"Főként arra szokták kihegyezni a decembert, hogy mi mindent még. Még egy süteményrecept, még egy program, amire menj el, még egy dísz a házba (...). Ne arra fókuszáljunk, hogy mik azok a dolgok, amiket még ha magunkra húznánk, attól ünnepibb lenne az ünnep, hanem mik azok a dolgok, amiket hogyha elengednénk, ünnepibb lenne az ünnep."
Valahogy így gondolom én is, és olyan biztatóan megnyugtató az, hogy vannak még sokan mások is, akik így gondolják.
Biztató, hogy van még vágy a karácsony lényegének újbóli megtalálására:
A szeretet ünnepére, Jézus Krisztus születésére, és arra a karácsonyra, mely arról is szól, hogy együtt legyünk.
Sokan már azt sem tudják mi az, hogy elengedni. Helyette ott van, a többet szerezni.
Anyu régi meséléseiben benne volt az, hogy volt számukra egy fehér gyertya ünnepi fénynek, és a fő "program" az volt, hogy nagyapám fekete öltönyben, állig begombolt fehér ingben elment a templomba.
Csak vasárnapokon és szentestén az éjféli misére, mert hétköznapokon munka volt.
Olyankor még a féltve őrzött zsebóráját is magával vitte, melynek természetesen az időt mutató funkciója is volt, és nem csak egy puszta díszítésre való tárgyként szolgált.
A szépségnek és az óra rendeltetésének szerencsés találkozása valósult így meg.
A karácsonyi fényözön látványa után felmerült bennem az a gondolat, hogy a puritán nagyapám birtokában ez volt az egyedüli dolog még karácsonykor is, mely ugyan nem csillogott, de legalább a fedelének belső oldala fénylett.
Látható a nyilvánvaló különbség is az akkori korongnyi kis fény, és a mostani nagy csillogás között.
A régi órát megkaptam, és őrzöm úgy, ahogy a szép betűkkel leírt fontos évszámokat és neveket is tartalmazó Bibliát.
Azt, melyet anyu egyszer átadott nekem megőrzésre egyik karácsonyi ajándékaként.
Kedves Éva ! Olyan szép aktuális idézetet hoztál ! Milyen szép emlékeid vannak és milyen szép örökségeket kaptál ! Megható ahogy írsz róla . Köszönöm a mostani gondolatokat ,segítenek hogy a lényegre fókuszáljak !❤️🎄
VálaszTörlésLemaradt . M.mint Mady😊
VálaszTörlésKedves Mady, nagy szerencse, hogy vannak mások által megfogalmazott mondatok is, melyek megléte segítenek abban, hogy köréjük csoportosítva leírhassuk a saját gondolatokat. Ezt tettem most én is.
TörlésJó, hogy mindenkinek vannak olyan, az emlékekben élő történetei, melyek irányt mutatnak a jelenben egy helyes út újra megtalálásához.
Az én szép feladatom ezzel a bejegyzéssel az volt, hogy magam számára is megtegyem ezt, de megosztásával mások számára is elérhető legyen.
Köszönöm, hogy itt jártál, írtál, és örülök, ha bármiben is segíthettem neked.
nagyon szépen írtad kedves Éva, és számomra is ez az igazi karácsony lényege♥
VálaszTörlésKatalinom, örülök, hogy neked is ez a véleményed a karácsony lényegéről. Nem mintha másképp gondoltam volna.
TörlésAhogy írtam a bejegyzésemben, biztatóan megnyugtató, hogy vannak még sokan mások, akik szintén így gondolják.
A karácsonyi készülődés lelket melengető, és minden évben újra lehet örülni, már előre. Mert az együttlét ami igazán fontos, nálunk is. Mióta nem dolgozom, már könnyebb lassítani a tempón, bár az ünnepet megelőző hetek azért mozgalmasak, szeretek mindent jó alaposan előkészíteni, előre, sütés, főzés, vásárlás, a lakás rendbetétele, stb. Hogy mire eljön a nap, és a családunk együtt lehet, kiélvezhessek minden pillanatot, elraktározhassam az örömöt az elkövetkező időre.
VálaszTörlés"... a karácsonyra, mely arról is szól, hogy együtt legyünk." - írod, és ezzel teljes szívemből egyetértek.
Most valahogy eszembejutott, Anna Gavaldának van egy nagyon kedves regénye, Együtt lehetnénk a címe. (Szép könyv, szép történet, nagyon szerettem.)
rhumel
Az én együttléteim főleg anyuval voltak a régi karácsonyokon.
TörlésMost, hogy ő már nincs, M-nal és a családjával történik ez, hogy az ünnepen ne legyek egyedül saját család híján. Megoldás kellett, és nem is rossz így.
A tervszerű, alapos készülődés fontos a jó " előadás" , a karácsony érdekében, hogy az együttlét nyugalomban és hiányérzet nélkül történjen. Élvezni minden pillanatát, és lehessen rögzíteni, ahogy írod is.
" Gyakorlás" is kell, és ez megtörténik, mert évenként ismétlődik. A rosszon lehet változtani, a jót pedig továbbra is elfogadva folytatni. Ki van ez találva.:) Én általában ragaszkodom a megszokott régihez ünnepen, de máskor is inkább így vagyok ezzel.
Nem ismerem az írót és a könyvét sajnos. Sok minden hiányzik még a könyvek terén is.
Jó készülődést, és annak élvezetét is kívánom neked!
Én is eléggé ragaszkodom a saját, családi hagyományainkhoz, főleg karácsonykor. Nem mereven persze. De szeretem, ha minden úgy van, nagyjából, ahogy megszoktuk, megszerettük. Kell gyertyafény a vacsorához, itt-ott egy kis dísz, terítő, fenyőág. A fenyőfára is a réges-régi diszeket teszem fel. Az ételeket is azokat főzöm, sütöm, amit szinte csak ilyenkor. Ezzel valahogy itt vanak velünk a szüleink, nagyszüleink is...
VálaszTörlésAnna Gavaldát szívből ajánlom, nagyon kellemes a stílusa és a témái is. Nem komor, nem túl nehéz, de azért lehet elgondolkodni az írásain. Érzelmek, érdekes szereplők, történetek, de -legalábbis számomra - pont annyira, ami még nem sok.
Úgy érzem, Neked is tetszene.
rhumel
A megszokottak adják az ünnepeken elvárt sikerélményt, és azt a tudatot, hogy minden folyik a saját medrében. Adják az egyébkénta kissé izgatott állapotban a megnyugás érzését felkészüléskor és karácsonykor is.
TörlésA ki nem próbált és a nem begyakorolt új, pedig a kellemetlen, sokszor helyrehozhatatlan megleptéseket. Van kivétel, de az esély a rosszra mégis jobban megnő.
Mikor anyuval voltam, kellett neki és nekem is persze, a sok gyertya, a mécses, az ünnepi terítő, az angyalkák és kis házak mécsestartóként...Fel is halmoztam belőlük többet, mint kellett volna. De örültünk nekik, és használtuk őket.
Az ételek is azok voltak nálam szenteste és másnap nála, ami mindig szokott lenni. Az ilyenkor ismert ízek is adták az ünnep érzését.
Amit írsz a könyvről, nagyon vonzóvá teszi. Felveszem az elolvasandók listájára. Köszönöm!
Nekem is nagy kedvencem
TörlésMár ketten is ajánlottátok, be kell szereznem!
TörlésAmi most megfogott a szép gondolatokon túl, az a gyönyörű óra és a biblia! és mennyi mindent tudsz felidézni vele kapcsolatban, mennyi plusz gondolatot adott neked. Benne van a karácsony emléke, a múlt, a jelen és a biblia által még történelem is, hisz abban jegyeztek fel mindent, ami a családdal kapcsolatos.
VálaszTörlésJó volt most ezt (is) olvasni!
Kedves Orsi, őrzök néhány tárgyat a múltból, főleg olyanokat, melyeket anyu adott át nekem továbbbi megőrzésre.
TörlésSajnos, a halála után sok még ilyen veszendőbe ment.
Megmaradt viszont nagyapám órája és bibliája.
A képet azután készítettem róluk, mikor már anyu odaadta nekem őket. Hogy valahogy nála is meglegyenek mégis, elkészültek a képek( mert több is van) és egy montázzsá alakítva kint volt a lakása egy falán. Ez még a kép története.
Valóban emlékeket idéz, nekem főleg az anyu által többször elmondottakat , melyek valójában az ő emlékei voltak.
Idősödve jobban felidéződtek benne, és elmondásukra is buzdította őt. Még olyan apróságok is voltak a mondataiban, hogy nagyapám állig begombolt ingben ment a templomba.
Jó volt, hogy itt voltál, köszönöm a soraidat.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Rózsa, nagyapám kiváltságosnak érezte magát, ha ünnepeken magával vihette a szintén lánccal rögzített zsebóráját a templomba. A földet művelő parasztember azonban nem vitte magával, ha dolgozni ment.
TörlésÉs a fényt is számára csak a kapa, az ásó és a kasza jelentette, és az a fény is a munkában megkopott.
Értéknek érték volt az óra, már akkor is.
Most számomra az értéke az, hogy emlékeket képes felidézni bennem. Az anyu által átadott sajátokat, melyeket most szinte már magaménak tartom.
Ez többet ér, mint amit az óra ára érne.
A fiadnak a hagyatékként rámaradó órák kincset adnak, különösen, ha imádja is őket.
Jó volt, hogy írtál az anyai nagyapádról, és már a részleteket is tudom így róla: kőműves mester volt, mellényzsebében láncos órával, alatta motorral...
Kedves Éva, nagyapád órájáról jutott eszembe a családban megforduló, hagyatékként apáról fiúra, majd unokára ruházott órák vándorlása... Valaha nagy érték volt, fontos alkalmakra ajándékozták és kitartott egy életen át... Szimbolikus értéke volt, az idők fonalát jelentette egyeseknek, mely generációkat köt össze. Most éppen fiamnál futott össze több ilyen szál is, különben nagyon szereti az órákat. Anyai nagyapám, a kőművesmester, épp ilyen láncon függő zsebórát hordott a mellényzsebben. még dolgozni is mellényben járt, ha jól emlékszem, kis robogóján...
VálaszTörlésBocsánat, Éva, kitöröltem az előző megjegyzést, mert kb. ugyanaz volt, csak azt hittem, ismét kitörlődött és ezért írtam a másikat...
VálaszTörlésKözben már válaszoltam arra, amit kitöröltél.
TörlésDe az én kommentem is jó lesz a mostani írásodra is, nemcsak az előzőre.
Köszönöm, hogy itt voltál, és megosztottad a gondolataidat.
Dear Eva
VálaszTörlésI have also my grandpa ‘s watch given to me by my father I think it was his unique belonging. Christmas was first of all the midnight mass and Christmas carols singing together there was a lot of snow and I enjoyed walking one km in the snow at night towards our church! We had our Christmas dinner after mass and lit the candle on our dinner table. My father always made the Christmas cake and a fruit salad. It was the good old times!
Many people have objects that bring back memories. Yours and my grandfather's watch are one of them.
TörlésIt's nice to remember my own old Christmases and the ones my mother told me about hers.
Now we are moving towards this year's Christmas on the Advent path, and I wish you a beautiful journey. Éva
szép, becses emlék az óra és a Biblia! (én is örzöm ANyu Mirjam imakönyvét... bár már készülök lányomnak továbbadni... meg nagyanyám drótkeretes szemüvegét - a noteszát sajnos nem találom, de örzöm mit beleirt: "Élni betegen is, nyomorultul is jó")
VálaszTörlésMindig apró, de azokból sok ajándékot kaptam anyutól karácsonyokra: angyalok, bögrék, plédek, gyertyatartók... Könyveket is, de előtte egyeztettünk.
TörlésMikor megkaptam az órát és a bibliát, tudtam, hogy valami különlegeset kapok, mert anyu mindig gondosan őrizte őket. A korán meghalt nagyapámé, az ő édesapjáé voltak.
A lányod biztosan meg fogja becsülni az imakönyvet és a nagyanyád drótkeretes szemüvegét, ha megkapja. Majd később átadja a fiának, ő pedig az ő gyerekének. Így is őrződnek az emlékek.