"Lám, a megfáradt fák levelüket ejtik..."
(Aranyosi Ervin)
November elseje délutánján elmentünk újra az erdőbe sétálni, és az eltelt egy hét alatt történt változásokat nézni. Belevittünk már a heti rendszerességgel történő megfigyelést is a sétáinkba.
Tehát a változások:
A zöld levelek szinte teljesen eltűntek már a fákról. Az uralkodó szín most már a sárga lett, vagyis itt az arany ősz. Sütött a nap szombaton, és ez kedvezett ennek a költői elnevezésnek.
Gyűlnek a fák alatt a levelek. Egyre több és több, és így sárga volt már az alattunk lévő út is. Mivel körbevett ez az élénk szín, a visszafogottságot jobban kedvelő énem hajlandó lett volna kijelenteni, hogy a túlzást nem szereti. De mégis előjött belőlem a látottak elfogadása, mert az elfogadás képessége is bennem van. És ami szép, az szép, mert ez az volt. Nagyon szép!
Tehát, a változás az elvárt tempóban halad, és ez nyújtja ennek a felismerésnek a "minden rendben van" nyugalmát. Semmit nem lehet igazán siettetni vagy lassítani, még a saját fejlődésünk ütemét sem. A természet is tudja ezt jól a saját világában.
Hazahoztuk képek formájában is, ami az utunkba akadt. Jó volt válogatni közülük séta közben, és fényképezni is. Nem is egyet vagy kettőt, hanem elég sokat.
Azt sem akartam, hogy a fényképezés elvonja a figyelmem a látványról. Viszont szerettem volna, hogy még otthon is lássam, amit az úton láttam. A blogomban az olvasóknak történő, az élményeink megmutatásának gondolata a megtett úton sem halványodott el bennem. Tehát kellettek a fotók.
Figyelem továbbra is a fákat, a már egyre sűrűbben lehulló leveleket, melyek majd barnára száradva végül a novembernek fák alatti takarójává válnak. Szeretem a száraz leveleket, különösen azt a kis zörgő hangot, amit akkor adnak, amikor a szél fújja őket.
Ez egy folyamatot lezáró, a levelekkel történő utolsó találkozásunk lesz az majd.
I think that one of the great joys of childhood, that of kicking up the leaves and playing in them, never leaves us. There is something uniquely satisfying about the crinkle of autumn leaves beneath your feet. The colours envelop you, the crisp air pleases you and you feel at one with yourself and the world. That is what fall can do.
VálaszTörlésKicking the leaves on the ground is an experience I also had as a child, and it has already become a memory. But I still kick them now too and I throw them up in the air so that some of them fall on me. It's good to be a child again, experiencing the everyday life of passing time.
TörlésAutumn is a good teacher, it teaches you many things. I go to its "school" to learn. I go to the autumn forest for the fresh air, for the vibrant colors, for the changes I experience, which are also part of life.
Thank you for visiting my blog and sharing your nicely written thoughts.
Eva, I walked in the woods today too, and I have to admit — I teased autumn a little. All those dramatic falling leaves, as if the world is ending… and yet I could see the secret: tiny buds already waiting. The trees are pretending to fade, but they're quietly thinking about spring. 😊
VálaszTörlésStill, I loved every moment. The colors were unbelievable this week — gold everywhere, and the air felt soft somehow.
Your photos are beautiful. Truly. I wish I could walk there with you, but for now I’ll wander alongside you through your blog — you in your country, and me in mine, both watching the leaves fall.
Warm greetings from here
Dear Aritha, it was nice to read your thoughts, knowing that distance does not prevent us from sharing our own experiences of autumn with each other.
TörlésNow I see the trees slowly stripped of their leaves, as if they are waiting for the winter break. The world is not over for them, but spring is still far away, and they need a rest. Everything happens at its own pace.
However, before the rest, they showed themselves in all their beauty with their falling leaves, so that we can remember them in winter. The simple yellow color in the sunlight was golden. I also enjoyed every moment of this sight on the walk last week. I felt like I was walking in a golden tunnel, because the yellow light of the leaves surrounded me.
We both see the wonders of the seasons in our own countries, even if we would like to walk together.
Winter is approaching with its own beauty, and we can see and read about it in each other's blogs. Greetings from me. Éva
The forest is showing itself in all its splendor one last time before it falls into its winter slumber. It's a true delight… the rustling of the leaves fills us with childlike joy, just like the golden leaves of the maple, the birch, the chestnut… whether with sun or without, the beauty of the colors is incomparable.
VálaszTörlésIn my neighbor's garden stands a ginkgo tree… it won't be long before it, too, shines in radiant golden yellow.
I wish you much joy in your forest. Bliss… your wonderful photos show it, dear Eva.
Dear Viola, it's nice to see that different trees have different colored leaves. They make the view on the road varied and picturesque. This was our most beautiful autumn walk last week, because the forest was already dominated by yellow.
TörlésYes, our joy is almost childish. The sight brings back the time when we played with them, collected them, pressed them between the pages of books so that they would remain with us for a long time.
Thank you for visiting and writing to me lines to show that you also enjoy autumn, and that this season is beautiful everywhere for the joy of people. Éva
Igazad van, kedves Éva, a természet elfogadásra tanít bennünket, akár Epikurosz!...
VálaszTörlésMert ezt is tudni kell, ami segít élni is. Jó volt, hogy jöttél hozzám.
Törlés😊🍁❤️M.
VálaszTörlésKedves M., köszönöm.
Törlés