Zsille Gábor: Elúszik, beköszön

Gyerekkor az is, ahogy a gyóntatószék
a falra árnyékot vet, s amint a késő
délutáni napfény elúszik, beköszön,
kettősük felváltva élesedik, sápad,
a bűnökben pácolt deszkák felragyognak,
s az utcára lépve végül a repkénnyel
futtatott homlokzat is olyan, mint régen,
a levelek erezete, a párkányon
matató bogár, a galambok násztánca.