A vasárnap délelőttünk

Tegnap  újra a Múzeumnegyedben voltunk, és az ottani 10 kiállításból számunkra a negyediket néztünk meg. 

Mielőtt elindultunk, beszéltem még kicsit M.-nak a Szent Koronáról. Bíztam abban, hogy a kiállításon majd látja a korona, a jogar és az országalma másolatát, mert a kiállítás címe "Sopron és a korona" volt. 

Láttuk az eredetieket is egyszer a Parlament épületében, tehát nem voltak számára már ismeretlenek.

Úton a Múzeumnegyed felé még megmutattam neki újra a Hűségkút tetején látható országalmát, ami mellett  már máskor is sokszor elmentünk.

Az első teremben rögtön gregorián énekek szóltak halkan a háttérben, és  ez meg is alapozta a hangulatom a folytatáshoz. Mennyi régi bakelit lemezem van, és milyen sokat hallgattam régen őket! 

Legtöbbet az ott lévő koronázási jelképek előtt álldogáltam, meglepetés ez nem is volt számomra, hiszen tudtam,  hogy így  lesz.

A kiállítás utolsó helyszíne az a rekonstruált vasúti kocsi eredeti használati tárgyakkal, melyben IV. Károly utolsó magyar király és felesége, Zita királyné utazott Sopronból a főváros felé 1921 októberében. Címeres zsebkendő, meisseni porcelán és a falon ünneplőbe öltözött,  a királyi párt fogadó nők képei is.

Tetszett ez a kiállítás is, mint  ahogy az eddig látottak is tetszettek, és jól döntöttem.

Ez utóbbit azért írtam most le, mert nekem kellett eldöntenem, hogy délelőtt sétáljunk-e a belvárosban, vagy inkább erre a  kiállításra menjünk. 

Én a kiállítást választottam, de volt még egy kis sétánk is utána, így mindkettőből jutott végül nekünk.