakran?) nem a szöveged hangsúlyára reagálok. Bocsánat. :)

      Törlés
    3. És ez így van jól... Gondolkodtam azon, hogy a hangsúlyra utaló mondatom ott maradjon-e a válaszomban. Majdnem töröltem, de aztán mégis maradt. Rossz döntés volt.
      Egyébként pedig a szövegemben reagálj mindig bármire, amire csak akarsz!:)

      Törlés