"Oly korban éltem én e földön,mikor az ember úgy elaljasult,hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra..."
( Radnóti Miklós: Töredék-részlet 1944. május 19.)
Írtam már bejegyzést Radnóti Miklósról és írtam már Gyarmati Fanni naplójáról is a blogomban. A költő életének tragikus vége azonban még hiányzik, mindenképpen írnom kell még.
Radnóti Miklós 1944. májusában kapta meg utolsó munkaszolgálatra való behívóját. A bori táborból 2 levelezőlapot írt feleségének, ezeket a cenzúra miatt Gyarmati Fanni már csak késve kaphatta meg. Az elsőt 1944. július 23-án a házasságkötésük évfordulójára, a másodikat mely egyben utolsó levele is volt augusztus 16-án, és ebben azt is írta:„…köszönöm, Édes, az együtt töltött kilenc évet…"Közben Fanninak is menekülnie kellett. A háború alatt álnéven apácaként bujdosott és többször megerőszakolták az orosz katonák. Amikor Radnótit 35 éves korában a végsőkig kimerülve, hidegvérrel megölték 1944. november 9-én, Gyarmati Fanni 32 éves volt és sokáig nem akarta elfogadni, hogy meghalt az ő szeretett Mikje.1945. január 28."Olyan elmondhatatlan, húsomba, csontomba, velőmbe ható fájdalom az, hogy nincs mellettem, egyedül vagyok, nélküle vagyok, hogy ezt nem lehet leírni, kifejezni."Amikor az agyonlőtt költőt a háború után 1946. június 23-án exhumálták, a feleségének javasolták, hogy ne nézze meg a testét. Fanni 1946. augusztus 12-én mégis felkereste Abdánál a Rábca árterét, ahol a tömegsírt feltárták és megtekintette őt. Nem idegenkedett a látványtól, nyugodt maradt, mert ami ott volt az" övé" volt akkor is, ha csak egy nadrággomb maradt a ruhából épen és változatlanul.Egy száraz kórót tépett le, melyet megszárítva egész életében őrzött. „Egy kórót téptem a gödörről, ami összevissza hányt földdel ott árulkodott előttünk. Miklós sokkal hitelesebb sírjának éreztem, mint azt, ami majd itt adódik Pesten.”
Radnóti Miklós kihantolása (és még 22 társáé) után megtaláltak egy ceruzával írt noteszt a zsebében, mely a költő utolsó verseit tartalmazta és Razglednicák néven váltak ismertté. Az első lapon öt nyelven a következő sorok álltak:„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére, Budapest VII., Horánszky u. 1.
A tisztiorvos megjegyzése a notesz megtalálásáról:
"A kihantolás során a 12. holttest nadrágja farzsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk."
Radnóti Miklós 1944. májusában kapta meg utolsó munkaszolgálatra való behívóját.
A bori táborból 2 levelezőlapot írt feleségének, ezeket a cenzúra miatt Gyarmati Fanni már csak késve kaphatta meg.
Az elsőt 1944. július 23-án a házasságkötésük évfordulójára, a másodikat mely egyben utolsó levele is volt augusztus 16-án, és ebben azt is írta:„…köszönöm, Édes, az együtt töltött kilenc évet…"
Közben Fanninak is menekülnie kellett. A háború alatt álnéven apácaként bujdosott és többször megerőszakolták az orosz katonák.
Amikor Radnótit 35 éves korában a végsőkig kimerülve, hidegvérrel megölték 1944. november 9-én, Gyarmati Fanni 32 éves volt és sokáig nem akarta elfogadni, hogy meghalt az ő szeretett Mikje.
1945. január 28.
"Olyan elmondhatatlan, húsomba, csontomba, velőmbe ható fájdalom az, hogy nincs mellettem, egyedül vagyok, nélküle vagyok, hogy ezt nem lehet leírni, kifejezni."
Amikor az agyonlőtt költőt a háború után 1946. június 23-án exhumálták, a feleségének javasolták, hogy ne nézze meg a testét.
Fanni 1946. augusztus 12-én mégis felkereste Abdánál a Rábca árterét, ahol a tömegsírt feltárták és megtekintette őt. Nem idegenkedett a látványtól, nyugodt maradt, mert ami ott volt az" övé" volt akkor is, ha csak egy nadrággomb maradt a ruhából épen és változatlanul.
Egy száraz kórót tépett le, melyet megszárítva egész életében őrzött.
„Egy kórót téptem a gödörről, ami összevissza hányt földdel ott árulkodott előttünk. Miklós sokkal hitelesebb sírjának éreztem, mint azt, ami majd itt adódik Pesten.”
Radnóti Miklós kihantolása (és még 22 társáé) után megtaláltak egy ceruzával írt noteszt a zsebében, mely a költő utolsó verseit tartalmazta és Razglednicák néven váltak ismertté. Az első lapon öt nyelven a következő sorok álltak:
„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére, Budapest VII., Horánszky u. 1.
A tisztiorvos megjegyzése a notesz megtalálásáról:
"A kihantolás során a 12. holttest nadrágja farzsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk."
Nincs mit szólnom...😥
VálaszTörlésTalán csak annyit, a magyar kultúra, a magyar irodalom örök vesztesége Radnóti halála. Meg Szerb Antalé is. És ki tudja számontartani, mekkora veszteség érte még a világot....A háborúk és soá minden áldozata fáj bennem.
rhumel
Tudom, hogy nem lehet mit szólni.
TörlésSzerb Antalról is sokat olvastam mostanában az évforduló miatt és úgy megrendít értelmetlen és erőszakos halála, mint Radnótié ( és másoké).
Felfoghatatlan, hogy mindig vannak olyan döntések, melyek egy háborúkhoz vezetnek és méginkább az, hogy mindig vannak, akik végre is hajtják őket.
Ártatlan gyerekek és emberek halála, az irodalom veszteségei is, a meg nem született versek, írások örök hiánya pedig bennünk él...
Mindig meglep, amikor összeér az, ami foglalkoztat azzal, ami más kontextusban elém kerül. Ma idéztem a lányomnak Radnóti Nyolcadik eclogájából ezt a sort: "az ember az állatok alja". Egy hete a Radnóti Színházban megnéztük a Futótűz című csodálatosan kemény darabot, amire a nagyobb gyerekeinket is magunkkal vittük. A libanoni polgárháborúról szól és arról, hogy el kell mondani a történeteket, ahhoz, hogy valamiféle engesztelődés, feloldás történhessen. Több nap elteltével is beszélünk a látottakról és a lányom kérdéseire: hogy történhetett meg ennyi rettenet, Radnóti verseit vettem elő. (Aztán eljutottunk Pilinszkyig is).
TörlésMa amíg a család férfitagjai, unokák, apa és nagyapa meccset néztek, mi a menyemmel csak úgy beszélgettünk, hétköznapi dolgokról, a jövő hét megtervezéséről, és -teljesen véletlenül, ha van véletlen?- a múltra, a családomat is érintő dolgokra, a háborúra, az elhurcolásra terelődött a szó. Mert el kell mesélni, továbbadni, amit mi is már csak hallottunk. Igen," el kell mondani a történeteket," - szívemből szóltál, Anna!
Törlésrhumel
Anna, Radnóti is elmondta a Razglednicákban az élete végét versekbe szedve. Mert el kellett mondania!
TörlésAlig tudott már írni a meggyötörtségtől, a kimerültségtől de rótta ceruzacsonkokkal a sorokat, hogy ne maradjanak utolsó napjai sem nyom nélkül. Végül el is jutott a notesz egyik lemásolt példánya Ortutay Gyulához, és így volt jó, mert a Radnóti zsebében lévő eredeti már nem volt olvasható. Tudta, hogy bizonyára meghal, de mégis gondoskodott arról, hogy költészetünkben nyoma maradjon annak a borzalmas végnek, ami várt rá.
Igen, " az ember az állatok alja", és elég csak hallgatni a híreket, hogy tudatában legyünk, merre halad a mostani világ is, mert ugye a történelem sajnos ismétli önmagát.
Annyi mondandóm van még, hogy további bejegyzések is születnek a blogomban Radnótiról. Már készülnek, mert nekem is "beszélnem" kell arról, amit tudok. Sokat olvastam mostanában róla, mert egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
Kedves E., jó, hogy beszélgetsz ( beszélgettél) a mennyeddel arról a múltról, ami a családod érinti.
TörlésM. nagy családfa kutatásban van, blogot is ír arról, amit megtudott és bár tudja, hogy a fiait most nem érdekli még az egész, mert mással vannak elfoglalva, de azt is tudja, hogy később majd többet akarnak tudni, de nem lesz már kitől kérdezniük.
Tehát ír, szerkeszt, újraír, képeket gyűjt, utazik azokhoz, akik még mesélhetnek és akik szintén tudják, hogy " el kell mondani a történeteket".
M. már bánja, hogy nem beszélgetett többet a szüleivel, nagyszüleivel, rokonokkal, bárkivel, mert most innen-onnan csipegeti össze az információkat, pedig megvolt a lehetősége, hogy azoktól hallja, akik átéltek mindent. Hányszor beszél mostanában erről...
Jól teszed, hogy mesélsz, folytasd is, mert ki tudja ki mire fog emlékezni a szavaidból, amikor majd már kell neki.
A kérdezés nagyon fontos. Én annyira örülök, hogy az unokáink már most olyan dolgokról is érdeklődnek, amik engem annak idején 10-12 évesen még nem igazán foglalkoztattak. Vagy nem figyeltem eléggéa részletekre, nem kérdeztem eleget. Azért szerencsére sokat meséltek a szüleim. Sajnos nem volt elég időnk, hamar elmentek, 40 évesen már árva voltam, pedig ebben a korban már elég érett az ember, hogy figyeljen és kérdezzen. Pótolhatatlan sajnos, minden ki nem mondott szó, kérdés. Anyai nagymamámtól gyerekkoromban sokat hallottam a családunkról, és az apai mamámtól is, tőle már felnőttként mélyebb szinten is megtudtam dolgokat.
TörlésM. komoly feladatot vállalt, jó hogy összeszedi, amit csak lehet. Megértem az igyekezetét. Rémes érzés, ha már nincs kitől kérdeznünk.
A napokban lett 97 éves a nagybátyám, hála az égnek még mentálisan teljesen jól van, korát meghazudtolóan. Tőle még kérdezhetek.
rhumel
Mikor anyu még élt, akkor sokat mesélt főleg a gyerekkoráról, és ahogy mondta, akkor volt boldog és gondtalan. Az édesapja akkor még élt, de sajnos meghalt a második világháborúban. Anyut nem kellett kérdezni a szép gyerekkoráról, mert ő beszélt róla.
TörlésOnnan lehett tudni, hogy megváltozott az élete később, mert már nem mesélt.
Azt bánom, hogy én ezt a tényt tiszteletben tartottam, és nem kérdeztem sokat. Nem akartam a kérdéseimmel felbolygatni, amit magában eltemetett. Ma már bánom, mert mikor mégis össszeszedtem a bátorságom és kérdeztem a nehéz időszakáról is ( annak tartotta az egész életét sajnos), akkor azért elmondta a válaszát. Különösen ahogy idősödtem már" beszélgetőpartnernek" tekintett.
Bonyolult dolog kérdezni is, ha azzá tesszük.
Ahogy olvastam, nálad is később jött el a kérdezni tudás időszaka, és szerencsére ott voltak a nagymamáid, akik választ is adtak.
Ott van a nagybátyád is most, aki valóságos kincsesbánya lehet!
Lent olvastam, mikor Annát megszólítva leírtad, hogy Zs. becéző alakját nem írhattad le, de nem szereted a "menyem" szót. Nem tudhattam, én is így hívtam őt egyik kommentemben, ráadásul hibásan is írtam le.
And we would did it all again in a heartbeat. Right below the surface man is brutal. Just look at what is going on in Minnesota now.
VálaszTörlésIt is frustrating that there are always leaders who make irresponsible decisions leading to violence and war, and there are always cruel people who slavishly implement these decisions. History repeats itself.
TörlésI know what happened and is happening in Minnesota. It is terrible!
Kedves Éva, várom a bejegyzéseidet és olvasom is, csak hét közben nem mindig marad időm reagálni (ráadásul a múlt hét a központi felvételi feladatok javításáról is szólt). Nagyon értékes, ha összeáll a családfa - legyen a kutatásban sok öröme M.-nek-, nálunk a 85 éves édesapámnak köszönhetően készült el, de valóban meg kell érni arra, hogy igazán érdekes legyen mindez a következő generációnak: magam is most, a negyvenes éveimben tettem ki a konyhában a falra. Ne egy cirkalmas papírt képzelj el, hanem tiszta, precíz férfi írással elkészített munkát a szépszüleinkig felvezetve. Az egésznek van erőt adó kisugárzása: tartozunk egy szövevényes nagy családba.
VálaszTörlésRhumel, milyen jó lehetett a menyeddel beszélgetni a családodról!
Kedves Anna, te tudod, hogy mikor tudsz jönni olvasni a blogomat, és azt is te tudod, hogy mikor tudsz itt bármire is reagálni. Teljesen természetesnek veszem ezt. Én már nyugdíjban vagyok, több időm van magamra és másra, így a blogomra is. Ha jössz örülök, de tudok várni is. Nyugi!:)
TörlésÉdesapád pedig fantasztikus, és csak azt erősíti meg bennem, hogy idősebb korukra az emberek számára eljön a " kényszer", hogy átadjanak tudást a fiataloknak. Még azt is elfogadják, hogy most még annyira nem érdekli őket, mint majd később. Minden életszakasznak megvan a maga érdeklődési köre.
Nagyon jó, hogy van egy családfátok és a családod is nagy.
Én ezt soha nem éltem át. Se nagy család, se családfa!
Örülj és majd a gyerekeid is fognak, ha már most nem teszik. Ha nem, eljön az ideje annak is, és azt annyira tudjuk.
Örülök, hogy leírtad és nagyon köszönöm.
Anna, csak még egy mellékes, témán kivüli megjegyzés: igen, jó volt beszélgetni ilyen omoly dolgokról is, de ezt a menyem szót nem igazán szeretem, szinte sosem használom, de itt nem írhattam a Zs. keresztneve becéző alakját. 😉
Törlésr.