Régi szilveszterek délelőttjein

Még karácsonykor olvastam az idokep.hu oldalon ezt az előrejelzést: 

"2025 igazi téli idővel búcsúzhat, szilveszterkor már többfelé lehetnek hózáporok, erős, viharos marad a szél és helyenként napközben is fagyni fog." 

Erről eszembe jutott, hogy máskor  búcsúztattuk már az óévet fagyban, szélben és hidegben.

Szilveszterek délelőttjein ugyanis éveken át kimentünk a Fertő tóhoz. 

Leginkább tudatosan átfagyni, hogy utána ilyen fagyott állapotban elmehessünk felmelegedni egy nagyon közeli halászcsárdába oda, ahol volt halászlé és zöld cserépkályha is. Én pedig nézhettem, ahogy a pincér időnként fát rak a tűzre.

Az igazi ok arra, hogy elmenjünk a tóhoz egy séta volt, de én erre az időpontra tettem a gondolataimat is az előző évről és a következőről. 

Összegzés és tervezés is volt együtt, de mindig csak röviden.

Legtöbbször hideg volt, a tó vize hártyásra befagyott, a törött nádszálakat és a hínárt mindenféle formájú, de leginkább "gömböc"  alakúra fagyott jég szorította le. 

Szinte ugyanaz a látvány ismétlődött évről-évre, és ez így jó is volt, mert a régiek sorozatos ismétlődése segítette azt, hogy ne terelődjön el a figyelmem a  gondolataimról.

A kapucnit feltettem még a sapkára is, magasra húztam az arcom elé a  sálam, és közben ezek jártak a fejemben, melyeket egyszer régen már így meg is fogalmaztam:

"Most konkrét dolgot nem tervezek, a terveim általánosak, ha egyáltalán a szó megszokott értelmében tervek, de mélyen bennem vannak mindenféle listázás, későbbi pipálás nélkül.

Jónak lenni, egyszerűen élni, egyszerűen megoldani a dolgaimat, a jelent megélni, hagyni, hogy Isten vagy egy felsőbb erő is besegítsen, és elfogadni azt, a jót is, a rosszat is. Hagyni, hogy folyjon az életem.

Tudni kivárni, megbocsájtani, nem kapkodni, és képesnek lenni adni és elfogadni. Nem csak tárgyakat, de időt, meghallgatást, türelmet, jó szót...

Annyi ilyen szép tetté, érzéssé váltható szó van, nem szabad hagyni, hogy elkopjanak."