Láttam a házunk előtti járdán egy egészen kis fenyőágat és egy ázott falevelet, és együtt is volt kettő azok közül, amit szeretek: valami kis egyszerű és az eső.Az a kis ág biztosan egy korábban kivitt fenyőfáról tört le, és mikor visszajöttem, még mindig ott volt. Hazafelé tartva arra is gondoltam hogy vajon ott lesz-e még. Még az ilyen jelentéktelen dolgok is gyakoriak a gondolataimban, mert számomra a nem jelentős is jelentős. Vagy inkább úgy mondanám, hogy a nem jelentős a jelentős, vagyis a kis dolgok nagy élvezete.Később jobb híján a múló időt is néztem: a fodrásznőm a pultra tett telefonjának az óráján, mellette egy határidőnaplón és a tükörben látott saját arcomon is. Beszélgetések foszlányainak is tanúja voltam:
1. Az egyik hajmosó hölgy: "... Franzi keveset tud magyarul, éppen csak annyit, amennyi az udvarláshoz kell."A másik válasza: "Ennyi bőven elég, egy férfinak nem is kell ennél több!"
2. Egy hölgy: "...azonnal tudják, hogy magyar vagyok."
Később hallottam, hogy németül beszélt a telefonon, és mivel kíváncsi voltam rá a korábbi mondata miatt, megnéztem magamnak. Semmi látható nem árulta el róla, hogy hol született. Később sem tudtam meg többet annál a fél mondatnál, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy miből is látható a "magyarság".:)Egy meglévő földrajzi tényről azonban megbizonyosodhattam újra a mondatfoszlányokból is: nagyon közel van Sopronhoz az országhatár.
Láttam a házunk előtti járdán egy egészen kis fenyőágat és egy ázott falevelet, és együtt is volt kettő azok közül, amit szeretek: valami kis egyszerű és az eső.
Az a kis ág biztosan egy korábban kivitt fenyőfáról tört le, és mikor visszajöttem, még mindig ott volt. Hazafelé tartva arra is gondoltam hogy vajon ott lesz-e még.
Még az ilyen jelentéktelen dolgok is gyakoriak a gondolataimban, mert számomra a nem jelentős is jelentős. Vagy inkább úgy mondanám, hogy a nem jelentős a jelentős, vagyis a kis dolgok nagy élvezete.
Később jobb híján a múló időt is néztem: a fodrásznőm a pultra tett telefonjának az óráján, mellette egy határidőnaplón és a tükörben látott saját arcomon is.
Beszélgetések foszlányainak is tanúja voltam:
1. Az egyik hajmosó hölgy: "... Franzi keveset tud magyarul, éppen csak annyit, amennyi az udvarláshoz kell."
A másik válasza: "Ennyi bőven elég, egy férfinak nem is kell ennél több!"
2. Egy hölgy: "...azonnal tudják, hogy magyar vagyok."
Később hallottam, hogy németül beszélt a telefonon, és mivel kíváncsi voltam rá a korábbi mondata miatt, megnéztem magamnak. Semmi látható nem árulta el róla, hogy hol született. Később sem tudtam meg többet annál a fél mondatnál, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy miből is látható a "magyarság".:)
Egy meglévő földrajzi tényről azonban megbizonyosodhattam újra a mondatfoszlányokból is: nagyon közel van Sopronhoz az országhatár.
Ma, amikor Koppenhágában felszálltam a repülőre vidám és erőteljes hangon köszöntött a stewardess. Meglepődtem. Honnan tudja, hogy magyar vagyok?! - kérdeztem magamtól. Utóbb, félálomban még hallottam, hogy angolul is vidáman és szokottnál valamivel hangosabban szól az utasokhoz.
VálaszTörlésJól végezte a feladatát a stewardess, és ez mindig jó érzés annak, akit érint.
TörlésÉn ezt akkor tapasztalom, ha magyar a pincér Ausztriában, ami ugye nem ritka ott, ilyen közel a határhoz.
Én megérzem, ha magyar, mert van egy leheletnyi akcentusa, és már magyarul rendelek nála. Ha nem jön be a megérzésem, az sem volt soha baj.
Ha eltaláltam, jön is rá a válasz magyarul egy kis plusz mosollyal. Volt már olyan, hogy gyakrabban nézett rám munka közben, és gyors is volt.