2026. február 26., csütörtök

Aki télen él

Az előző bejegyzésemben felmerült az, hogy vannak, akik " téli emberek", mert ebben az évszakban érzik igazán jól magukat. 
PDL örült, hogy társra lelt bennem, és így ő sem a többiektől eltérő "csodabogár". Aliz-Julinak pedig megígértem egy kommenetemben, hogy elhozom Krasznahorkai László pár mondatát, melyeknek örültem, mikor megtaláltam őket.
Különböző emberek vannak, és én is bőven beleférek ebbe a tél szeretetemmel, ellentétben a többség tavasz várásával.
Kis dolog ez a világ nagy problémái között, említésre sem méltó, de én mégis  egy bejegyzést is szánok rá, és  főleg az idézet miatt.
Egyébként pedig úgy látom, hogy "így" is elfogadható vagyok!:)
Mikor olvastam ezeket a sorokat, igazolva láttam magam, mert vannak még olyanok, "akik szinte feltámadnak, ha végre beáll a fagy."
Ahogy Eszterné is kilépett a hidegbe miután meglátogatta Pflaumnét, és megtudhatjuk, hogy hova is tartozik az évszakok élhetőségét illetően: 

"...a hideg nem forró kályhák oltalmából szemlélt tűrhetetlen Rossz, hanem az élet természetes közege, akik szinte feltámadnak, ha végre beáll a fagy, s északról megjön a sarki szél, hiszen bennük csupán a tél tisztíthatja meg a látást, hűtheti le a szabályozhatatlan indulatokat, s szervezheti meg újra  a nyári verejtékezésben szétesett gondolatok zavaros tömegét..."

(Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája-részlet)









15 megjegyzés:

  1. I think that László Krasznahorkai said it well! His name is a jawbreaker for someone who does not speak Hungarian!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yes, László Krasznahorkai's name is not easy to pronounce or write for someone who is not Hungarian.
      His books are also difficult to read, even in Hungarian. Yet, there is one book of his that I discovered for myself, even before he received the Nobel Prize for Literature. It is there on my shelf, ready to be taken down at any time.

      Törlés
  2. A K. idezet barátném juttatta eszembe aki valósagos katarzist (megtisztulást)érzett minden hóeséskor...!.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katarzist nem érzek, mert az azért túlzás, de szívesen nézegetem, ahogy esik a hó.
      Nem mániásan szeretem a telet, csak jobban a többi évszaknál. Ezt azért le kellett most itt írnom, mert túlzásokba esni én sem szeretek, és kerülöm is őket.
      De kimegyek a hidegbe, hogy érezzem, hogy csíp, és ha tehetem sétálok a hóban is!:) Semmi ellenkezés nincs részemről.
      Az a nyári verejtékezés, ami az idézetben is van, kifejezetten ellenemre van.

      Törlés
    2. Még le akarom írni azt, ami biztosan nyilvánvaló, hogy M. lapátolja a havat az első képen, mert nem tudtam a hó miatt kinyitni az ajtót, hogy beszálljak az autóba.
      A másodikon a köztéri alkotások egyike. Sokat láttunk belőlük. Ami feltűnt, hogy mindenki talált felfelé görbülű ágacskát vagy kis fenyőgallyat, hogy mosolyogjanak. Szomorú hóembert nem láttam, pedig volt választék. :)

      Törlés
    3. Hát nem azert...de a K szöveg alapján nem lehetett egész véletlen asszociáció barátném katarzisának emlitése..(.ha nálad nincs is ilyen)

      Törlés
    4. Azt mondani se kell h megint szépek a képek a rengeteg hóval (fehérséggel, tisztasággal!)

      Törlés
    5. A tisztulás és a maga a tisztaság nekem is eszembe jut a hóról, amikor még friss. Mert ez elkerülhetetlen. Mivel a katarzis is egy felemelő élménnyel függ össze, mégis egyetértek veled, mert élmény nekem is a hóesés.
      Aznap reggel, mikorra ez a nagy hó esett, tényleg így éreztem, mert nagyon szép volt.

      Törlés
    6. Szép képeket lehetett készíteni, abban a gyönyörűséges hóban. Előző nap még szebb volt, mert akkor teljesen friss volt, de aznap sajnos nem tudtam egyedül elmenni. Sok képet láttam viszont a neten a soproniaktól, akik fotózgattak megállás nélkül. Egyik szebb kép volt, mint a másik.
      Jó hogy legalább szombaton elmentünk mi is, mert még akkor megmaradt olyannak, amilyennek a képeken is láthatod. Aztán jött a meleg, és elkezdett olvadni és megroggyanni.
      Pár napja már semmi nincs belőle a hőmérséklet és egy egész éjjel tartó nagy eső után.

      Törlés
    7. 20 évesen irtam egy hosszú verset az összetaposott hó miatti világfájdalmamról! :) (A tisztaság szennyé lett ! A vád égbe kiált)

      Törlés
    8. Rossz is látni ilyen állapotban a szép tiszta havat, de én nem voltam kint.
      Nem azért, mert nem akartam látni a koszosodó, latyakos havat, hanem mert nem kellett kimennem, volt itthon mindenem. Elvoltam bent magammal, közben elolvadt a hó.
      20 éves korában már látja az ember a valóságot, a verse is az életről szól egy időjárásjelentés helyett, és beleszövi a világfájdalmát is a sorokba. Igazi 20 éves kori gondolatok sok érzelemmel!
      A mostani éveinkben is látjuk a jelenlegi sok koszt, a sok szennyet és fáj. Nekem most nagyon fáj!

      Törlés
  3. Az írásod és a hozzászólások elgondolkodtattak, hogy vajon én mit szeretek a legjobban a télben: azt, hogy elcsendesedik a világ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, csendesebb minden, ha tél és hó van. A hóban még a léptek zaja sem hallatszik. Nem volt könnyű közlekedni szombaton, pláne nekem közben a rollátoromat is taszigálni :), de a csendre én is felfigyeltem.
      A szépségére is, mert tényleg mesekönyv illusztrációs volt, vagy az idilli, régi karácsonyi képeslapoké.

      Törlés
  4. Nekem Krasznahorkai magas... többször neki kell futnom. Kedvelem az elsőre IS érthető mondatokat. Nagyon jó telünk volt! Örömmel csatangoltam hóban, most sárban, de hogy tegnap a metszőollót munkába foghattam... nagyon jó érzés... kivéve a tüske nyomát az ujjbegyemben. (Márta)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krasznahorkai nagyon nem könnyű, én csak az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvét szeretem igazán, azt viszont többször is olvastam, mert tetszik. Azt mondhatom rá, hogy mikor először olvastam nagy élmény volt.
      Más könyvéről ezt nem mondhatom el, és nem is erőltetem, hogy olvassam őket.
      Ezt a telet én is szerettem, mert végre volt abban is részem, hogy olyan " igazi" volt, és itt elsősorban a hóra gondolok.
      Metszőollót én mint tudod, nem veszek a kezembe, mert nincs kertem. Nem is volt még vele kapcsolatban örömöm. Csak akkor kerül elő( mert azért van!), ha a temetőben a terjeszkedő borostyánt kell visszaigazítani, a sírokon, de azt is M. csinálja, én csak a szemétgyűjtőbe viszem el a levágottakat.
      Tüske? Az viszont kellemetlen. Nekem egyszer fenyőtű sértette meg a körömágyamat a legnagyobb karácsonyi készölődésben. Begyulladt, és nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen kis ügy ennyire megnehezíti majd a munkákat.

      Törlés