"(Holtág) Akkoriban mindig ősz volt. Tavaszra, nyárra, télre nem emlékszem. Csak egyetlen hosszú, végtelennek tűnő őszre, amelyben nem volt idő, nem kezdődött és nem múlt el semmi. A kertek végében rakott tüzek füstje lebegett a folyó fölött. Ez a hosszan elnyúló, mozdulatlan füstcsík keretez be minden képet abból az időből. Az őszi, fanyar füstök illatára ma is összerándul a gyomrom, és a szívemben valami megremeg, mintha gyenge áramot vezettek volna belé.
A mezőkön rothadó körték illata. Valamivel lejjebb, közelebb a folyóhoz pedig az ártér hűvös iszapszaga. És mintha mindig alkonyodott volna, nem volt reggel és nem volt délután, csak egy folyamatos félhomály."
Győrffy Ákos: Haza (részlet)
Mikor a könyvtárban megláttam a polcon Győrffy Ákos: Haza c. könyvét, a borítója tetszett meg. Ez a ködös erdőrészlet a színeivel, a színek összhangjával, melyeknek látványa személyes erdei séták emléke is volt.
Megnéztem, hogyan kezdődik a könyv és tetszett, amit olvastam.
Valahol kinyitottam a könyvet találomra, és ott is tetszett.
Hazahoztam, és sajnáltam mikor a végére értem, mert nagyon nekem való a könyv. Olyan szomorkásan igaz, érzékeny, leíró, hangulatátadó, de elgondolkodtató is.
Érzem a könyvet, mert valószínű nem is érteni kell. Az a kis melankólia benne különösen tetszik. Aki már egy kicsit ismer tudja is ezt rólam, hogy én így érzek.
Megvettem saját példányban is, hogy ha bármikor szeretném újra elolvasni- vagy csak úgy beleolvasni-, meglegyen a polcomon.
Nem ott van most, hanem a fotelom mellett...
Éva, azt vallod, neked való könyv. Megértem, én is szeretem az ilyen "történet nélküli" írást, amely az író személyes világán keresztül lesz egyetemes... Sokszor jobban megfogalmazza rejtélyes megérzéseinket, mint mi magunk.
VálaszTörlésTörténet nélküli. Jó melankolikus, sok hangulatot és környezetet leírással. Ahogy emlékszem nulla benne a napsütés:), csak a füstszagú ősz, emlékekkel és elmélkedésekkel is megtűzdelve.
TörlésÖssze tudom kapcsolni saját emlékekkel is, nem is kerestem a közös pontokat, hanem jöttek elő.
Úgysem értik, miért szeretem az őszt és a szomorkás hangulatot. Nekem ezek olyanok, mint másnak a nyári napsütésről és a boldogságról olvasgatni. Lubickolok bennük...
Nem magyarázok már semmit, betettem az " ez van" kategóriába.:)
Költői...
VálaszTörlésKépzelj el egy egész könyvet így... Persze, hogy kellett saját példányban is.
TörlésDe hát ő költő is!;) (meghozzá József Attila díjas)
TörlésVan egy masodik kedvencem Zsille Gabor mellett! Szeretem, ha egy proza vetekszik a költeszettel.
Törlésszerintem a költőiség a művészet legmagasabb "szférája" s bármely múvészeti ágban találkozhatunk vele, jó esetben (zene, festészet stb is lehet költői)
TörlésJó látni ahogy a kis Yano lábacskáit mossák a tenger habjai.
VálaszTörlésKépzelem hogy mennyire örültél a képeslapnak.
Régen sokat írtunk egymásnak a gyerekekkel, ha utaztak vagy nekünk volt valami ünnepünk. A könyvespolcot díszítettek a fotóikkal együtt. Nagyrészt meg is őriztem őket, most legalább eszembe is jutott, hogy vajon hol vannak azok a dobozok🤔. Költözéskor minden ilyesmit bedobozoltam.
Rengeteg levél, képeslap is van, még a szüleim idejéből is. Ezeket át kell nézni -egyszer- de nem könnyű ilyesmiket szanálni...
Bocsánat, ezt a következő bejegyzéshez írtam....😳
TörlésYano nagy utazo, es otthon is szeret furdeni, de nagy vizekben is. Eleg sok strandpapucsos, fürdököpenyes kepet lattam mar. Olyan kepem is van, amikor az elsö napjaiban leragasztott köldökkel fürdetik. Bebi mosollyal elvezi.:)
TörlésA regi konyhaszekrenyünk uvegje ele tüztük be a kepeslapokat, a karacsonyra kapott ünnepi lapokat pedig a fenyöfank ala raktuk. Most mar nincs mit.
A kepeslap gyüjtemenyeimet nem tudom mikor dobtam ki. Valoszinü gondolkozas nelkül, nehogy meggondoljam magam. Eleg helyem soha nem volt.
Nem semmi, hogy megvannak meg a szüleid idejeböl valo levelek. Nem tudom megtartod-e vagy tenyleg szanalod öket. Egyik sem jo meoldas. En nem bantam meg, mert valoszinu nem olvastam volna soha oket ujra.
Neked viszont vannak gyerekeid es unokaid is. Talan, ök segitenek a döntesben.
Kidobni képtelen lennék.... talán befotózom, vagy szkennelem egyszer ... Az algériai levélváltásainknak két fejezete van, egyik az én gyerek és kamaszkorom minden apró részletéről, a második a gyerekeiméről tanúskodik....Mindezekhez nagymamám, nagybátyám akkori levelei. Regényeket lehetne írni belőlük🤭
VálaszTörlésHa ilyen erös a ragaszkodas es ekkora az ertekük, akkor nem is szabad kidobni. A gyerekeknek is jo lesz, es talan te is olvasgatod meg öket.
TörlésNekem is kötödtek emlekek hozzajuk, de elfelejteni jobb volt öket, pedig nem voltak annyira rosszak.
A tieidböl talan lesz regeny, ki tudja az unokak mit terveznek. A forrasuk meglesz.