Dejavu

Már megint éreztem vasárnap, amit pár hónappal ezelőtt.Képet is hoztam akkor szintén.
Lemaradtam sétáláskor, mert hosszabban nézegetek, andalgok, mint M. Meg a kattintgaatás is több időt vesz el nálam. Ő is csinál képeket, de itthon kiválogatja az enyémekből a neki tetszőket, és teszi át az ő számítógépébe.:-) Ja, kérem, így aztán könnyű!
Szóval, lemaradok. Ő bevár, egy darabig együtt megyünk, aztán megint lemaradok, de nem szokott ez zavarni minket. Türelmes. Meg aztán nem is futóverseny a séta.
Most is ő  ért előbb az autóhoz, és elindult visszafelé elém.
'Játszottunk', én integettem neki, mint egy turistának, hogy arra vezet az út tovább, majd elköszöntem. Ő megköszönte. Aztán persze beültem mellé... Még jó, hogy nem ment el az információ után!:-)))
De addig is jó volt látni, hogy az úton valaki közeledik felém.