Nem írhatom azt, hogy biztos voltam abban, hogy fel akarom-e tenni a blogomba a Magyarország című dalt.
Sok helyen megtalálható már, sokan ismerik és hallgatják. Nem hiányoznék még én is, hogy egy legyek a sok közül, aki eseteg már csak "koptatja", és bármilyen más inkább ellenállást váltson ki, mint a dal szívesen történő újra meghallgatását.
Mert van ilyen. Így érzek a sokszor látható reklámokkal kapcsolatban is, de nem is olyan régen egy várható támadást és bizonyos háborútól való félelmet kelteni akaró mondatok egyre hangosabb ismétlései sem hatottak már rám.
Nem féltem, nem hittem el, és végül bekövetkezett az is, hogy csak nevettem az uszító mondatokon. Ez nem egy akarattal történő folyamat volt, hanem megtörtént bennem sok-sok összetevővel a kezdettől a végig.
Ha valamit először felfedezek, az emlékezetes marad mindig, és számomra az Oláh Ibolya által 2005-ben előadott "Lánchidas" volt ez az első alkalom, és bennem a legmaradandóbb is.
Jött egy szünet is: Oláh Ibolya 2022 elején bejelentette, hogy többé nem meri elénekelni a Magyarország című dalt. Döntését egy interjúban azzal indokolta, hogy a dal miatt rengeteg politikai és rasszista jellegű támadás, bántás érte az évek során. Geszti Péter a dal szövegírója úgy reagált erre, hogy megérti, de bízik benne, hogy egy nap még meggondolhatja magát.
Megtette! Oláh Ibolya tavaly januárban újra elénekelte a dalt Geszti Péterrel. Geszti szerintem egy "másik" napra ( is) gondolt.
Lett is egy olyan változat, amely kifejezetten április 12-re készült.
Az én tetszési sorrendem is így néz ki. Eddig el is jutottam, de a döntésem még mindig nem született meg arról, hogy itt legyen-e a dal a blogomban. A bejegyzésem elején leírtam az okát, és ez nem arról szólt, hogy nem szeretem a dalt.
Egyszer azonban megtaláltam a fent látható videót, és már nem gondolkoztam tovább, mert miután meghallgattam, és láttam a gyerekeket már tudtam, hogyan lesz a későbbiekben.
A legjobb az volt, hogy nem is kellett igazán döntenem, hanem szinte az ölembe hullott a megoldás.
Magyarország
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlõ
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
Gyönyörű és a gyerekek előadásában számomra végtelenül hiteles. 🙏
VálaszTörlésAhogy írtam a bejegyzésemben, akkor döntöttem csak el, hogy a blogomban lesz a dal, amikor megtaláltam ezt a videót a gyerekekkel. Velük nagyon jó, és ahogy írod hiteles. Számomra Oláh Ibolyáé is az.
TörlésCsak azért nem tettem fel eddig a dalt, mert a túl sokszor hallott koptat, a kevesebbszer hallott mindig többet ad. Én legalábbis jobban figyelek, ha már nem csak monoton hangon dúdolom a dallamot, kívülről fújom a szöveget, de nem gondolok már bele a tartalomba.
Szeretem ezt a dalt, és fogom is mindig. Most itt is van a blogomban, más is hallgathatja, és én is.
Hogy éppen ezen a napon került fel? Igen, de kb. egy hónapja is felkerülhetett volna!
Kedves Éva, köszönöm, hogy feltetted! Én bizonyára nem hallottam olyan sokszor, mint ti otthon (azt hiszem, csak egyszer futólag és itt a Neten, s nem ebben a változatban.)
VálaszTörlésNehéz erről a témáról nem elcsépelten írni... (nem mindenki Radnóti!) Nekem TETSZIK a szöveg!
A dalok szövegei nagyon ritkán találnak meg. Itt viszont tetszenek ezek a fordulatok : "...az arcodban láttam a magam arcát" (sokszor elfogott már ez az érzés!...), "Te vagy a szívembe írva... Te vagy a lelkemre bízva..." , "Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Én csak az életem bízom rád!" , "Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem..."
Egyszerre igazak, átérezhetők - énekelhetők... és még rímelnek is!
Én is igyekeztem úgy írni a bejegyzésem, hogy ne legyen akaratlanul is elcsépelt és "ömlengő". Ennyire voltam képes, olvashatod fent.
TörlésMivel ma történik Magyországon valami, és így egész nap a TV előtt ülök, és van időm írni az események követése közben is.
Geszti Péter megírta a szöveget egy már ismert, de nem magyar dallamra. Aki akarta persze kritizálta, mert ugye a kákán is csomót kell keresni. Én "csak" hallgatom, és csak annyiszor, hogy még mindig szívesen hallgassam.
Oláh Ibolya éneklése is nekem nagyon tetszik , ő énekelte először. Támadták sokszor érte, mert ő cigány, és nem énekelhet Magyarországról! :( Szörnyű!
Elmondta azt is, hogy egyszer a rendőrség menekítette ki őt a színpadról, az édesanyját pedig a nézőtérről. Óh, dolgoztak keményen a rasszisták!
Végül döntött, hogy ebből elég, nem énekli el a dalt többet.
Geszti Péter várta, hogy eljön egy nap, mikor Oláh Ibolya majd újra megteszi. Geszti 60. szülinapján ketten el is énekelték nagy- nagy közönség előtt. Egy másik nap is elérkezett idén április 12-én, és cigányként is tehetett a maga lehetőségeivel a végső eredményért.
Köszönöm a kiemelt sorokat a dalból Geszti Péter nevében is ( a rímekért ő felelt a tartalom mellett), és nekem ez is összejön, remélem, hogy nem túl érzelmes:"Gyere és bújj hozzám újra..."
Éppen most hallottam a TV-ben, illetve Magyar Péter Facebookján, hogy ma Oláh Ibolya is énekel a Parlament épülete előtti programban.
Magyar Péter Facebookján nézem a mai nap történéseit, mert így a számítógép előtt is ülhetek egyúttal, és nem a TV előtt gubbasztok csak, semmi mást nem téve. Nekem így nem jó.
Az az első, a "Lánchidas", amit hallottam 2005. augusztus 20-án Oláh Ibolyától:
https://www.youtube.com/watch?v=cPD0h5v8CK4
Semmiképpen nem vádolnálak ömlengéssel! Csak a dalokról általában és konkrétan erről beszéltem... Nehéz a haza témájáról érzelgés vagy közhelyek, esetleg pátosz nélkül írni... Ezért is említettem Radnótit, mert az ő "Nem tudhatom"-ja számomra a csúcs. Nem feledkezve meg mellette Ady "Fel feldobott kő"-jéről sem, természetesen... Biztosan van több is!
TörlésPár perccel ezelőtt énekelte el Oláh Ibolya a Kossuth téren a mai nap programjaként a Magyarország című dalt. Vártam, mert mikor korábban mondták, hogy ő is énekel, nem tudtam más dalt elképzelni tőle.
TörlésTe nem vádolnál engem ömlengéssel, de én magam már inkább igen. Tudom, hogy a dalszövegekről írtál, én pedig próbáltam a magam bejegyzéséről. Nem is tudatosan, csak átcsúsztam bele.
Nem szeretek ömlengeni visszafogottan szeretek, és írni is így akarok és tudok. Nem akarok pátoszt, közhelyeket, érzelgést akkor sem, ha másról vagy éppen Magyarországról írok. Túlzások nélkül is lehet érezni és szeretni mélyen. Sőt!
A nagy költőink már írtak a hazáról, ők számomra azok, akiket olvasni akarok vagy idézni. De vannak mások is, ha nem is költők, de szövegírók. Figyelem őket, Geszti Péter szövegét is feltettem, és én is keresem benne azokat a szavakat, melyeket rögtön észreveszek és azonosulni tudok velük.
Dalszövegek? Legtöbbjük felejthető, ha mégis vannak másmilyenek, akkor megbecsülendők. Számomra Presser Gábor, Bródy János, Sztevanoviy Zorán s Dusán is közöttük van.
Remélem hallottad ma délutén a Parlament előtt (Oláh Ibolyától ismételten, de most valahogy "máshogy" ...szabadabban? :)
VálaszTörlésNem hallottam, kerestem a Neten de nem talàltam...
TörlésJuli, Rózsa, itt van a Parlament előtti mai Oláh Ibolya-féle Magyarország dal!:)
Törléshttps://www.facebook.com/reel/1301177468822529
Ezt a linket még ideteszem a kis kedvenckéimről:
Törléshttps://www.tiktok.com/@aradatisza/video/7637894487754280214
Tudjuk a tamburazenekar történetét. Magyar Péter nem egyszer elmesélte és videok is mellékelve arról, mikor először találkozott velük a kampányjárásán.
A Mi Hazánk kivonult ( a teljes 6 fős létszámukkal) mielőtt a gyerekek elkezdték az előadásukat ma a Parlamentben, és még a magyar Himnuszra sem jöttek vissza.
A gyerekek műsorának végén állva tapsolt a többség, és ez a taps tudjuk, hogy többet jelentett egy egyszerű tetszésnyilvánításnál. Ennél azért több is volt ebben.
Az ellenzékiek is tudták, és ülve maradva kényszeredetten csapdosták össze a tenyerüket.
Azt már nem tették meg, hogy ne is tapsoljanak egyáltalán, pedig lehet, hogy erre is szólt az utasítás.
Arra az ülve maradásra nincs már szavam...Így harcolnak a harcosok?! Gyerekek ellen és így?
Felálltak..CSAK megkésve s nem egységesen...
TörlésÉn csak ezen a videon láttam, hogy 1-2 " bátortalan" felállást leszámítva ültek. Ha mégis felálltak( köszönöm, hogy leírtad) , akkor nagyon vonakoda és kényszerből tették, mert már nagyon ciki lett volna ülve maradni.
TörlésVoltak, akik azonnal felálltak tapsolni, ez is lett volna a természetes. Ők viszont ellenzékben vannak, és ugye alapból ellenkezni kell, még akkor is, ha lelkes gyerekek ellen teszik ezt.
Nálam ebből az esetből nem jönnek már ki jól.
Tudjátok, ahogy Évikém, írtad itt feljebb, az olyan szavak, mint ömlengés, pátosz, túlcsorduló érzelemnyilvánítás, ezeket igyekszünk visszafogottan kezelni, alkalmazni. Írásban. De bezzeg az nagyon is szép és szívbemarkoló, amikor "belül" túlcsordulunk, pátosszal, ömlengve túláradnak az érzelmeink. Megélni ilyet, ritkán adatik meg. Áprilisban és a mai napon átélhettük.
VálaszTörlésAzt a lánchidas Oláh Ibolya éneklést nagyon nagyon szeretem. A mainak pedig úgy örültem, hogy csuda🥰
Nem vagyok ömlengős tipus, talán kellene, és jobb is lenne nekem, ha csak úgy belefeledkeznék gyakran az örömbe.
TörlésA pátoszt viszont nagyon nem szeretem, és ez marad is így.
Azt azért le kell írnom, hogy néha csapkodtam az asztalt, amin a monitorom van, és persze mindezt örömömben. Tapsoltam, és jött ez is önkéntelenül. Véleményt is nyilvánítottam mindig, és jó hangosan.
WC-re is kellett volna már mennem, de húztam-halogattam, mert esetleg lemaradok valamiről. Leginkább Magyar Péter beszéde alatt kellett volna, de maradtam és kitartottam, pedig nem volt rövid. Végül megúsztam "baj" nélkül, és a viszonylag eseménytelen percekben megoldottam a dolgot.:)
Nagyon éreztem újra, mit április 12-én a százalékokat nézve, és pláne az eredményhirdetés után.
Oláh Ibolyát vártam, és tudom, hogy Geszti valami ilyen alkalomra gondolt, mikor az mondta, hogy reméli, hogy egy nap majd Ibolya meggondolhatja magát. Így mondta, hogy "meggondolhatja" magát. Elemeztem a szót, és nekem benne van az, hogy nem csak Ibolyától függ, hanem majd valami mástól, vagyis lesz rá lehetősége. Ez a "más" áprilisban meg is történt. Énekelt is ma, és azóta többször visszanéztem már, mert annyira jó.
Oláh Ibolya a választás előtt szólt a cigányokhoz, hogy nehogy eladják már a lelküket és az ország jövőét egy kis krumpliért, utalványért és némi alamizsna pénzért... Láttam azt a beszédét. Rövid volt, de nagyon-nagyon odatette magát.
Ott volt még Lázár a vécépucolós sztorija is, ami nem kifejezetten arról szólt, hogy megnyerjék a cigányokat maguknak. Oláh Ibolya erről nem beszélt akkor, most csak én irkálok erről zárásként.:)
Múltkor került elem egy video, Gesztivel énekelt Ibolya, valamelyik tömegrendezvényen. Mélyen megfogott a két ember közti őszinte szeretet. Lehet, hogy a blogon is osztottam vagy a fb-on. Aztán hallottam vele egy riportot, hogy miért is állt félre. Most kibújt a napfényre. Örömünkre.
VálaszTörlésIsmerem azt a videót Gesztivel, és láttam nálad is. Geszti 60. szülinapján énekeltek együtt 2025-ben a Budapest Arénában.
TörlésSajnos, most ( május 9.után ) is támadják Ibolyát, mert ugye gyalázkodni kell. Pedig, nagyon tetszett, ahogy a Parlament előtt énekelt.
Azt figyeltem, hogy sokszor mennyire másképp szólt tőle a Magyarország szó a dalban. Mindig érzelemmel, de mégsem ugyanúgy.
Azt a riportot is láttam, amelyben elmondja, hogy miért áll félre. Elég sok mást is néztem mostanában róla.
Igen, most már kibújt vagy inkább kibújhatott a napfényre. Vártam, és én is örülök neki.