Éva blogja

Meccsen voltam

2012-03-07T08:59:00.007+01:00

Vannak fehér foltok az életemben, melyek meglététől tulajdonképpen nem is zárkózom el, csak valahogy a fehér folt nem mindig színesedik ki bennem élménnyel telítve, sőt, némi tudást is hozva.
Focimeccsre menni egy kis színesítést jelent az egyik meglévő fehér folton.
Csípős szélben, mégis tavaszt éreztető napsütésben - még az én focitudásom alapján is megítélve -, nem igazán tudást fitogtató meccs volt döntetlennel a végén.
Végül is számomra egy jó levegőzős program volt, és mivel nem egyedül mentem, volt egy közös kiruccanásunk is pár 100 méterre az otthontól.
Férfiaknak mindig program egy meccs, miért ne lenne számomra is?!
Az ottlét megvalósított egy tervet is, mivel naponta többször is elmegyek már évek óta a stadion előtt munkába menet is, jövet is, de bent még nem voltam egészen szombat délutánig.
Az eredmény: Soproni VSE - FTC II. 1-1

Tanítvány...

2012-03-05T12:49:00.000+01:00

...mosolyogva közli, hogy ír majd nekem Rómából egy képeslapot, aztán hamiskásan, zavarát jól leplezve közli, hogy a lány- akivel minimális olasz szókincsével levelezik-, új szót használ: "ti amo".
Várja, hogy rákérdezzek a történetre, amit meg is teszek, és aztán mesél, mert feszíti a vágy, hogy mesélhessen...

Így kezdődött a hétvége

2012-03-04T00:26:00.007+01:00

Tegnap este nem volt TV, rádió, zene nálam. Csend volt, néha feltámadó, majd abbamaradó beszélgetés, és olvasás, mint a régi szép TV és számítógép előtti időkben.
M. mindig alakít a lakásán, tologat, húzogat, igazít, átrendez, fúr, farag. Tegnap az ötletszerzés reményében elővette lapozgatásra a régi Lakáskultúra újságjaim is.
Én mostanában csak apró változtatásokat teszek a saját falaim között. Elég volt a tavalyi nagyobb szabású bútormozgatós, főként konyhaalakítás, és minden, ami ezzel és mással is járt a lakásban. Nagyon is elég volt!
Most időnként csak pár kis tárggyal variálok az otthonosság érzetének fokozása érdekében. "Puhítok" a meglévőn, hogy is magyarázzam el ezt másképp. Ez való nekem, a taszigálás nem!:-)
Feltöltöttem a mécsestartó kosárkámat is, mert ebben a hónapban még igénylem a fényüket.

Mert annyi minden...

2012-03-02T12:13:00.022+01:00

...történik az életben, és a történések szövevényesen kötődnek egymáshoz.
Kolléga még mindig meséli életét, olykor elnézést is kérve a szavak rám rakott terhéért. Gyakran megkérdezi, hogy ezt vagy azt vajon mondta-e már nekem, mert talán fontos volt, csak eltűnt a sok hordalékban*, és még most is lényeges lehet abban a történetében, ami őt a fájó jelenébe vitte.
Rakjam én is össze más logikával a regénnyé duzzadt múltbeli eseményeket, hátha nekem is van egy válaszom az ő sok miértjére. Női szemmel hátha én másképp látom, amit ő férfiként nem vett észre, mert szerinte is másképp lát az a kétféle szem.
Csak örülhetek annak, ha számomra máig is találgatnivaló okok miatt betekintést enged bárki a saját történetébe: bizalom, kényszer, kiútkeresés, fájó magány, legalább egy illetéktelentől jövő feloldozás reménye...?

*"A mindennapok hordalékaiból kell kimosni életünk maroknyi aranyát."

(Déry Tibor)

Nyitott ablaknál

2012-03-01T12:09:00.004+01:00

Takarítottam délelőtt, ablakok sarkig kitárva a márciusi, hirtelen jött melegre, nedves föld és fakéreg illatokra! Aztán a borult kezdet is átváltott napsütésre, olyan volt, mintha felgyújtották volna a villanyt hirtelen, majd a falakra egyre élesebb kontúrral árnyékok vetődtek.
Éjfél után feküdtem le, és és egy perccel az új nap kezdete után gondoltam is arra, hogy elkezdődött valami új, megyünk bele a tavaszba, és tudatában voltam, rögzítettem a várható változást a percmutatók nézésével is.

Szeles napon

2012-02-29T11:27:00.006+01:00

Tegnap szakadó eső, ma szárító, dübörgő szél. Mindent tisztító időnek érzem. Kívül, belül megtisztulok, legalábbis ez az érzésem van a mai napon.
Jövő héten egy kis diéta ( böjt?) is jön. Sajnos, leginkább csak hiúságból, mert amit felszedek, azt le is kell adnom. Hol van ez attól, hogy a böjt a test kiáltása Isten után...?
Kicsit szégyellem, hogy miért nem fokozatosan tartom, és miért csak abból a bizonyos, olykor-olykor jelentkező hiúságból. Miért mindig akkor, ha nagyon kell?!
Azért valami abból is benne van, hogy egészségesebben akarok élni, talán ez a böjthöz még mindig kevés. Hol a magasabb szempont?
Marvin írt arról, hogy reggel kívánja a napi jót, és este számot vet arról, mi teljesült belőle. Újra eszembe juttatta, amit már máskor is terveztem, de elmaradt!
Vagyis a jót tervező, majd azt este felidéző, és azt számon is tartó napokat, mert ez is kell.

Egy nap

2012-02-28T11:16:00.005+01:00

Álomból ver fel a beállított mobiltelefonom.
Ébredés előtt álomként pergő képeimben a gyógyszertárban várakozom, nem szolgálnak ki, áll a sor, és én tudom, hogy majd elkésem a munkahelyemről... Álomnak itt vége, nem késem el a valóságban, a biztonsági okokból felhúzott vekker is megszólal.
Vannak vágyálmok, vannak rémálmok, amire egy sokat filozofáló kolléganőm egyszer azt mondta neki a kettő néha egy és ugyanaz. Ezen gondolkozom, mert amiről beszélt bizonyára olyan megvalósulása, amitől vágyva félünk, és végül tesszük, mert tenni kell.
Aztán ügyintézek, halogatott telefonhívást bonyolítok, piacon elguruló 100 Ft-ost keresek a standok közé beszáradt pókhálós, átnedvesedett porban. Végül megtalálom akkor, mikor már lemondtam róla. Ez a már "lemondós-megtalálás" sem új számomra.
Nem is gondolkozom aztán a vágyálmaimon, örülök, hogy beértem a munkahelyemre, annak is hogy egyáltalán van.
Vágyaink, félelmeink keverednek úgy, hogy tudatában sem vagyunk, és így eltelik egy nap végül mindig több örömmel, mint nem.
Akkor, ha így akarjuk!

Esőcseppek

2012-02-27T09:02:00.008+01:00

A vasárnap délelőtti kinti napsütés benti főzéssel telt el, majd mikor délután sétálni is indultunk, perceken belül a szélvédőt sűrűn pettyező eső kezdett esni változó intenzitással, de kitartóan.
Nem így terveztük, mégsem bántam, mert van valami művészi, szinte meditatív állapotba vivő abban, ahogy csurog a szélvédőn az eső. Az ablaktörlő egy húzással újra tisztán átláthatóvá teszi az előttem lévő képet, hogy aztán alig várjam, hogy újra egyre sűrűsödve, kopogva megjelenjenek a cseppek, mert nekem az a látvány tetszik jobban: az esők fojtott ritmusú nesze.*
Egy nem is olyan régi emlék is előkúszott: egy bécsi Swarovski kristály bolt bejárata előtt tükörre ragasztott kristályok. Arra is vetettem persze pár pillantást akkor.
Közben azon is gondolkoztam, hogy bizonyára nagyon is jellemző is rám, hogy mit nézek vágyódva hosszabban: Swarovski kristályt vagy esőcseppet...

*Somlyó Zoltán

Csendben zörrenő emlékek

2012-02-25T12:14:00.008+01:00

"...jó a csend most

s gondolataimban járok

s illanok éveket-évtizedeket

bejárom a messze végtelent..."

( Jószay Magdolna)

Van amikor az ember néhány emléke és ajándéka halkan megzörren a csuklóján, majd egy újabb mozdulattal a kávéskanál és a porcelán koccanásával vegyül el.
A múlt hétvégi kinti farsangi forgatag, a dobok ütemes hangja után a kávéház egy hátsó, még üres termében ez a halk zajkeltés az összes történés.
Még beszélni sincs kedvünk akkor, mert így jó!
Így volt jó!

Egyensúlyban lenni!

2012-02-24T00:02:00.008+01:00

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"

( Elizabeth Gilbert)

Elolvastam a könyvet, megnéztem a filmet!A könyv jobban tetszett, és ezen nem is lepődtem meg olyan nagyon.
Az Ízek, imák szerelmek c. regényben az ragadott meg, ami Liz Gilbert lényege is.
Hogy lehet élveznem a hétköznapi örömöket, miközben szeretnék elrugaszkodni is a mindennapok valóságától, és valami istenit átélni, közelebb kerülni a mindennapokban gyakran megfejthetetlen felsőbbrendűhöz, meditálni is, hogy megtaláljam önmagam ( ennek tanulása várat magára, de tudom, hogy eljön!), és legyőzni az egóm az énem által. Vagy legalább azt elérni, hogy jól megférjenek egymással.:-) Ugye nem lehetetlen, mert szent sem akarok, és nem is tudok lenni!
Ahogy ő Olaszországban felfedezte az élet örömeit, Indiában a szellemét és a lelkét ápolta, Bali szigetén megtalálta a belső egyensúlyát.
Igen, ez az utolsó érdekel nagyon, de nem megyek el érte Baliig!:-)

Piacra...

2012-02-21T12:03:00.009+01:00

... menni jó.
Már gyerekkoromban is szerettem nagymamámmal elmerülni a hely izgató varázsában, a dinnye- és kolbászillatú alföldi poros forróságban. Csak egyszer szédültem bele szinte ájulásig az élménybe, hogy aztán körülöttem sürgölődve, vízzel locsolgatva ráfogják az állapotom a már-már jelentkező serdülésemre.
Bécsben lévő piacokra is jó menni, és nincs is túl nagy különbség a hazaihoz képest.
A barna kenyerek és a sajtok azonban egészen mások. Nagyobb a választék, illatfelhőbe burkolóznak a standok, és elhiszem - mert akarom-, hogy alpesi a bennük lévő tej.
M. tulipánt is akart venni ( úriember:-)!), de egész nap úton voltunk, mert farsangi felvonulást néztünk, és nem lett volna praktikus hurcolni órákon át. Gyönyörködtünk bennünk, én pedig a mimóza általam ritkán látott napsárgájában is.

A kenyér is izgatott, de azt sem akartam a táskában vinni egész nap. M. azonban lemaradt, és mégis vett egy jó nagy darabot egy nagyon nagyból, és képes volt a táskájában utaztatni. Aztán este vacsoráztunk belőle, és a máig is tartó maradékot hazahoztam.Vannak benne finom magvak, és mintha egy leheletnyi, alig-alig felsejlő ánizsízt is éreznék benne, ami ugyan furcsa egy kenyérben, de elnézem neki arra gondolva, hogy de régen is találkoztam vele. Karácsonyi süteményként valaha evett ánizsholdacskákra emlékeztetnek.
Megbeszéltük azt is, hogy a kenyér igazi ajándék, és máskor is élünk ezzel az ajándékozási lehetősséggel.
Nem is lesz senki, aki visszautasítaná majd, legalábbis ezt reméljük!:-)

Aliznak!

2012-02-19T13:55:00.010+01:00

Takáts Gyula: És benne, mint nagyító alatt

Oly sima és tiszta ez a csend,

mint ablakkeretben az üveg.

És benne, mint nagyító alatt

kitárja titkát a világ,

akár egy metszett óriási sejt.

Van az úgy, hogy ismeretlen ismerős helyen ismeretlen ismerősre gondolunk. Ezért gondoltam tegnap délután Bécsben Aliz-Julira.

Elég erre a házra ránéznem, és máris látom őt a konyha ablakában állva a fekete-fehér képen mosolyogva, amint átjárja a napfény.Mennyire az én életem része is lett, amit valaha Aliz átélt! Köszönettel tartozom az élményért.

Talán a Stephansdom harangja is éppen akkor úgy zúgott, ahogy én hallottam tegnap délután? Vagy csend volt, csak egy nagyváros zaja kúszott fel a 4. emeletre? Ugye, azt írtad, hogy a 4.emeleten volt az a bizonyos lakás?

Benéztem a ház mögötti utcába egy pillantást vetve a zsinagógára is, majd elindultunk a dóm felé. Milyen közel van egymáshoz a két épület, milyen jó megférnek és elférnek!:-)

Aliz-Juli hoztam neked pár képet, most már ez az utca és ez a ház Bécsben számomra csak rólad szól! A te emléked az én emlékem ismeretlen ismerősként is.
Erre is való a blogvilág.

U.i.: Íme, az a bizonyos napsütötte, nyitott ablakú konyhában készült kép Alizról és a másik, amely alapján még nyáron azonosítottam a házat Bécsben. Csak az volt a támpontom, hogy a Stephansdom látszik hátul az utca végén. Jó kis nyomozó munka volt, élveztem.:-)

Egyszer kaptam engedélyt tőle a régi képek feltöltésére, és most élek vele. Köszönöm.

Vasárnap délután

2012-02-16T23:42:00.003+01:00

Téli szobában

csöndesen cserélgetjük

lélegzetünket.

( Horváth Ödön)

Megraktam a tüzet vasárnap egy konyhában, ahol a dupla ajtón át rögtön az udvarra lehet kimenni, és ahol a 89 éves Mama botja kint állt a lépcső mellett, hiszen bent még anélkül is tud menni. Ahol a vasárnapi ebéd maradékát félrehúzta egy sokat használt lábasban a sparherd szélére, mert jó lesz az még vacsorára is az 56 éves "gyereknek". :-)

Meglátogatjuk Berta nénit is majd, ugye? Új ápolója van már egy hete. Talán vele majd jól kijön, mert már a harmadikkal próbálkozik. Nem könnyű senkinek ennyi idősen, neki sem, ápolóknak sem.

És nem lepődik meg azon a Mama, hogy az unokája valami "szkájp" nevűn beszél valahonnan Dél-Spanyoloroszágból, mert ott tanul nyárig. Ott van a képernyőn, látni, hallani, de ő már látott ilyet máskor is, mert mindig a számítógépet babrálják a fiatalok.

Thomas ott messzire, Mama itt a zöld cserépkályha mellett velünk az állandósuló halvány mosolyával az arcán egy téli vasárnap délután.

Vasárnap délelőtt

2012-02-14T20:07:00.006+01:00

Egyik fagyos kisvárosból jó egy másikba menni, nézni a mise után a szülők elnéző tekintete által kísért gyerekek saját világukba visszatérő, felszabadult hógolyózását pár méterre a templomtól.
Régi könyveket lapozni úgy, hogy nincs is nyitva az antikvárium, de a tulajdonos mégis beenged minket, míg ő az adminisztrációs munkáját végzi.
Itthoni tea után más úgy inni, hogy elém teszik mézzel, citrommal együtt, és közben hallom mások csészéinek halk, a tányérkát érő koccanását is. Átfagyott sokunk keze, nem is lehet egy darabig másképp letenni.
Jó kinézni a bojtos függönyű ablakon át az utcára, ahol galambok tipegnek a jégbordás macskaköveken a sokat átélt kezek által kiszórt magok felé.
Ropogós hóban sétálni a színes házak között, és körülnézni az Ibrahim kávézó ( és étterem) előtt, hogy a vasárnaponként ide járó barát vajon feltűnik-e.
Élvezni a színeket, az apró részleteket, és hidegtől piros kézzel megörökíteni őket képeken is. Miért is maradt itthon Márta ujjatlan, kötött kesztyűje?
Vasárnap újra Kőszegen jártunk.

Tanítvánnyal...

2012-02-13T08:49:00.004+01:00

...beszélgettem.
Ő azt mondja tőlem tanul, én úgy érzem, hogy néha tőle. Mindezt közöljük is egymással, és nevetünk örömünkben. Én ajánlok könyveket, filmeket, ő visszaajánl, aztán megbeszéljük életének élményeit, a könyvélményeket is. Figyelem fiatalkora tudásszomját, adni tudását, kitartását, intelligenciáját.
Az általánosítás szándéka nélkül elmondhatom, hogy sajnos nem túl gyakori a környezetemben az olyan fiatal, mint ő. Piszkálják is érte a többiek, lehúzzák a jót, ahelyett, hogy ők emelkednének fel. Ahhoz persze erő kellene és kitartó szorgalom, többre vágyás és tenni akarás is.
Ő viszont nem húzódik el sértve a negatív vélemények elől, hanem felülről nézve a szövevényes lentet, megértve a feladatát korrepetál, és van olyan is, aki jár hozzá.

Köny, film, zene

2012-02-11T14:32:00.010+01:00

Nagyáruház DVD-s részére keveredtem, és megláttam az " Ízek, imák, szerelmek" c filmet. Könyvben megvan( Elizabeth Gilbert az író, önéletrajzi regény), hallottam, hogy a könyv jobb, de ki dönti el helyettem, ha nem látom. A könyv egyébként kedvcsináló: kedvcsináló ez élethez. Ha van futás, menés, séta és andalgás, akkor az élmény a séta és az andalgás között van.
Belenéztem a filmbe, míg az ebéd utáni kávémat ittam, majd egyszer megnézem az egészet, ha végig tudom nézni. Most eljutottam az "olasz rész" végéig. A hősnő, Liz Itáliába, Indiába, Indonéziába utazik bizonyítva, hogy mind boldog pillanatokat keresünk, akármelyik szegletében is élünk a világnak.
Mikor felálltam a fotelból egy zenéért tettem, ez hangzik el az itáliai rész végén a Hálaadáson. Mert minden mindennel összefügg, egyik élmény emlék adja a másikat.
Olyan régen hallottam Neil Young dalát, és olyan jól esett most. Gyorsan megkerestem a youtube-on is, és elhoztam ide is.Még párszor rákattintok én is.

Kell a vers

2012-02-10T13:06:00.009+01:00

Lárai Eszter: Nem szabad elfelejteni hogy

Nem szabad elfelejteni hogy

nem vagyunk üvegből

tehát kevésbé vagyunk áttetszőek

mint a féligazságok

Nem szabad elfelejteni hogy

habár jólfésültek vagyunk

jövőnk még mindig slampos

Nem szabad elfelejteni hogy

hiába zabáljuk két pofára a zaftos ideológiákat

egy tál töltöttkáposztától lehet igazán jóllakni

Nem szabad elfelejteni hogy

ha túl sokat ácsorgunk egymás árnyékában

szurtosabbak leszünk mint Fekete Péter

Nem szabad elfelejteni hogy

a történelem nem áll le megsimogatni önmagát

úgy ráz le minket magáról

mint kutya a vizet bundájáról

Nem szabad elfelejteni hogy

habár az isteneket lelkünk sufnijába zártuk

egy ember soha sincs felhatalmazva

hogy önmaga felé fordítsa

életünk vektorát

Hideg után cserépkályha mellett

2012-02-07T20:46:00.023+01:00

Táncot lejt a tűz;

haldokló fahasábok

halk hangjaira.

( Horváth Ödön)

Hideg után jó a tóhoz közeli Halászcsárdába menni, abba, ahol a zöld cserépkályha van. Míg várjuk az ebédet, teát iszunk, gyorsan megkapjuk, közben pattog a kályhában a tűz, időnként még raknak rá, neki lehet támaszkodni, simogatni ez egyik kézzel. Azért az egyikkel, mert a másikban tea van. :-)
Megkapjuk a forró levest, amit fújni is kell, olyan forró. Utána várunk, mert a rántott ponty frissen sül ( forró, ropogós panír!), és hogy jobban múljon az idő, a pincérnő beszélget velünk, ő is odajön a közel kályhához. Most nincs más vendég csak mi. Ott vagyunk a kedvenc halevő helyünkön, miután jól átfagytunk és megéheztünk.
Mindennek meg kell tapasztalni az ellenkezőjét is, hogy értékeljük, élvezzük, vágyjuk a másikat.

Na, nem ennyire tudatosan mentünk ki a tóhoz, majd a csárdába az elmélet bizonyítására, de sűrűn emlegettük azt a cserépkályhát ott kinn a fagyos szélben, a szép mintájú jégen. Az éhség, a hideg hajtott minket tudatos átgondolás helyett is a melegre. Az is igaz, ha valaki a jégen császkál délelőtt, akkor nem főz.:-) A szükségszerűség is odavitt, meg az önjutalmazás puha igénye.

Szélben, hóban, hidegben

2012-02-07T11:49:00.019+01:00

A hó meg a szél

találkozott a réten;

vad gyémántzene.

( Horváth Ödön)

Ide is jutott a hóból!
Egy kicsit megkésve, egy kicsit kevesebb, mint máshol, de megvan a téli hangulat, csak kevesebb a gond vele.
Azt a pár centi esti és éjjeli finom porhavat kavargatja, hordja a szél morgó kitartással, épülnek a lágy ívet formáló kis hófalak a házak, a fák tövében, alakulnak a minták, töltődnek ki a rések, tetőről, járdáról arcomba is kerül, és szúr, mint a sok apró tű, míg a sálat feljebb nem húzom...

A befagyott Fertő-tavon

2012-02-05T17:19:00.013+01:00

Reggeli után jön a nagy téli kérdés, hogy mennyire fagyott be a Fertő-tó. A válaszhoz meg kell nézni, tehát indulás...

Hó itt semmi, minket kihagyott a hétvégén, van ahol sok is van belőle.

Viszont van mínusz 10 fok, és ehhez társuló könnycsorgató, arcpirosító szél. Jöhet az ajakír és a Nivea krém. Az a legzsírosabb most itthon, mert olvastam, hogy hidratáló ilyenkor nem jó, mert belefagy a bőrbe a víztartalma, és többet árt, mint használ.

Jön a látvány rögtön az érkezés után, amiért érdemes volt kimenni:

a korcsolyázók, főleg a gyerekek visongató bukdácsolása.

A befagyott csónakok sora, dupla gyöngysoros légbuborékok a jég alatt, a különböző formájú, kandiscukorszerű jégtörmelékek a parton, az ajándék kukoricaszemeket eszegető hattyúk a hajlított csőszerű nyakukkal.

Én hol a kapucnim fogom a sapkámon ( dupla védelem), mikor a szél elkezdi újra és újra levinni a fejemről. Aztán megkötöm a kapucni zsinórjával, elég gyorsan eszembe jutott.:-)

Majd a szememre húzott sapkát tologatom vissza, hogy lássak is, és élvezzem a hideget, a nem mindennapi jégen sétálást. Úgy másfél óra múlva már meleg helyre vágytunk, meleg italt akartunk inni, és az autóban maximumra tettük a fűtést is.
A tél így jó, így élvezetes: hidegből melegbe, melegből hidegbe, és így tovább, kezdve mindent újra elölről!:-)

Hidegben

2012-02-03T10:53:00.017+01:00

Úgyis az időjárás lesz a nagy téma ( és a MALÉV és a bérkompenzáció!?), most az időjárás témához csatlakozom. Repülőtéren nem voltam, és nem tudom még, hogy mennyi lesz végül a fizetésem, amit megkapok...Harmadika van!
Viszont:
Még 6 óra sem volt, mikor mínusz 14 fokban, feltámadó szélben, egyelőre hó nélkül elindultam ma reggel. Sálat szememig felhúztam, azt bánom, hogy nem lehetett tovább, de vakon nem kóricálhatok mégsem a sötétben. Szemüveg amúgy meg bepárásodva, tehát fölötte pislogtam bele a fagyos kora reggelbe.
Szeretem a telet, még az ilyen zordat is, sőt, minél zordabb, annál jobb. Tudom, könnyen beszélek, fűteni tudok, meleg ruhám is van. Fűteni nem tudókat, hajléktalanokat sajnálom, de ez olyan kevésnek hangzik, szégyellem is leírni a sajnálat szót.
Ide a nyugati határszélre csak módjával jön a hó, ez a "különös kegyelem" * ezen a hétvégén az ország többi részéhez képest, pedig nagyon kellene. Meglátjuk, mennyi lesz az előrejelzésekből igaz ( szerintem most jól jósoltak az egész országra, megkapjuk alaposan az ígéreteket!), és én állok elébe.
Mai havas képem még nincs egyelőre hó hiányában, így egy kis teát teszek ide, mert hideg az van!
"Kinyílós" jázmintea, finom volt, olyan igazi lassító szereppel bír. Lehet nézni, ahogy kinyílik. Jól elmegy vele az idő, és illatosít is.
Elmegy vele az illatos idő!:-)

* Gál Sándor: Havas etüdök

Vasárnap délelőtti kis hírek

2012-02-02T10:44:00.004+01:00

Otthon is lehet az ember turista, akár úgyis, hogy hirtelen észrevesz egy kőbe vésett 1637-es évszámot, és tudatosodik benne, hol is él. Ott ahol a múlt állandóan jelen van, de észre sem veszi már, annyira természetes.
Már megint Fodor Ákos haikuja ugrik be a megszokásról:

Fodor Ákos: Mindennapi Teszt-kérdés

Látod-e még azt,

amit nézel, vagy már csak

tudod: „ott" „az" „van"?

Mindez volt vasárnap délelőtt, mikor a reggeli otthoni kávé után az utcán hidegtől sajgó kézzel, sapka ellenére is fázó homlokkal, inkább a meleg kívánása miatt bementünk egy az ajtóban almával megrakott kosárral ( milyen egyszerű invitálás), valaha helyben készített képekkel díszített, régi fogassal is váró kávézóba. Oda, ahol zserbó, krémes és puncsszelet van az üveggel takart hűtőpulton. Miért is fogadna sokkal nagyobb választék? Engem már zavar, ha nem látom át azonnal, mit lehet enni. Általában zavar a túlkínálat.
Ez a felhozatal is a múlt hangulata, ez is egyfajta időutazás, ha nem is kőbe vésett évszám mutatta több száz évvel korábbra.

Nagymamám jutott eszembe, mert ő várt minket mindig krémessel, ha megérkeztünk. Letette előtte egy selyempapírral fedett nagy tálcára a hátsó nyári konyhában, ami fehér falú, földes padlójú és mindig hűvös volt a forró alföldi napokon is. A porcukor most is rám hullott evés közben, és eredménytelenül söprögettem lefele a bolyhos pulóveremről.

Odaragadt ragaszkodóan, mint a múltam.

Lélekbúvár

2012-02-01T08:25:00.005+01:00

Olykor magamon is meglepődöm, hogy milyen nehezen bocsájtok meg. Illetve a megbocsájtás bennem van, de nehezen mondom ki, tehát a bocsánat csak számomra szól, engem erősít, a másikat nem.
De!
Talán neki is kell az idő, hogy elgondolkozzon, és ne kapja meg olyan gyorsan a feloldást, mert akkor nem nevel rajta semmit.Igazán nem is rajta akarok nevelni önző módon, de a kettőnk kapcsolatának kezelésére is kell nevelés, a felismerés, mert különben omlik össze. Fordítva is igaz, elvárom tőle is a közlést- ha nem jönnék rá-, hogy miben kell alkalmazkodnom.
Lehet, hogy nem is tudta, hogy megbánt?
Tudta, mégis megtette...Nevetett is rajta, ez bántott a legjobban, tulajdonképpen jót is akart ( a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve) de az is lehet, hogy kínjában és zavarában nevetett már.
Aztán azt hitte mérges vagyok, pedig szomorú és csalódott.
Milyen összetett dolgok ezek, mennyi idő, érzés kell a kibogozásához!
Szeretnék benne biztos lenni, hogy mégis ez visz előre, és a rossz többször, mint a jó.Csak ki kell bogozni, fel kell dolgozni, át kell beszélni, ki kell mondani, nem magunkban hordozni.
Tegnap megtettem az első lépést két nap után...

Kinti hideg, benti meleg

2012-01-28T17:27:00.008+01:00

Jeges, az arcbőrt fájón csípő péntek estén újra megérkezett hozzám Z. kolléga sétája végcéljaként. Elindult, és szerintem tudta vagy remélte, hogy nálam köt majd ki, és nem érzi nagyon megalázónak gyengeségét. Nem én éreztetem vele, önmagának fáj a helyzete.
Egyedül töltött olvasós, TV-s estét akartam magamnak önző módon, de a valóság jött el hozzám, jelezve, hogy kellek. Mondta, hogy el is küldhetem, de miért is tettem volna meg.
Akár könyvlapon is olvashatnám, hogy valaki nyomja a csengőt, bebocsátást remélve. Önmagam régi napjaim is felidézhettem volna így. Könyv viszont most csukva, emlékek jó mélyen lezárva, ajtó kinyitva, és míg melegítem a maradék töltött káposztát, megnézi az elromlott asztali lámpámat, hátha hasznos lehet az ittléte. Látom, hogyan éli meg azt, hogy talán itt és most zavar, mégsem tud nem itt lenni.
Beszélgetünk közben is, mert egy hideg, téli estén, ha éppen én kellek, így kell mindennek történnie. Otthon is ehetne, de itt van kedve hozzá. Ő maga sem tudta, hogy éhes, én is régen láttam ilyen jó étvággyal valakit enni.
Megköszöni pár óra múlva induláskor a bebocsátást, olyan nehéz azt hallani, ha a lélek szinte koldul és megköszön ( hogyan is leplezzem, hogy nekem is fáj), és nem hiszem, hogy kitart hazáig, és nem folynak a könnyei újra a sötét januári estén.
Nagyon nehéz fölfelé kapaszkodni annak, aki mélyre került.

1 évvel idősebb

2012-01-27T09:33:00.008+01:00

Ha az ember születésnapja hét közepére esik, vagyis munkanapra, mikor délelőtt ráadásul értekezlet is van ( Halleluja!!!), ahol ő a jegyzőkönyvvezető( What a wonderful life!!!), majd délután is munkára fogja magát este 9-ig( Ez az igazi születésnap!!!), akkor szervezést igényel az "ünneplés".
Időben előre kell hozni vagy eltolni a jeles dátumról való megemlékezést, adott napon pedig messenger, facebook, telefon és a kollégák jókívánságai is. Nem mintha kiprovokáltam volna, de van, aki tudja, és figyelmes volt, tehát köszönettel álltam elébe. :-)
Ajándék nem igazán pénzben mérhető:
Anyu csinálta töltött káposzta előző hétvégén, kolléga által kivágott képeslap. Férfiember kolléga kreatív kézügyességét dícséri, kirigaminak hívják. Ez is japán mint az origami, csak nem hajtogatás, hanem főleg szikével történő vágás. Van kocsi hátuljába rejtett meglepetés virág, vén fejemnek plüssmaci, jó szó, puszi, bölcsességek könyvben is, humor is csak úgy szájból. Volt egy rózsaszín gyertya is a sütin, mert ugye lány az újszülött, és azért egy, mert az adott számú úgysem férne már el!:-)
Vasárnap is lesz még egy kis ünneplés, mivel M. akkor tud jönni. Ahhoz képest, hogy egy zsúfolt hétköznapra esett a szülinap, és az évek múlásával ember már annyira nem is igényli az ünneplést, mert inkább csendesen elmélázna rajta. Mégis ez a hét erről szólt. Tulajdonképpen jó volt így is, miért is tagadnám.:-)

Vasárnapi erdei sétánk

2012-01-25T08:08:00.001+01:00

Lator László: Ágban, erekben, levelekben

Szél jön. Eső jön. Fellegek

zavaros folyama hömpölyög.

Üveges sugarak hasogatják

hajnali tájon a ködöt.

Hegyek testében egyre mélyebb

árkokat szaggat a vihar.

Bozót burjánzik televényben

mohón ölelő karjaival.

Homályos, párás üregek,

gyökerek kemény szoritása,

keserű nedvek erjedése,

csírák örökös pattogása,

türemlik, árad, kihasad

burkából e növényi lét,

magát tápláló vad tenyészet

sodrában remeg a vidék.

Szikár növények növekednek.

Gyér szavainknak ága nő.

Ágban, erekben, levelekben,
héjában őriz az idő.

Vasárnap délelőtt napsütésben főztem, délután eleredő esőben sétáltunk egy erdőben.

Páfránnyal, mohával takart, fanyar illatú volt a hely januárban, és az eső illett is hozzá.

Ilyennek képzeltem gyerekkoromban azokat az erdőket, ahol a beszélő állatok élnek, és gombák kalapja alá húzódnak az eső elől mielőtt hazaérnek a faragott bútorral berendezett fák odvába. Ahol kockás a dunyhahuzat, és kövérre tömött a párna. Persze, ebben nagy szerepe volt a jó mesekönyvek egész oldalakat is betöltő illusztrációinak is.

De szerettem őket!:-)

Kopott betűk, kásás hó és ázott avar

2012-01-23T10:50:00.010+01:00

Azért is van csend régi a temetőben, mert az őszi avar januárban már elázott, és a moha puhasága is felfogja a meg-meginduló esőcseppeket. A kopogás csak a köveken hallatszik, és a sokszor átfestett, mégis pergő rétegek színárnyalatait visszaadó Jézuson, ki őrzi az ittlévőket és arcképeiket.
Fázik a lábam, mert még kásás hó is van, amire nem számítottam, és hamar átázott a cipőm, de kitartok, mert szinte bőr alá hatol a hangulat, és át akarom élni.
A múlt század elején, sőt korábban születettek pihenőhelyére tévedtünk. A régen vésett és festett betűket látva egy nemrég olvasott gondolat jut eszembe az általam szívesen olvasott Zsille Gábortól:

"nevem melyik betűje

kopik meg előbb
a sírkövemen"

Beugrik a gondolat, el is tűnik, mikor a hideg kilinccsel behúzom magam mögött a nehéz, rozsdás vasajtót.
U.i.: Tegnap a burgenlandi Landsee ( Lánzsér) már nem használt temetőjébe keveredtünk be véletlenül az ottani várromot keresve.

A múlt ízei

2012-01-21T16:27:00.012+01:00

Változnak az étkezési szokások.Több a fehér hús, több a zöldség, van teljes kiőrlésű a kenyér. Én is változom. De valahol mélyen a zsigereinkben a gyermekkor ízei mások.
Kolbász, füstölt sonka mellé fehér kenyér jár, mert barna vagy teljes kiőrlésű nem illik hozzá, ahogy a lecsóhoz sem, és pörköltszaft tunkolásához sem.:-)
M. unokatestvérének húsboltja van, maga készíti az áru nagy részét.
Burgenland azon része Magyarországhoz tartozott anno, és a receptek, az ízvilág lassan változik. Ismerősek az ízek a határon túl is számomra.
Mikor megérkeztünk M. édesanyja háza melletti bolt elé, még égett bent a villany, és örömünkre nyitva volt. Rokon keze választotta ki, amit megkaptunk végül.

Az én nagyszüleim is parasztemberek voltak, M-é is, összemosódnak a gyerekkor emlékei, még bekúszik a disznóvágás, az ételek emlékeivel együtt, hiába van ott a már csak jelképes határ.

Igaz, a szárazkolbászban nincs paprika, de hozzá a fehér kenyér magyar, még itt vettük meg, mert ott már a barna a jellemzőbb.Biztos, ami biztos, feltöltöttük a készletet még "hazai pályán".

Töltöttünk egy kis bort is, és vacsoráztunk.Nem fogunk mindig ilyen nehezet, de időnként vágyunk rá. Ez van!:-)

Hogy mi volt még magyar M. édesanyjának és ott élő öccsének asztalán?

A cikkek nagy része "rólunk" szólt az asztalon kiterített újság lapjain.

Ha kopog az eső

2012-01-20T00:12:00.005+01:00

Ültem a TV nézős, olvasós fotelemben. Jobbra újságok, balra könyvek, mellettem a meleg radiátor, kézközelben a CD lejátszó. Mégis elzárok mindent, leteszem a könyvet is, hogy csak az esőkopogást hallgassam.Volt rá nem is pár percem, de talán egy órám is munkába indulás előtt, hogy aztán este 10 előtt haza se jöjjek.
Mindig visszatérek a csendhez.
Mikor már túl sok az információ, előveszem a benti "delete és turn off" gombjaim, és törlök, kikapcsolok.
Egyébként kirakom hamarosan a nyelvkönyveim, ugyanis hanyagolom őket. A németet most már tényleg kellene tanulnom, az angolt olvasással szinten tartani, az orosz felfrissíteni, ha már egyszer megvolt.
És törölni kell a "kellene" szót. A feltételes mód ez esetben nem jó, mert múlik az idő.
Esős nap volt, olyan igazi tervszövögető...

Kis hírek...

2012-01-18T13:43:00.013+01:00

Ablak mögött állsz.

Kint, vagy bent van a világ?

Ez a nagy kérdés.

( Horváth Ödön)

Anyuval átélem a vitákat, a kibéküléseket.Különbözőségünk ad erre a lehetőségeket hosszú évek óta.
Ma reggel hívott, hogy csinált bundáskenyeret, és menjek. Van egy ilyen hírben valami béke, amit nem lehet elrontani, és nem is szabad.
Bevetek amúgy minden "lassítót" már.
Hétvégén M-nal szombat este mogyorót eszegettünk nála hosszan, keveset szólva, mellé tea volt. Szóból kevés, feldolgozandó hatásokból annál több.
Mauthauseni élményt követve, egynapos távollét után, más országban is hazagondolva, csúszós úton viszonylag hosszú vezetést letudva, redőnyt is rezegtető szélben ültünk az asztalnál.
A benti melegben olvadtunk ki széltől égő arccal, mielőtt újra autóba ülve, kissé felfrissülve hazahozott volna.
Az autópályán elkezdett esni a hó, és a szélvédő előtt a pelyhek irányt változtatva tölcsérszerűn szétváltak. Mi pedig mentünk bele a fehér pöttyökbe sűrűjébe, mint egy alagútba.
Már megint apró semmiségek...
Sok mindent kell ellensúlyozni a fent leírt pillanatokkal.

Nehéz múlt

2012-01-16T23:04:00.007+01:00

„…s országok utjait; bíbor parázson,

ha kell zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell szivós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:

a 2x2 józansága hull rám.”

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez-részlet)

Ebéd után a gyomromban szorongással, napsütésben érkeztünk a mauthauseni koncentrációs táborba és az ott lévő emlékhelyre. Féltem a rám váró élménytől, ki is mondtam, mikor megláttam az erődítményhez hasonlító falakat a tornyokkal. Milyen lehetett ott élni, túlélni és halni, mikor számomra sok évvel később a megtekintése is fájdalommal jár. Még a jóllakottságom is szégyelltem, azt is, hogy a metsző hidegben fel tudtam melegen öltözni.
Mint írtam egy bejegyzéssel előbb, az járt a fejemben a napsütötte, sárgán ragyogó házak tövében, hogy minden mennyire viszonylagos. Szorongok most a jövőtől, de volt már sokkal rosszabb is az emberek számára. Mert mindig van valaki, aki kitalál valamit ennek megvalósítása érdekében, és van olyan is, aki végrehajtsa.
Amúgy meg hiába tudjuk, hogy volt már rosszabb máskor, másnak, a magunk gyötrődései megtartják továbbra is fontosságukat.
Míg a barakkokat jártuk, alacsonyan úszó fekete felhőkből erősödő széllel érkező, kavargó hózápor csapott le ránk. Mire a gázkamrához értünk átfagytunk.
Fáztunk kívül, belül, és ez ellen a felettünk lévő tető sem nyújtott menedéket...

Színes január

2012-01-15T15:03:00.011+01:00

Miután mélyen rögzült bennem - és valóban így is érzem -, hogy a január számomra fehér és metálszürke, akkor egyszer csak minden kiszínesedett tegnap délben.
Dőlt ránk a sok fény ( igaz könnycsorgatóan metsző, fagyos széllel párosulva), és a Duna ezüst volt. Miután néztem a víz csíkját, majd becsuktam szemem, a bántó fény ott maradt a szemhéjam mögött, vibrálva beleégett a látvány.
Mászkáltunk az utcákon ebéd után, itt-ott kis hó is volt, viccelődtünk, de nagyon bennem volt és a többiekben is, hova megyünk még délután.
Ugyanebben a városkában egy más világ is várt ránk. Nem írom le most a hely nevét, még mindig emésztem az aznap délutáni látványt, a vele járó nehéz érzést is, de írok majd róla.
Egész nap az járt a fejemben, hogy minden mennyire viszonylagos, hogy milyen nagy kontrasztok lehetnek rövid és kis távolságon belül is, hogy mire képes az ember, és hogy mindig vannak valakik, aki megtegyék...!

Blogírás

2012-01-13T10:24:00.007+01:00

Most (is)vagyok olyan helyzetben, hogy annyi minden van a fejemben, hogy végül nem tudok miről írni. Bizonyára mások is voltak már így. Összefoglalni nem akarok, politizálni sem, elmenni a gazdaság felé sem nagyon, csak valahogy utalni arra, ami bennem van, és ez a szorongás. Miért is vigyem át másra. Leíratlanul is bennünk van. Nem zárkózom el előle, de mértékkel nyúlok a témához.
A blogírók mikor blogot kezdenek írni, van egy elképzelésül blogjuk milyenségéről, a témákról, melyeket hoznak.
Én mikor elkezdtem a sajátomat, meleg, nyugalmat is adó fészeknek szántam a blogot, elsősorban önmagamnak.Úgy volt nyitva az ajtóm, hogy mégis csukva tartottam.Védelmet vártam a blogtól. Furcsa, hogy a "világ" számára is nyitott fészek a védelem, de ezt vártam el tőle.
Akkor még nem is vártam olvasókat, és ezt komolyan így gondoltam. Arra számítottam, hogy minél később kezdenek el olvasni, annál jobb. Persze, hogy változott a helyzet, és jó, hogy nem egyedül vagyok, hogy velem vagytok.Tudtam is, hogy így lesz.
Nem változtatok a blogomon. Úgy hívom magamban, hangulatblog, vagyis valami látszólag nem lényeges, egészen hétköznapi témákról, pillanatokról, suhanó illanatokról, múló, de rögzítést igénylő hangulatokról, történésekről írok. Versek is vannak, idézetek is, képek is, melyek mellé leülünk, veszünk egy mély levegőt, ellazulunk, és megyünk tovább...

...

2012-01-11T08:55:00.002+01:00

Kamarás Klára : Titok...

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,

de hogy ne lássa rajtunk senki,

öklünket rázzuk a világnak,

büszkén viseljük sebeinket,

hisszük, hogy nem tartozunk másnak,

csak önmagunknak.

Éjszaka...vagy,

ha álmatlan hajnal éber

forgolódás közben talál,

megrebbenve, mint gyertya fénye

kimondjuk súgva, szinte félve

mindenkinek a titkok- titkát,

mit eltemetni végleg nem lehet:

gyengék vagyunk...és sérülékenyek...

Ünnep után

2012-01-09T11:57:00.007+01:00

Fakul az ünnep hangulata, kopik ki belőlem, mert mindennek megvan az ideje. Ma leszedtem a fát. Ráment egy délelőtt a pakolással, porszívózással. Úgy érzem fellélegzik a lakás, mikor már nincs jelen a dédelgetett fa, és a karácsonyt idéző dekorációk.
Csak azt tudom mondani újra, ez van bennem, mert mindennek megvan a maga ideje. Mindig megérzem, mikor már csak egy darabig halogatott, majd elvégzett házimunka ez a bizonyos rendrakás, a megkönnyebbüléssel is járó hétköznapi megszokott látvány visszaállítása az ünnep után.
Szombaton egy templom mellett mentünk el, és kicsit kételkedve ugyan, de lenyomtam a kilincset. Lám, nyílt az ajtó, és örültem, hogy nem misére, istentiszteletre, hanem csak a csendért, egy imáért, a látványért érkezőket is várja Isten háza.Nem is olyan természetes, hányszor nyomtam le hiába a kilincset. Közbiztonság hiány miatt?
Az országért nem mondtam még ilyen mélyről jövő imát. Szégyenként éljem meg, vagy csak nem éreztem ennyire a szükségét? Most megtettem, képtelen voltam nem megtenni.
A templomban még ott volt a kis Jézus a jászolban, Mária, József, ott volt a három király, a puha fények, a fenyőfa is.
Még ideteszek erről a látványról képet, és így tudom magamban lezárni a számomra kedves adventi időszakot és a karácsonyt.
Ezután a hétköznapokban próbálom élni a lényegét, nagyon érzem, hogy szükségem lesz rá.

Január

2012-01-08T00:44:00.004+01:00

Néhány egyszerű vonal, a természet és ember alkotásai, a visszafogok színek harmóniája csodára képes. A nyugalom csodájára, mely mindig jelen van, mely megtalált ma is, tehát hazahoztam, és átadhatom az érzést ezeken a képeken.
Ha a december sárga, akkor a január metálszürke vagy fehér. Ha a december gömb vagy kör, egyfajta védelmet adó zárt egész, akkor a január egyenes vonalak sokasága, melyeket csípősen átjár a szél.
A kör is szögletesedik már az új hónap kezdetkor, a gömbnek egyre nagyobb mélysége lesz, méltósággá és szigorrá nemesül a dédelgetett decemberi puha érzés, és ez a puritán egyszerűségű, erővel is bíró tartás teszi számomra vonzóvá a széljárta, szikárrá fogyott januárt.

Szél és madáretetés

2012-01-06T19:07:00.007+01:00

Süvítő, morgó hanggal járó járó viharos szél uralta a mai napot. Küzdöttem vele az utcán, néztem a letört ágakat, hallottam a tűzoltók szirénáit. Láttam a TV Híradóban, hogy itt volt az országban a legdühöngőbb, legerősebb szél, a híradás szerint 95 km/ óra.
Hétvége van már, korán kezdtem ma dolgozni. Sötétben mentem, sötétben jöttem haza. Meleg otthon várt hazatérés után, és olyan jó itthon, mert védelemre vágyom, és keresem is.
Fürdés, majd előbányásztam pár bonbont, és megkegyelmeztem a karácsonyfának is, hiába van ma Vízkereszt. Ma már nem álltam neki, hogy leszedjem, kedvem sincs, időm sem, a fények is kellenek.
Ma reggel madarakat etettünk. Itt még nem volt hó, igazi hideg sem nagyon, de kell gondoskodunk róluk, magunkról tudjuk, milyen jól esik a törődés.

A hétköznapról és ünnepről

2012-01-05T10:31:00.000+01:00

Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod Magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.

( Márai Sándor )

Csak úgy...

2012-01-04T11:36:00.011+01:00

Számomra a december sárga a fények miatt. A január fehér vagy metálszürke, de ezt is szeretem. Még megvan a fenyőfa, égnek is a fények rajta esténként, de a bennem is égő sárga fény már nem olyan, mit decemberben. Csak színe van, de nem meleg.Illetve bennem még meleg, mert naponta gyújtogatom, és próbálom emelni a hőfokot, nehogy kihűljek belül.
Kicsit lenyugodtam az előző írásomhoz képest. Tudtam, hogy így lesz, mert az évek tapasztalata bennem van. El kell engednem szavakba öntve a feszítő érzést, nem szabad hagynom hogy belém szoruljon ily mértékben a félelem.
Nem változott kint jelentősen semmi, a politikában sem, magamban kellett változtatni. Még mindig nem az elfogadása a "kintnek" ,ami bennem van, mert nem is tudom elfogadni, ami van, ahol tartunk, csak én gondoltam át, hogy mit és hogyan tegyek.
Gyomromból éppen sav formájában tör utat a lélek szorongása, jelzés, hogy így nem jó a testemnek a kezeletlen engem ért hatások.
Kényeztetem amúgy a testem: ma pedikűrösnél voltam, megkönnyebbült a lábfejem, holnap fodrászhoz megyek, mert ugye a haj nő, vettem új hidratáló krémet, kitettem egy új mézes szappant... Csend van itthon és könyvek, kifli is, hogy felszívja a savat, míg helyre nem billen ez is. A konyhaszekrény polcán a kávésüveg elé tettem a kamillateás dobozom.
Nem a fejet homokba dugó struccpolitikát akarok. Csak megsimogatom kicsit magam így is, a bőrömön át a lélekig is eljut az érintés jelezve, hogy nyugi...Dolgozik bennem az egészséges önvédelem, és bizony arra is szükségem van, hogy más is védjen engem.

Ködben

2012-01-03T12:58:00.022+01:00

Mindig inkább pozitív voltam, mint negatív, írnék is ily módon, de most nem megy.
Még engem is legyőzött a jelenlegi helyzet, és álszent dolog lenne valami könnyed írás részemről, mert benne vagyok egy ködben. Szorongatja is a torkom a köd, nemcsak rám telepszik.
Talán visszatérek majd korábbi önmagamhoz, de legalább egy bejegyzés erejéig hadd aggódjam, mert ez van most bennem.
Hova jutunk? Hogyan jutunk ebből ki?
Ki mint vet, úgy arat. Én nem így vetettem, és most mégis így aratok. Helyesebben aratnék, legalább a vetőmagnak valót.
Jut eszembe, mikor az Őrségben, Pityerszeren voltam legutóbb, ott véstem jól be, hogy a parasztember a tartalékait vetőmagból is külön tartotta és jól őrizte, hogy ha minden pusztul, ég, akkor a jövő legalább ne vesszen el a jelennel teljesen.Mert megvolt a józan ész...
Mégis kell a hit, kiteszek újra egy Bibliát könnyen elérhető helyre, olvasom, és gondolkodom, mit tegyek magamért, magunkért.
Hinni akarom, hogy úgy is küzdhetek, hogy nem merül el közben a lelkem valahová nagyon mélyre még egy blogban sem.

...és ezt is ideteszem:

"A levertség olyan helyzet, ahol az embernek nem lenne szabad levertnek lenni. Ami neked nehéz, lehet, hogy másnak könnyű volna. Egyet jól jegyezz meg! Az igaz ember sohasem depressziós! Számára nem létezik olyan nyomasztó helyzet, hogy céljait föladja és sorsának föladatát ne oldja meg. Sőt, a nehéz próbákban kihívást lát. Kitűnő alkalmat, hogy jellemét erősítse.

A valódi bajban egyébként senki sem depressziós! Háborúban, árvízben az ember eszeveszetten harcol, olyan erők szabadulnak föl belőle, hogy maga is meglepődik: étlen szomjan küzd, nem adja fel, robotol, olyan súlyokat elbír, amelyeket békében meg sem tud mozdítani."

/Müller Péter/

...mindenbe gyökeret ereszt a vers...

2012-01-02T12:31:00.002+01:00

Lucian Blaga: Fölirat

Az utak, melyeket nem járunk,

az utak, melyek bennünk maradnak,

azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,

a szavak, melyek bennünk maradnak,

azok is föltárják lényünket, maradéktalan.

A csaták, melyeket nem vívunk meg,

a csaták, melyek bennünk maradnak,

azok is bővítik bennünk titkon a hazát.

A magvak, amelyeket nem vetünk el,

a magvak, melyek bennünk maradnak,

azok is megsokszorozzák végtelenül az életet.

A halál, melybe nem halunk bele,

a halál, mely bennünk marad,

az is mélyíti bennünk a hallgatást.

És mindenütt, mindenbe

gyökeret ereszt a vers.

(Fordította: Lengyel Ferenc)

Szilveszterkor

2011-12-31T22:54:00.005+01:00

Sétáltunk szilveszter délután, közben találtunk néhány diót egy fa alatt, melyeket feltörtünk, és megettük. Egy-két már mazsolásodó, ragacsos szőlőszem is utunkba akadt. Csipegettünk a fürtökből is. Úgy éreztük magunkat, mint az ég madarai. A nagyon kék ég madarai, mert decemberhez képest vakítóan kék volt az ég. Eszembe jutott a jövő év, azt hiszem, így még nem kezdtem el, mint most, hogy több bennem a szorongás, mint valaha, és mégis bízom abban, hogy a józan ész győz. Mi mást is tehetnék? Egy év múlva úgyis többet tudunk már.
Néztem késő délután a megnyúlt árnyékainkat, előre mutattak, este még kártyáztunk - mostanában rákaptunk-, TV-t is néztünk egy keveset, és főleg beszélgettünk. Frissen hozott ásványvizet ittunk, gyümölcssalátát is ettünk alkohol és nehéz ételek helyett.
Valami visszafogottság, józan ítélőképességre vágyás, béke, frissesség és az egészség óhaja van bennem.

Boldog, szép új évet kívánok!

Kint

2011-12-30T12:40:00.004+01:00

Az ünnep alatt benti levegőt szívtam, többet ettem a kelleténél, nem mozogtam eleget.
Tegnap elindultam, hogy járjak egyet, friss levegőt szívjak, utána főtt krumplit ettem, kamillateát ittam, hogy helyrehozzam a gyomrom.Többet eszik az ember ünnepekkor, hiába tervez mást, nem tanul, nem okul az előző évekből. A gyomra nem vesz tudomást a hirtelen belé jutott felesleges bőségről, hétköznapi módon viselkedik, és tiltakozik, ha többet kap még este is.
Azt már nem is hiszem, hogy nem látok valami szépet a lakótelephez legközelebbi földúton is haladva.
Hétköznapian egyszerű, hó nélküli, visszafogottan téli látvány várt ott, ahol sárga repcét is nézhetek két keréken vagy éppen két lábon az év más szakában.
Gondoltam arra, hogy elhívok valakit sétára, de egyedül akartam menni a magam tempójában, megállva minden kis részletnél, vagy éppen hogy tempósabban, mert éreztem, kell a mozgás.
Most jött el az a nap, hogy kiheverjem az előző napok nem megszokott történéseit, és egyáltalán nem lepődtem meg rajta. Nincs új a nap alatt, és nem tanul az ember.(?)
U.i.: Gyomrom rendben, a séta jól esett!:-)

Egymás közelében

2011-12-29T09:43:00.004+01:00

Tegnap délután barátnőmmel indítottam a beszélgetést, ami estig kitartott, mikor megszólalt a telefon, hogy egy kollégám beszélgetni szeretne, mert hiányzik neki a szó, nagy a hallgatás körülötte, és már itt van a parkolóban. Fel is hívtam gyorsan hozzám.
Egy darabig hárman beszélgettünk, majd az újonnan csatlakozottal ketten maradtunk, és folytattuk.
Nem jutottunk igazán semmire, nem is megoldások keresése fontos mindig, hanem kimondása annak, ami bennünk van.
Mikor nem kell rejtegetni, szégyellni gyengeségünket, sérüléseinket, hibáinkat, a jót is ki lehet mondani, és letehetjük valaki kezébe. Mikor újra és újra eszébe jut a beszélőnek még egy apró fontos részlet, hogy a történet kerek legyen. Az ő életének egy kritikus szakaszát rakjuk össze rendszeresen, próbálunk rá felülről nézni, vagy én kívülállóként valamit kihámozni a szövevényből. Hiszen annak, aki benne van, nehéz megtenni ezt, ezért kell a másik, hogy az önváddal kevert önsajnálat gyűrődéseit kisimogassa.
Ha van egy ilyen "feladat", az megtisztelően jó érzésként lakik bennem a törődés lehetőségeként, és késő este őszintén nyugtatgattam, mikor megint úgy érezte terhet rak rám, mert a bennem lévő érzés úgy él, hogy egyáltalán nem az!

Jönnek-mennek bennem a gondolatok

2011-12-28T10:07:00.008+01:00

Karácsony után van valami üresség, visszafogottság az emberekben. Elmúlt, amire készültünk, a test és lélek még nincsen készen a tervek megvalósítására, ha benn már fogalmazódnak is. Pihen, vár az új évre. Most az új évről szóló információk eleve megszabják a terveket, hallgatom a híreket, bennem van egyfajta szorongás, de a dac is a "túlélésre", és körvonalazódnak az elképzeléseim 2012-re.
Én is megszabom őket, a körülmények is. Nem feltétlenül a külső helyzet hat a belsőre, már készen álltam én magam is belülről arra, ami várhat rám. Egyszerűsödés, befelé figyelés, a kevesebb több! Ez utóbbit a belsőre értem, a lélek kifelé történő megnyilvánulásaira, nem valami cinikus megjegyzés a válság helyzetre.Egyébként bízom, hogy változik a helyzet, és jobb irányba, a józan észnek győznie kell. A kérdés benne van persze, hogy mikor. Mert jó lenne még március vége előtt!
Karácsony után még vannak találkáim, tehát az ember a fontos továbbra is. Barátnőm -jó ismerősöm jön ma délután, telefonbeszélgetésen kívül elég ritka a személyes találkozásunk, az ünnepekre korlátozódik leginkább.
Tegnap rossz passzban lévő, családját hiányoló kollégám ( a karácsony csak ront az ilyen helyzeteken) hívott, hogy szenved, beszéljünk. Aztán "Honfoglalóztunk" is, játszottunk, figyelmet eltereltünk. Átbeszéltünk már sok mindent, talán a figyelemelterelés többet segít, ha belefárad valaki a gondolkodásba.
Kint szürkeség, bent még fény, ha én is úgy akarom.

26-án délután

2011-12-26T20:12:00.009+01:00

Ebéd után kártyáztunk, és megállapíthatom újra, hogy egy játék sok mindenre alkalmas. Közben lehet beszélgetni az elmúlt napokról, mesélni a jövő terveiről, viccelődni, poénkodni, koncentrálni, kényelmesen hátradőlni, várni, bambulni, lehet megtanulni az alapos kártyakeverést. Lehet kávézni, teázni ( citrommal, mézzel, cukorral, minden nélkül), bögréket válogatni, süteményt is enni telt gyomorba pakolva, mert ugye nincs azt a rakott szekér, amire még ne férne. Lehet puncsot inni, és mikor kiderül, hogy túl sok benne a szesz, akkor lehet forró vízzel még hígítani a töménységet. Azt is meg lehet nézni, hogy még mindig esik-e az eső.
Lehet zenét is hallgatni, mécsest gyújtani, fotózgatni hanyatt fekve, vagy ülve, nagy rumlit csinálni, aztán percek alatt rendet rakni.
Győzni is lehet, én leginkább veszítettem, de kit érdekel?:-)

Szenteste

2011-12-25T12:27:00.013+01:00

24-én párás, alig világosodó reggel volt, nem utalt semmi az ünnepre. Mikor a szemetet vittem le a szomszéd szép ünnepet kívánt, egy másik szomszéd is ugyanezt tette, miközben elegánsan álldogált a lépcsőházban a lányát várva.
A boltban már csak kenyérrel, tejjel, itt-ott hússal álltak sorban. Gyakrabban pittyegett az sms jelző, gyakrabban szólt a telefon, olyannal is beszéltem, akinek a hangját most hallottam először.Nem csalódtam!:-)
Anyutól délelőtt áthoztam az ajándékokat egy táskában, "szigorúan tilos belenézni" figyelmeztetéssel, de enélkül sem kukkantottam volna bele.
Kora délutántól kivilágítva a fa, égett pár gyertya és mécses.
Fürdés, és anyut vártam 3 órára. Nálam aludt, ünnepeltünk, csendben is voltunk, énekeltünk is, észrevétlenül figyeltünk az ünnep törékeny méltóságára, de úgy, hogy az otthon laza érzete is velünk legyen. Sok minden úgy zajlott le mint máskor, és mégis ott volt az ünnep közöttünk.

Számomra ott a névnap is. Családom, barátaim és ismerőseim javára legyen írva soha nem vonták össze a kettőt, pedig akár meg is tehették volna. Ha megteszik sem bánom, mert a karácsony úgyis átfényesít mindent.
Hogy miért lettem Éva? Korán meghalt nagyapám Ádám volt, és Anyu mindig nagyon hiányolta. Ha fiú lettem volna, egyértelműen az ő nevét kaptam volna. Mivel lány lettem, a nevem így is eleve eldőlt.
Most már tudja mindenki, hogy zajlott le szenteste. Én is tudom, jó volt.Anyunál ebédelek, a délután egy részét nála töltöm.
Holnap jönnek M-ék. Szentestét ő is az édesanyjáéknál töltötte.Hosszú ideje megosztjuk magunkat, számunkra ez is az ünnep része, bevállaljuk, mert csak így nem marad egyedül senki.

Karácsony

2011-12-24T08:09:00.000+01:00

Hamvas Béla: Az igazi jóról

Egy bizonyos: csak jót szerethetsz. Jó a föld: hegyeinek magasságával, völgyeinek mélységével, mezőinek lapályaival. Jó a termőföld a maga szépségében és termékenységében. Jó az arányosan tagolt ház a maga tágasságával és világosságával. Jók az élőlények a maguk eleven testével. Jó a szelíd, gyógyító levegő. Jó az ízletes, egészséges étel. Jó a fájdalmat, fáradtságot nem ismerő, erőtől duzzadó egészség. Jó az ember formás, az élet színét tükröző vidám orcája. Jó a barát édesen együttérző lelke szeretetének megbízhatóságában. Jó az egyenes gondolkodású, derék férfi. Jó a fáradság nélkül adakozó gazdagság. Jó az égboltozat a Nappal, Holddal és csillagokkal. Jók az angyalok szent alázatukban. Jó az Ige, amely szelíden oktatja, és illően inti azokat, akik hallgatják. Jó a dal lágyan csengő ütemeivel és mély értelmének komolyságával. Mi minden, mi minden még!

Békés, szép karácsonyt kívánok!

Éva

Ünnep előtt

2011-12-23T09:24:00.002+01:00

Márai Sándor: Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Tegnap mindennel végeztem, amit terveztem. Már csak az van hátra, amit korábban nem is lehet megtenni.

Rendbe szedem magam, jöhet a testben, lélekben készülődés, egy kis üldögélés este könyvvel, gyertyával, mécsessel, esetleg beszélgetéssel.
A lélek kényeztetése mellett egy kis testi is kell: illatos fürdő, krémek,.
Néha bevillan a jövő apró terveivel, hogy szeretném( talán egyszer írás lesz belőle), de aztán újra az elfogadás szükségszerűsége marad velem, és egyre jobb vagyok benne. Valahol ez is a titok.
A jövőre vonatkozó vágyaimmal várok, most úgyis a jelen megélése a fontos. Kívánom, hogy ti is éljétek át a ránk váró ünnepet, ha a másban lévő feszültség miatt sérelem ér benneteket, akkor is adjatok, és nyerjétek el a belső békét, mellyel várhatjátok a kis Jézus születését.

"Édesednek" a napok

2011-12-22T09:04:00.016+01:00

A túl édesre sikeredett mondatokat nem szeretem, és most mégis az jutott eszembe, hogy édesednek a napok.
Korai sötétedésbe nyúló délutánon püspökkenyér sütés 3 nappal szenteste előtt. Mi az, ha nem kívánatos foglalatosság, mely egyben illatosít, melegít, és megteremti a kis adagonként kitartóan begyűjtött és marasztalt ünnepi hangulatot.

Püspökkenyér*
Hozzávalók egy nagy őzgerincformához, vagyis 20 szelethez.
(Én rögtön dupla adagot sütök mindig, de mindenki annyival szoroz, amennyivel akar.)
Hozzávalók:
-10 dkg mazsola
-25 dkg vegyes aszalt vagy kandírozott gyümölcs ( sárgabarack, füge, szilva, készen kapható citrushéj keverék) és dióféle: mandula, dió, mogyoró
-16 dkg liszt
-12,5 dkg vaj vagy margarin
-15 dkg porcukor
-1 cs. vaníliás cukor
-4 tojás
-1 tk. sütőpor
-2 ek. rum
-vaj és liszt a formához
A mazsolát megmossuk, ízlés szerint 30 percre vízbe, esetleg rumba áztatjuk. Az aszalt gyümölcsöket és diófélét apróra vágjuk.
A mazsolát és az aszalt gyümölcsöt összekeverjük 2 ek. liszttel, hogy ne süllyedjenek majd le a tészta aljára.
A vajat habosra keverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, majd folyamatosan keverve egyenként beledolgozzuk a tojásokat.
A maradék lisztet összekeverjük a sütőporral, apránként 3-4 adagban a tojásos masszába dolgozzuk. Végül a rumot is belekeverjük.
Lazán összeforgatjuk az aszalt gyümölcsös keverékkel.
Kivajazunk, kilisztezünk egy őzgerincformát, és beleszedjük-belesimítjuk a masszát.
A sütőben, 180 C fokon körülbelül 50 percig sütjük. Majd 10 percig formában pihentetjük, ezután rácsra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.
* Ez a receptet a Fanny konyha c. újság 2008. november-decemberi számából vettem.

U.i.:Tegnap ennyi hó esett, amit aztán rögtön elvitt az eső! Ha nem fedett be mindent a hó, legalább tisztára mosott az eső. Ez is az ünnepi készülődés része lehet.

Lenyugvás előtt

2011-12-21T09:48:00.006+01:00

Nem húz az égen több vadlúdcsapat,
a szél sem rezzenti künn a bús határt.
Halkan feszül a néma pillanat,
s nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.

( Áprily Lajos: Csend)

Végre szállingózik itt is a hó. Máshol már hó van, de ez a nyugati csücsök mindig kimarad vagy így, vagy úgy. Most éppen a vágyott hó maradt el, míg máshol esett. Legalább egy kis dekor hó legyen karácsonyra. Talán majd most...
Ma kezdődik a szünet, és nagyon rám fér. Fejfájással feküdtem, úgy is ébredtem, akkor érzem, ha elfáradtam. Fejfájáscsillapító most már bennem, de leginkább egy nyugodt alvás kell, ami általában a 2. napján jön el annak az időszaknak, amikor tehetem. Akkorra oldódik bennem a készenléti állapot okozta éberség.
Ma még megyek boltba, de holnaptól legfeljebb kenyérért. Nem akarok a nagy tömegben helyet csinálni magamnak, kivárni a pénztárban álló sor fogyását.
Elintéztem szinte mindent, ami boltokkal kapcsolatos, éppen azért, hogy most az itthoni sütés, fadíszítés, asztalterítés, még egy kis ajándékcsomagolás legyen.
Még zene sem kell most. Csendben csinálom a dolgaim, legfeljebb kinézek az ablakon, és biztatom a felhőket, hogy még adjanak egy kis havat, mert most nagyon kellene az ünnepváró, de még készenlétes lelkemnek.
Azt hiszem így vagyunk ünnep előtt ezzel. A megnövekedett szervezési, intézkedési feladatokkal járó feszített állapotnak le kell csengeni, hogy megfelelő állapotban várjuk a Kis Jézust!Ezért nem szabad az utolsó pillanatra hagyni mindent. Indulok is...

Ismeretlen ismerősök

2011-12-20T08:36:00.004+01:00

Van már fenyőág a szobámban, mert már hiányzott a jelenléte, hiába van még pár nap karácsonyig, hogy majd fám is legyen.
Ma rákerült egy horgolt hópehely és egy kézzel festett fenyőfa, hogy általuk is jelen legyenek ismeretlen ismerősök a szobámban.
Jó a blogvilág, a blogok mögött rejtőzködő, szemérmesen vagy bátran kitárulkozó írni vágyók, az "ezerarcú ismeretlenség"*, mert bizonyos emberek mondatai egészen közel kerülhetnek hozzánk, és úgy teljes a napunk, ha várjuk és olvashatjuk őket.
Köszönet az ilyen gondolatokért, melyek megtalálnak minket, és elegyedve a sajátjainkkal másként vagy mélyebben látunk, lágyítanak, keményítenek és többé tesznek minket.

*Reményik Sándor

Csehországban

2011-12-19T12:04:00.001+01:00

Van amikor az ember átlépi az országhatárt, utána gyorsan még egyet, hogy behozza a lemaradást.
Ha volt előző életem, akkor biztosan szláv országban éltem, mert valahogy puha, meleg érzés jár át, ha bárhol arra járok. Ha szláv nyelveket hallok, akkor az "édes-bús" jelző jut eszembe ( igen, így duplán, összekötve), és hamar felszínre kerülnek a már feledésbe merülő szavak. Kizárom a politikát az érzéseimből, nem hagyom, hogy befolyásoljanak.
Lehet, hogy ezt a kapcsot megerősíti az is, hogy Anyu neve Petrovszki, tehát valahol a véremben is van a kötődés.
Szombaton az ebédem vörös és fehér párolt káposzta, három különböző módon elkészített knédli és sült hús volt, és a cseheknél kihagyhatatlan mellé a sör. Mi más, mint Starobrno, ha már egyszer Brnoba vitt az utunk úgy, hogy közben kedvenc határátkelőnkön, Mikulovban is megálltunk egy séta és egy kávé erejéig.:-)

Egyre közelebb...

2011-12-18T10:15:00.008+01:00

Eljött a csomagolás ideje is.
Fogy a várakozás tervezgetős időszaka, a tettek veszik át a a csendes hangulatteremtéseket.
Hóra is vágynék, de dühöngő széllel viaskodtam, mert szó szerint nekifeszülős megállásra kényszerített az utcán többször is.
Egy gyertyaboltot is meglátogattam, és válogatás közben füleltem az élesen fütyülő hangot. Ennyire bántón és tolakodóan, egyben mégis vonzó módon ritkán hallottam eddig a hangjával is telet jelző durva szelet.
Van a közelben egy gyertyákat készítő üzem, és egy boltjuk közvetlenül az üzem mellett, hihetetlen nagy választékkal. Időnként elmegyek hozzájuk, leginkább karácsony előtt, az Adventi időszakban, és elég sokáig nem jövök ki onnan, mert kész paradicsom a hely a gyertyákat, mécseseket szeretőknek.

Együtt

2011-12-16T10:50:00.004+01:00

Munkahelyem koedukált teenager közössége szerdán csendben részt vett az ünnepségen, kis töredéke énekelt, karácsonyi gondolatokat továbbított a többieknek.
Bizony, csendben hallgatták őket, ami nagy szó, mert ismerem az érdektelenségüket is, a visítozásaikat és dübörgésüket a folyosón.( Megint nem célom az általánosítás!) Van mégis néhány dolog, ami megérinti őket. A karácsony még ezek közé tartozik.
Az ebédlő egyik sarkában ott áll azóta a fa. Nem igazán illatozik, viszont a régen érzett csillagszóró illata hatott rám az ünnepség végén. Évekkel ezelőtt gyújtottunk itthon, pedig gyerekkoromban mennyit égettünk. Emlékszem sok évvel ezelőtt volt egy képeslap, amin csak egy szikrázó csillagszóró volt egy fenyőággal. Tetszett, és sokáig használtam könyvjelzőként.
Már megint egy emlékkép...
Minden karácsonyon visszacsusszanok a múltba, majd igyekszem átélni a jelent. Húznám az időt, hogy sokáig tartson, mert utána az ünnep elmúltával jelentkező ürességet nehezemre esik érezni.
Még mindig a várakozás időszakát éljük, és jó így.

Tegnapom

2011-12-15T10:23:00.007+01:00

Tegnap egy áruházban a pénztárnál lévő futószalagra egy űrt kitöltve véletlenül az előttem lévő elé pakoltam a dolgaimat. Elnéző volt, de nem akartam visszaélni a jóságával, tehát rögtön mögé pakoltam mindent.
Miután végeztem, akkor a mögöttem lévők figyelmeztettek, hogy bizony a gyorspénztárban állok:-), és nekem több van, mint a megengedett 6 árucikk. Szerencsére mint jó anya a bugyuta gyerekével ( a szólásban a "bugyuta" helyett mást használnak!) úgy viselkedtek velem, vagyis hagyták, hogy ha már ott vagyok, akkor fizessek.

Kellemes ünnepeket kívántam mindenkinek a fizetés után, és gyorsan eljöttem.

A buszon egy hölgy kedvesen beszédbe elegyedett velem, egy boltban kaptam egy szaloncukrot az eladótól csak úgy.

A nap mérlege a pozitív oldalra billent állapotban marad végig, tehettem én akármilyen rosszul is bármit aznap. Talán mert nem bosszankodtam, elfogadtam, és a környezetem is elfogadott így.

Működött a pozitív rezgés, és pozitív dolgokat vonzott be végül.:-)

Csendben

2011-12-14T09:17:00.003+01:00

Talán túl sokat várunk

a karácsonytól.

Legyen varázslatos,

vonjon bűvkörébe.

Legyen ünnep, vigalom.

A káprázat netovábbja.

Nap mint nap

Erőszakot teszünk rajta.

Emberek – csendesüljetek!

Őrizzétek meg a szeretetet,

a többi talmi csillogás.

Pam Brown

Van egy elképzelésem a karácsonyról, mert valahogy nincs kedvem ahhoz, amivé alakult sok helyen kis Jézus születésének meghitt ünneplése.

Valami egyszerű étel kellene és tiszta víz, ajándékozás alig vagy semmi, divatos díszítésű fenyőfa helyett néhány fenyőág dióval, almával.
A gyertya? Egyszerű legyen és fehér.
Műzene semmi, csak saját ének.
Csendben, békében együtt lenni, éjfélkor hóban templomba menni.
Ha Anyu mesél gyerekkorának karácsonyairól, így írja le.
Hova tűnt?
A havat leszámítva bármi más csak elhatározás kérdése.
Ha nem is mindet, de néhányat megvalósítok a vágyaimból. Azért nem többet, mert az elhatározásom mástól is függ. Ők is töltsék úgy velem az ünnepet, ahogy szeretnék. Ez a szeretetből és megértésből történő engedmény és lemondás.

Beszélgetés

2011-12-12T20:13:00.003+01:00

A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet.

(Popper Péter)

A hétvége szombat estéjének egy része azzal telik, hogy átbeszéljük az egymástól távol töltött hét eseményeit. Lassítókat is bevetünk, most szombaton narancsgerezdek, tea és a pár napja Kremsből hozott puncs képében.
Hiába van ott a hét többi napján a skype, a messenger( gyors információcserére jók a mi esetünkben), a szemtől-szemben történő, non-verbális eszközökkel fűszerezett beszélgetésnek nincs párja.
M. képviseli ebben az esetben is a nagy egészt, én a részletekre is kíváncsit. Mert az egész így teljes, részletekkel is árnyalva.
Úgy érzem, hogy a férfi és a nő beszélgetése alapból így épül fel. Mondom, írom ezt halkan, mert nem általánosítok, csak a tapasztalataimon gondolkodom el.

Angyalok

2011-12-11T16:03:00.004+01:00

A párbeszédek mások ismeretlenek között is ebben az időszakban.
A virágboltban angyalokat is veszek, és míg az eladó csomagolja őket, pár szót váltunk.
Halkan mondja, hogy ezek az angyalok kicsit olyanok, mint ő.
Pár másodpercen belül keressük a szavakat, hogy mi is jellemző rájuk.
A báj.
Ez az első jelző, amit mondok, mi más is lehetne. Illik is az eladóra.
A melankólia is.
Végül a melankólikus bájban egyeztünk meg, de még hozzátette, hogy az elvágyódás is az arcukon van.
Kérdő tekintetem követve felnézett az égre, míg az utolsó simítást végezte az angyalok csomagolásán.
"Onnan föntről jöttek, és itt szolgálnak."
A szokásosnál is halkabban csuktam be az ajtót.

Ajándékozás és "kreativitás"

2011-12-10T08:26:00.009+01:00

Most már nagyon érzem, hogy a beszélgetés ajándék.
Egyre inkább az meggyőződésem, hogy a tárgyak sokat vesztettek nálam a jelentőségükből, ha ajándékozásról van szó.
Valaki, aki tudta, hogy meddig dolgozom, ott várt a munkahelyem előtt, mert aznap még nem beszélt senkivel igazán, és úgy döntött, velem szeretne. Meglepődtem,örültem, hazahozott, itthon egy kicsit folytattuk, égett egy mécses is.
Talán az egyik legnagyobb ajándék, ha magunkból tudunk adni, és a viszont ajándék, ha valaki igényli, meri elfogadni, sőt, jelzi az igényét.Ez utóbbi nem könnyű, mert félünk, hogy teher a másiknak. Miért is félünk sokszor ettől? Ő is fél, emlegeti is, én pedig nyugtatom.

Más!
Lekerültek az őszi színes levelek a mécsestartó üvegemről még novemberben, és pár napja valami karácsonyi zöld került rá celluxszal. Ez megint a "csúcs" kreativitásomra egy példa!:-)
Most sem futotta többre, és ehhez is alig kellett valami.
Eredetileg kis fenyőágat akartam ráragasztani, de ez a zöld van közvetlenül a bejárat mellett, tehát ebből csíptem le egy kis ágat egyszer hazajövetelkor.
Fenyőgallyacska majd egy másik üvegemre kerül. Mert határtalan ám fantáziám, ha kreativitásról van szó!:-)))

A Bécsi Központi Temetőben

2011-12-09T11:53:00.004+01:00

Nedvesen hideg, szürke időben látogatást tettünk múlt héten Bécs legnagyobb temetőjében, a Wiener Zentralfriedhofban.

Közel 3 éve elhunyt barátunk sírjához mentünk mécseseinkkel. Közben megálltunk Mozart, Beethoven, Brahms, Schubert, Strauss sírjánál is, a világ által ismert nagyoknál, a saját személyes ismerősnél, ismeretleneknél is.
Rövid időn belül a jelenlévő varjúkárogás után újra adventi zene szólt valahol a nehéz vaskapun kívül, és megint eszünkbe jutott, hogy mi még kijöhettünk, és ezt nem szabad elfelejtenünk a legegyszerűbb hétköznapon, oktalanul, de akár okkal panaszkodó napjainkon sem.

Ma reggel

2011-12-08T10:31:00.002+01:00

"Az emberek következetesen elfelejtik,

hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban,

nem pedig a körülményekben gyökerezik.

Az egyik leggyakoribb tévedés,

hogy a boldogságot, mint célt

összekeverik a cél elérésének eszközeivel."

Alexander Dakwood

Mindig van úgy, hogy elő kell ásni az ilyen gondolatokat.Most éppen "úgy"van:-), és keresem a pozitív énem.
Akárhogy is van, tudni kell engedni, adni, mert csak úgy könnyebbül a lélek.Van aki harc által érzi magát többnek, van aki a békét köti. Van akinek nem a mindenáron siker számít, és nem a győzelem adja az erőt, hanem a lélek megnyugvása viszi előre.
Olvastam egy mondatot arról, "hogy győzelemre berendezkedett kapcsolataink vannak". Én nem így rendezkedtem be.
Az én győzelmeim sokszor a veszteségek, melyek által mégis nyerek.

Este

2011-12-07T12:56:00.009+01:00

Vas István: Korán sötétedik (részlet)

Korán sötétedik már

És hirtelen hideg lesz

Mikor beáll az este

Két fenyő feketéll csak

Majd az is elmosódik

Az általános éjbe...

Igen, korán sötétedik, 4 óra után már itt az este.

Néztem az úton az autókat, a fényeket. Néha találgattam, hogy kik lehetnek, mi a céljuk. Mivel osztrák autópályán mentünk, ha magyar rendszámot láttam, akkor jobban odafigyeltem. Marad ez már így, valahova tartozunk máshol is, figyelmünk oda is húz.

Tele voltam a nap történéseivel( belül tompa zsongás!), hallgattam, és szólt közben a zene is. Aztán megszólaltam, mert éreztem, hogy túl nagy a csend részemről. M. azt mondta beszélgessünk, így nem álmosodik el.

Tehát beszélgettünk, autóban különösen szeretek. Legalább annyira mint hallgatni, és nézni a tájat. Ha sötét van, akkor a fényeket, most éppen karácsonyiakat is. Akkor is szeretem őket, ha átszűrődtek a párás vagy esős szélvédőn át a foltok.

Szűk két óra az út Dürnstein és az otthon között nem sietve, egy kis megállással.
Ez is a nap része volt, mely már megint valami jelentéktelennek tűnő esemény, és mégis visszatérő örömforrás.

Mikulásos emlékek

2011-12-06T12:06:00.001+01:00

A Mikulásban sokáig hittem.
Próbálok visszaemlékezni arra, hogy derült ki számomra a nagy igazság, de nem tudom. Egyszer csak tudtam már, és nem okozott bennem nagy törést, hogy átvertek.:-) Bizonyára az igazságok kiderülésének is megvannak a megfelelő pillanatai.
Pár napja beszéltem egy kollégámmal, aki azt mondta, hogy ő mindig is tudta, hogy nincs Mikulás. Rögtön az jutott eszembe, hogy sokat veszített, mert jó volt várni, és hinni abban -igaz, kicsit félve-, hogy jön, és én bizony készültem is a fogadására. Pl. kályha mellé toltam egy széket, hogy majd oda üljön, ha végül megjön.
Azonkívül megszerveztem a magam figyelőszolgálatát én is, mint sok más gyerek ( ablakokról, ajtókról szemem le nem vettem), de nem sikerült kilesnem az érkezését. Ügyesek voltak, akik trükköztek velem, és ezzel tovább megtartottak engem ebben a meseközeli, paradicsomi állapotomban.

A mérleg egyik serpenyőjében

2011-12-05T11:34:00.015+01:00

Karácsonyfadíszek.
Idén is előadja őket

A padlásszoba rejtett zuga.

Fényük évről-évre kopik.

S mégis beragyogja őket

Megannyi kedves emlék!

Peter Gray

Telnek a napok, pedig én Advent időszakát hosszabbítani szeretném. Mert nem szeretek szembesülni azzal, hogy egyszer csak elmúlik, amire vártam. Hozzám (is?) a várakozás időszaka közelebb áll, mert még előttem van, aminek múlnia kell.
Vettem retket, és mikor kitettem a konyhában őket, a piros gömb karácsonyfadíszeim jutottak eszembe. Ebből is látszik, hogy Advent második vasárnapja táján már átitatódtam az ünnepvárással. Hozzáteszem azt is az igazság kedvéért, hogy még nem eléggé, de még van időm.

Fényképezéskor sem fázom, mert Márta által kötött kesztyű melegít, az ujjaim szabadon hagyva.

Aki fényképezget, az tudja, hogy milyen jó egy ilyen kesztyű kattintgatáskor. Sőt boltokban, fizetéskor is!:-)

Szóval, sok apró jó dolog van az életemben, csak oda kell figyelni rájuk, és rakosgatni a nap mérlegének pozitív oldalán lévő serpenyőjébe.Tudatosan is, vagy csak engedve, nem ellenállva az érkezésnek!

Most pedig egy kérésnek teszek eleget.

A lenti képet Stali készítette Sopronban, és megkért arra, hogy tegyem fel Györgyinek névnapi köszöntésként, mert ő nem tudja a saját blogjára vinni.

Boróka névnap volt vasárnap, és Boróka valójában hiába Györgyi, :-)attól még a blogos nicknevek is fontosak, sőt, nagyon is kapcsolódnak egy személyhez.

Boróka-Györgyi! A névnapi köszöntéshez én is csatlakozom, ha kicsit megkésve is.

Utcákon és vízparton

2011-12-04T01:08:00.028+01:00

Maradandó emlékké teheti a napot, ha a sokat látott falak által zárt utcákon történő séta után lemegyünk a vízpartra, és ott a csípősen hideg szabad térrel is megtelünk. Számban kávé és a helyre jellemző sárgabarack íze könnyed likőr és cukorka formájában, melyet félúton a Duna felé egy kis boltban kóstolunk.
Otthoni négy fal, munkahely folyosói után a városhatárt, majd az országhatárt is átléptük pénteken este.
Nem kívánt batyum is leteszem, :-) nem kell azt mindig vinni.
(Miért is ragaszkodunk mégis hozzá?)
Erre is való az ilyen tüdőt és gondolatot tisztító, ha nem is gyakori, de mégis előforduló "elmenős nap" minden szépségével.
Ma már a második gyertya is égni fog.

A képeket az osztrák Kremsben és Dürnseinben készítettem szombat délután.

...és másokat se siettess!

2011-12-02T08:44:00.009+01:00

"Dolgozz magadon türelmesen, hogy amit vársz, azt megérdemeld, és másokat se siettess!"

/Müller Péter: Jóskönyv/

Most, hogy vége a Balfra járásnak sincs több időm egyelőre, mert az itthoni és egyéb ügyintézős lemaradásaim hozom be, melyek az elmúlt zsúfoltabb 5 hétben elmaradtak.
Nem is reméltem végtelen sok szabadidőt hirtelen, mert ( már) tudom, hogy működnek a dolgok. Nem sietek, egyszer a végére érek mindennek. Közben akaratlanul magamon is dolgozom, már a türelem gyakorlása is az.

Ez az idő a várakozásé úgyis, azt pedig lassan szokták tenni.

Türelem egyébként is termi azt a bizonyos "rózsát"...

Blogos társsal ( Staliékkal) tudtam találkozni szerdán, hiszen itt vannak a városomban. Teázás, kávézás, sütizés, beszélgetés nyomai a találka helyszínének asztalán, és a hozzám megérkezett ajándék angyalkájuk is ott látható.

Az idő múlása is a képen van. Így lehet talán megörökíteni akár egy üres süteményes tányérral is?:-)

Azóta már az adventi gyertyáim mellett itthon mosolyog az angyalka.

Ki itt, ki ott...

2011-11-30T11:41:00.020+01:00

Most vagyok úgy először, hogy nem saját képet hozok, hanem másét. Ezt a képeket M. készítette vasárnap, és azóta néhányat átküldött.
Kinn volt vasárnap a szabadban, hegyet mászott a nagyobbik fiúval. M. ugyanis úgy van a hegyekkel, ha egyet is lát, késztetést érez, hogy megmássza. Ha nem lát, akkor keres, de mindenképpen a tetején köt ki.
Én a vízzel vagyok így. Ha előttem van, le kell mennem a partjára. Sőt, bele is kell gázolnom, ha tehetem.
Vasárnap én itthon voltam, ki sem mentem, olvastam, gyertyát gyújtottunk Anyuval, telefonáltam is. Így telt Advent első vasárnapja.
Egyszer úgyis megosztjuk a velünk történteket.
Egy időben, egy helyen mindig nem lehetünk. A távolléttel is gazdagodunk, csak hozzáállás kérdése, egyben az elfogadás művészetének gyakorlása, és azon képesség használata, hogy adott helyen tudjunk örülni. Ha mindez többször sikerül mint nem, akkor már nyert ügyünk van!
M. egy osztrák közmondást szokott emlegetni:
"Nem táncolhatunk minden búcsúban!":-)

Egyensúlyban

2011-11-27T11:43:00.008+01:00

Mérleg az aszcendensem, és Vízöntő jegyben születtem.
Ki hisz az ilyenekben, ki nem, én időnként olvasgatok róla.
Az aszcendens meghatározó jegy az ember életében, hiszen ez mutatja a külvilág felé mutatott arcunkat, vagyis ilyennek ismernek minket.
Én belül is ilyen vagyok a függetlenségre is vágyó vízöntőségem mellett.
Keresem a harmóniát, a békét, zavar a hangos vita, teremteném mindig az egyensúlyt, ahol lehet. Ott valahol középen elvagyok, a szélsőségeket kerülöm.
Mivel egyre rövidülnek a napok, előfordul, hogy ebéd utáni sétánkon még napsütésben indulunk, és sötétben érünk haza, pedig még akkor is csak késő délután van.
És a kettő között, igen, ott a vágyott középen láttunk Betlehemet kis Jézussal, kinek születését az Adventi időszakban várjuk. Láttunk még élő fákat és magasra rakott, katonás rendben lévő téli tüzelőnek valót is. Lovakat, patakot, szőlőfürtöket a késő novemberi tőkéken, padot, melyre senki sem ül, és mégis szép, temetői kisangyalt, egy régi kutat, melyet M.10 évesen is látott, és mesélt a házról is, ahol a kút van.
Látunk vöröslő, narancsos alkonyt is, és ott voltunk az úton mi is.
Mindezt szombat délután, Advent első vasárnapja előtt.

Cicmic

2011-11-26T09:30:00.004+01:00

Nem tudom, hogy hívják, nem mutatkozott be.
Én Cicmicnek hívtam, nem mintha hallgatott volna rá. Mikor meglátott a balfi gyógyfürdő parkjában, elkísért a buszmegállóig szinte minden nap. Néha nyávogott is, ezt köszönésnek vettem.Olykor a mancsával tett felém mozdulatokat, néha pózolt, és igazolványképes tekintettel nézett rám. Mosolyogni nem láttam. Mással is szóba állt, olyan mindenki macskája, és mégis senkié. Nem tudom van-e egy igazi gazdája, akihez bújhat.
Míg álltam a buszmegállóban, leült mellém, megmosakodott kényelmesen, majd ki tudja, hova tűnt el, mikor meglátta a buszt. Pedig mondtam neki, hogy ne mászkáljon át annyit az úttesten, mert egyszer csak nem látom majd, és hiányozna.
Cicmic szabad, túl nagy a tér és a sok az ember. Mindig mozgásban van, mindig úton valaki felé.

Hasonlóság és "kreativitás"

2011-11-24T22:49:00.002+01:00

Jó olvasgatni a blogokban komment hagyása nélkül is, mert úgy esik jól. Ott voltam, megérintett a gondolat, nézegettem a képeket, és csak úgy csendben vagyok tovább egy( vagy több) hangulattal, gondolattal, asszociációval. Ezért értem meg, ha látom, hogy többen voltak nálam, mint ahányan írtak. Ilyenkor azt gondolom, hogy nagyon hasonlóak vagyunk.
Nem véletlenül jönnek hozzám éppen ők!:-)
Amúgy meg továbbra is írok kommenteket is, de ha éppen csendben vagyok, akkor is jelen vagyok szavak hagyása nélkül is.
Más!
Kreativitásom megint "alkotásban" csúcsosodott ki.
A képeken látható, hogy diót, tobozt, kis fenyőágat tettem a mécsestartóim elé.:-) Nem mindegyik elé, mert az már túlzás lenne tőlem.
Az alsó mécsestartó az egyik legutóbbi bolhapiacos szerzeményem.
Vágytam egy ilyenre, és ott várt rám feketén, mikor fehéret szerettem volna.Viszont semmiféle diszkriminációt nem akarok, hazahoztam a feketét is.
Meg is beszéltem vele, hogy jó helye lesz nálam.

Cseppek

2011-11-23T13:06:00.009+01:00

Büfében olvasom egy újságban a kávém mellett, hogy a gyengék ereje a kitartás.
Aztán kimegyek a buszmegálló felé a ködben, és cseppekké összeállt, kicsapódott pára hull rám az ágakról. Kitartóan várt, míg cseppé összegyűlt, lehullott, és megtalált.
Amúgy az erősek ereje az önfegyelem. Ez is ott volt az újságban.
Bennem kitartó önfegyelem van.
Volt, van és lesz is hasznom belőle. Közben időnként el is lazulok( ezt is tudok!), de bármikor készen állok újra a fegyelmezettségre.
Nincs terhemre, tehát így is jó nekem. Egyébként meg semmi sem véletlenül alakul ki bennünk.

A tökéletlenség vonzó bája

2011-11-22T08:30:00.002+01:00

Az élet tökéletességében már régóta nem is hiszek. A tökéletlenségnek is van vonzó bája, és nem is fáraszt, ha nem az ellenkezőjéhez ragaszkodunk mindenáron.

Mikor már reggel láttam, hogy nem tudom úgy levezényelni azt a napot, ahogy a kényszerűségből előre megszerkesztett "órarend" kívánná, hagytam, hogy teljen, és egyik lépés adja a másikat majd-lesz-valami alapon.
Ráültem az elfogadó hullámra, az egyszerűbb utat választottam, rugalmasan tettem a dolgom, tudtam várni. Ami nem ment, nem erőltettem, és nem úsztam ár ellen.
Mondom én, hogy egyszerű, és mégsem rutinból megy.
Viszont egyre jobban mehet.
Ahogy az egyéni tornatanárnőm mondta Balfon, mikor az általam vágyott tudásról, a hátúszás titkáról beszélt, miközben én kissé pánikoltam: "Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...!"

Ma két éves a blogom

2011-11-20T09:01:00.007+01:00

Szilágyi Domokos: Viszonylag

boldog lehetek,
hogy törődhetem veletek,
mert magammal is így törődöm;
viszonylag sokat tehetek,
ha fölismerem bennetek
mindazt, mi jó s mi rossz e földön;
viszonylag csak hasznomra van,
ha bennetek nézem magam,
megtudni: mért és hogyan élek;
viszonylag biztos igazam
innen őrzöm minduntalan -:
a világ léptéke a lélek;
viszonylag jól dolgozhatom,
míg példátokból tudhatom:
a lélek léptéke a munka;
viszonylag ékes szavakon
csak így, csak így indíthatom
önmagamat felétek útra; -
viszonylag boldog lehetek
s elégedett: hogy tehetek,
hogy eme gyönyörű kínomnak
élhetek, s hogy tiértetek
láthatok én és érthetek
s ti érettem -: mert így lehet
elejét vennem az iszonynak,
hogy boldog lehessek viszonylag.

Költöztem is egyik blogos helyről a másikra, határoztam azt is el, hogy abbahagyom, és mégis itt vagyok. Mert élményt, örömöt, látványt, gondolatot, bizonytalanságot, bánatot meg kell osztani, és egyébként is a blogok mögött emberek vannak, akik hiányoznak, ha nincsenek.

Köszönettel tartozom nektek is, hogy még itt vagyok!

Olvasom a fenti verset, számomra a viszonylagos boldogság sem "iszony", ebben nem értek egyet a költővel. Tökéletes boldogsággal én még nem találkoztam. Ha mindig arra törekednék, akkor elveszíteném a hiányosan tökéletlen boldogságot is. Vagy akkor már nem úgy hívják, hogy boldogság?

Valami boldogságféle gyakran átsuhan rajtam, hogy aztán átadja magát a tökéletlen viszonylagosnak, de így is jó.

Szép nap

2011-11-18T17:09:00.008+01:00

Pénztárcám az iratokkal együtt elhagyom, majd megkerül. Nemcsak úgy magától, hanem becsületes emberek leadják a pénztárban. Felismernek úszósapkában, csapzottan is az uszodában, emlékeznek, hogy én ültem ott korábban, ahol megtalálták a pénztárcát, és elmondják hova menjek érte. Így egyúttal azt is megtudtam, hogy elvesztettem.:-)
Hazafelé jövet harangszó mellett vártam a buszra, és úgy gondoltam, szép nap a mai.
Délután nem kellett munkába rohannom, zenét is hallgattam a csend mellett.
De leginkább a csend a barátom.

Levelek és köd

2011-11-17T09:52:00.004+01:00

Áprily Lajos: Falevelek

Hogy zsongtatok, suttogtatok,

ha enyhe szél fuvallt reátok!

De most, hogy tiprok rajtatok,

fáj zörgő disszonanciátok.

Még mielőtt végleg eltakarítják a leveleket, zörgettem őket, hogy kiélvezzem az ismert hangot és a színek visszafogott összhangját.
Valami hiányérzettel kevert elfogadás és öröm is jelen volt bennem. Összetett az érzés, de a rám tett hatása végül mégis jó.
Még időben gázoltam a levelekbe. Tegnap köztisztaságisok gereblyékkel, lapátokkal, pótkocsis teherautókkal dolgoztak egész nap...

…Folyékony kristályok

körötted lebegve

lefogják látásod

egyre közelebbre…

(Gergely István: Beszélgessünk a ködről-részlet)

A köd tegnap reggel puhává tette a balfi parkot.
Reggel a busz érkezése és az első kezelés kezdése között volt több, mint fél óra.
Örültem a szabadidőnek, és annyira lelassultam ebben a lágy környezetben, hogy alig tudtam felvenni később a benti szinte percre beosztott, neonfényes, klórillatú feszes ritmust.

Séta közben

2011-11-14T13:05:00.014+01:00

Rónay György: Transzfiguráció

A csönd. A kertek végső mámora.
A lombok átszellemült ritkulása.

Mozdulatlan ragyogás. Ahogy a

szépség átlényegül a pusztulásba.

„A világ gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én így látom..." ( Hrabal)

Szokás szerint lemaradtam, mert nézegettem a leveleket, mélyeket szívtam a fanyar levegőből, és mindig megálltam, hogy ne vesszen el a pillanat. Aztán egyszer csak előttem V alakban két út vezetett tovább. Én jobbra mentem, de mivel soha nem értem be M-t, sejtettem, hogy ő balra mehetett.
Visszafordultam, ő is, mivel már nem látott maga mögött. Újra találkoztunk a V betű hegyénél, és nevettünk, majd együtt mentünk tovább, míg újra le nem maradtam...

Szombat délután

2011-11-12T23:52:00.013+01:00

A november ízei és illatai egy erdei séta után evett Márton-napi libacomb formájában vagy egy mézes-gesztenyés alma ízében is megtalálhatnak.
Majd az élet változatosságát példázva, mintha a pokol kapuja felé közelednénk úgy árad felénk a kén szaga Balfon az ásványvíz palackozó üzeme előtti ivókút környékén. Iszunk belőle, az íze jó, haza is hozunk pár üveggel, az illat egy nap után úgyis után enyhül, de egyébként sem zavar.
A szőlősorok mellett áruló férfitól veszünk a még mindig egyenesen a tőkéről szedett novemberi, ragacsos gyümölcsből. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve már máshol szedek még pár szál virágot és bogyót néhány elhagyott bokorról, jó lesz otthon az asztalomra a zörgősre száradt levelek helyére.
A fejemben előző napról reggelre összesűrűsödött gondokból néhányat elhullajtottam valahol a szőlősorok mellett, vagy a Balfon ivott víz mosta ki belőlem.
Nem megyek vissza értük.

Várakozni jó

2011-11-11T10:46:00.004+01:00

Mikor a boltokban megláttam már a karácsonyi dekorációkat és árukat, úgy gondoltam túl korai. Minden az üzlet része, a karácsony hangulatának előrehozása is az a több haszon reményében.
Aztán mikor a kolléganőm aznap mellettem vagdosta a karácsonyi mézeskalács házikó egyelőre kartonlapból készült falait, akkor már nem voltam olyan szigorú. Én is elkezdem fejben tervezni a műsort - mint minden évben -, hogy időre elkészüljön. Hiszen a mézeskalács házikóknak sülniük kell, díszítés is vár rájuk, a műsort próbálni kell, készülődni már lassan lehet.
Az öröm munkából is összeáll, az örömöt pedig lehet nyújtani, időben tágítani.
Nem sürgetem az időt, mert várakozni jó. Még messzire ( relatív) van az, ami felé egész évben tartunk, de vágyom már rá.
Hagyom lassan folyni az időt, és hagyom, hogy komótosan, fokozatosan kifényesedve közelítsen a jó.

Buszon

2011-11-09T14:19:00.002+01:00

Míg utazom Balfra olyan, mintha moziban lennék. Rövid a film, 17 perces.
Nézem a tájat a buszból, és közben megy hozzá szöveg is. Nem a tájhoz illő természetfilmes aláfestés, hanem dokumentumfilmből vett hangrészletek. A mögöttem ülő két idős férfi beszélgetését figyeltem egyik nap.

Végighallgatom az EU válságát, a görög helyzetet, majd szűkül a kör. Hazaérünk, a magyar helyzet is sorra kerül azzal, hogy elmondja térdprotézist 2018-ban kaphat, szürkehályog műtétre 2014-re jegyezték elő.
Sóhaj!
Vártam, hogy hozzáteszi: "Ha megérem!"
Hozzátette!

Utána még tovább szűkítették a kört, és az otthonról beszélgettek, a múltban kalandoztak.
Hallom, hogy régen minden nőnek tudnia kellett kalácsot sütni. Nem is volt nő, aki nem tudott. Most már nem mindenki tud, de akkor volt otthon saját liszt, tojás és tej is. Szép világ volt!
Sóhaj!
Leszálltak, az egyik táskájából rozmaring ág kandikált ki!

Születésnap

2011-11-08T12:49:00.010+01:00

Születésnap megünneplésekor láttuk, hogy a helyszín falevelei mennyit öregedtek előző hét óta. Az ágakon lévők és a lehullottak is veszítettek nedvességükből, zörgő hangot adtak mikor óhatatlanul belegázoltunk a már félarasznyi vastag avarba. Magunk bőre jutott eszünkbe, és valami jó hidratáló krém. Aztán nevettünk, és hessegettük el a gondolatot, hogy ne gondoljuk az öregedésre és a késleltetés lehetőségeire.Pedig a múló éveket ünneplő nap ezt nagyon is indokolta.
Azt hittük túl sok időnk lesz együtt a vendégekkel, de végül kevésnek találtuk. Adtunk a kulináris élvezeteknek is, hogy test, szellem, szív együtt ünnepeljen.
Majd csípős friss idő váltotta fel az étterem melegét, újra gázoltunk az avarban, néztük a színes fákat, több levél volt a földön, mint az ágakon. Fotóztunk, hogy legyen így is emlék, és szót ejtettünk arról, mikor lesz a legközelebb.
Aztán egyre kevesebbet beszéltünk, egyre többet zörgettük az avart befelé fordulva, hagytuk, hogy a feltörő gondolatok teret kapjanak.
A beszélgetés, a gondolatokban feltörő emlékek és a csend is megtalált minket.
Nem hittük másképp, nem is történt másképp.

Semmi különös

2011-11-05T16:13:00.004+01:00

Úton lenni jó, hazaérni még jobb.
Asztalon palacsinta vár, lekvárosan, ahogy szeretem. Ködre vágytam, beburkolózósra, ahol úgy érzem nem kell teljesíteni, időre érni, megfelelőt szólni, elintézni, elviselni, szükségeset adni, olykor nem vágyottat kapni, de a vágyottban reménykedni.
A reggeli köd megérkezett, rejtőzködés persze nem volt, és én végigcsináltam, ami terveztem, vagy ami váratlanul jött. Örültem a megnyugtató, természet adta tejüvegnek, délután aztán nyugodtan gondolhatok vissza a már derült időben, hogy sikeresnek mondható a nap, tehát nem volt nagy kudarc!
Egy szokványos nap eltelt, izmaim sajognak. Balfon sok kezelést kaptam, sokat mozogtam, még többet mozgattak. Holnap vasárnap, most előttem egy könyv, és legalább egy óráig azt olvashatom.
Az utcán vastagon sárga levelek, és látom a már teljesen lecsupaszodott juharfát.
Az ablakaim előtt álló fák közül az első, mely ilyen ledéren áll. Ágai közt újra látom az utca túlsó oldalát.
M. úton hozzám, Anyu alszik, én pedig a semmi különössel is elégedett vagyok.
Csak az a reggeli köd tovább és jobban rejtett volna!:-)

Új napirend

2011-11-03T16:25:00.007+01:00

Múlt hétfő óta délelőttönként egy hónapon át Balfra járok kezelésekre. Kell a gerincemnek és hátamnak.
Közben megtanulok újra hosszú sorban állni, tömegben zuhanyozni, hajat szárítani, időben a kezelések helyszíneire odaérni, majd két különböző helyen is öltözni, nylon zacskókba vizes holmikat rendezni, hátizsákot egyre vastagodó kabátra sokszor le- és fölvenni, a buszt is elérni.
Közben nyúlik, erősödik az izom, masszírozással tűnnek a csomók, csipked az áram, javul a vérkeringés.

Buszmegállókban és a buszról látom az őszt, hallgatom a kápolna déli harangszavát, ha mégis marad a buszig időm a szanatórium kertjében, parkjában vagy környékén is mászkálhatok( képek!) hátizsákkal, kis szatyorral, nagy szatyorral, izomlázzal.
Hazaérve a délutáni és esti munka előtt kipakolok, mosok, teregetek, ügyintézek, kapcsolatokat tartok, ha van szerencsém 15 percet pihenek, majd jöhet újra a buszmegálló, és gyakran este 10-ig munkahely.
Csakazértis élvezem!!!:-) Látom a jó oldalát, meg egyébként is törődni kell magunkkal, mikor már nagyon eljön az ideje! Tulajdonképpen megelőzni kellene!

Fák között

2011-11-02T23:54:00.009+01:00

Nagycenken a Széchenyi-kastély parkjában már sokszor mászkáltunk. Vonzanak az ottani ősi fák.
Míg sétáltunk, születésnapot szerveztünk, és jött a gondolat, hogy vajon szeretnénk-e a jövőbe látni.
Ha lehetséges lenne, vajon mit szólt volna a mostani ünnepelt fiatalkorában, hogy a kerek évforduló előtti héten éppen a nagycenki kastély parkjában lesz valakivel, és közben arra gondol, hogy kiket hívjon meg majd következő vasárnapra az ottani étterembe.
Nem adatik meg ez a jövőbe kukucskáló lehetőség, és így jó!
Mert ha beleavatkozhatnánk sorsunkba, a kellő tudás és rálátás nélküli felelősség súlya állandóan ránk nehezedne. Ha nem, akkor meg előre tudni az élet végét olyan, mint rögtön elolvasni egy könyv utolsó lapjait. Az odavezető úton van a hangsúly, és ehhez olvasni kell a könyvet, vagyis végigélni az életet.
Ebben maradtunk, és nem gondolkodtunk tovább.
A fákat néztük, mert hatott ránk a látvány, és mivel éhesek voltunk, bementünk abba a bizonyos étterembe egy előszületésnapi "próbaebédre".
Vagyis ezt láttuk volna évtizedekkel ezelőtt.
Közben végigcsináltuk volna az éveket sokáig külön-külön, hogy megtudjuk vajon ki is az, akivel együtt a fák közötti séta után próbaebédeltünk.

Múlt, jelen, jövő...

2011-11-01T12:58:00.005+01:00

Kamarás Klára: Gyorsuló időben

Az évek futnak, súlyosan, dobogva,

én is gyorsulva süllyedek a multba.

Tudom, hogy a világ meglesz majd nélkülem,

de mégis, néha már úgy képzelem,

hogy e világ az én világom:

napom, holdam, és csillagom... virágom...

s ha meghalok nem marad semmi:

velem együtt tűnik el valamennyi...

Persze, magam is nevetek e képen,

volt már hasonló, naiv tévedésem,

hát nem tudom, küzdjek-e ellene,

vagy inkább megnyugodni kellene,

nem tűnődni, mi vár a nagy egészre,

a világra, melynek nem leszek része.

Akiknek sírjához megyünk, vajon gondoltak-e arra, hogy mi lesz majd, ha nem lesznek.

Ha mi gondolunk erre, megéljük-e jobban a jelent?

Vasárnap az egyik általunk látogatott temetőben M. messzire nézett, és feltörő emlékek között kutatott nagybátyja sírjának közelében.

Aztán elmesélte, hogy felnőtt unokatestvére szintén ugyanitt állva messzire nézett a domboldalon lévő temetőben évtizedekkel ezelőtt. Akkor és ott tanította meg a még iskolás M-nak mi az, hogy horizont.
Egy vonal, ahol az ég a földdel összeér vagy legalábbis úgy látszik. Ugyanott álltunk most mi is vasárnap, és ugyanúgy a távolba néztünk. Múltba, jövőbe?
Ezekben a napokban összeér ég és föld számomra.
A horizont élők és holtak találkozását is jelenteti.

Van abban valami megnyugtató...

2011-10-30T20:47:00.021+01:00

Őszi holdas éj;

felhők mennek útjukon,

fagy jön, ha akar.

( Horváth Ödön)

Van abban valami megnyugtató, ha minden a megszokott rendben halad, és a természet is teszi a dolgát. Időjárás-jelentésben elhangzott, hogy derült helyeken talajmenti fagyok is várhatók. Örök kérdés ebben az időszakban, hogy lesznek-e barnás fagyásnyomok a temetői krizantémokon. Jobb lenne, ha nem így lenne, de hiányérzettel is párosulna bennem.

Ma egy közelgő születésnapot is előkészítettünk. Születés és halál egy életen belül távol esik, mai gondolataimban most közel esett egymáshoz a kezdet és a vég.Temetőben is jártunk ma.

Megint kiéltem a kreativitásomat! Ennyire futotta, ahogy a faleveles képen is látható.:-) Bele egy üvegbe a vöröslő leveleket, és kész!
Vettem egy 100 darabból álló teamécses csomagot a meglévő 50-es mellé. Nem szeretek spórolni vele, talán elég lesz télre, és gyertyák is vannak itthon.
Október végét írunk, és minden a megszokott medrében halad...
Nekem most erre a megszokott utat mutató "mederre" van szükségem napjaimban. Meg is kapom nagy történések nélkül, és amíg csak tehetem elmerülök benne. Most ez esik jól, leszek még aktív máskor.:-)

Márai németül

2011-10-28T14:29:00.001+02:00

Nyári budapesti napjaink egyikén M. vett egy Márai könyvet német fordításban, hogy ő is olvashassa.

Néztük a polcon sorakozó szép borítójú könyveket, és adódott a vásárlásra az alkalom. Korábban munkahelye könyvtárában már keresett Márai könyveket, de nem talált.

Szerdán ünnep volt Ausztriában, munkaszüneti nap, egész nap esett a szomorú eső, és ő olvasott, olvasott. Délelőtt kezdte el, és talán akkor még nem is tudta, hogy aznapra megvan a fő programja.

Kétszer tudósított msn-en arról, hogy hol tart.

Egysoros üzenetben várt a hír, hogy Konrád 41 év és 43 nap után megérkezett a tábornokhoz...

Utána csend, szinte hallottam, hogy a lapok lassan peregnek éjfél előttig. Akkor fejezte be ugyanis, ahogy másnap megtudtam.

Milyen lehetett számára az első találkozás Máraival? Mivel aznap a végére is ért a könyvnek, van egy sejtésem.

Hétvégén ezt is megbeszéljük.

Csodák

2011-10-26T08:23:00.000+02:00

Gyerekkorban az ember nem tudta, hogy a csodáknak ára is lehet. Hitte, hogy az angyalok röpködnek, védenek, velünk vannak babaarcukkal, szárnyaikkal, ahogy a Mikulás is a puttonyával.
Bolhapiacon mászkálva megláttam egy angyalt a bögrék, poharak között.
50 Ft-ba került.
Vagyis angyalt is lehet venni, ha akarunk.
Akkor válik az ember felnőtté, mikor az illúziók kártyavárként omlanak össze, csodák tűnnek el, és az ember mégis képes hinni valami varázslatban az elüzletiesedett világunkban is.
Gyorsan elfelejtem az angyalra megkötött üzletet és magát a tényt, hogy néha a vágyott csodát az ember önként és önmaga rombolja le.
Aztán a realitás örökölt vagy szerzett, olykor az unalomig szürkült kabátjába burkolózva a varázslatok színes sálját is viseljük, hogy szebb legyen a világ.

Séta

2011-10-23T23:12:00.005+02:00

Birtalan Ferenc: Ősz

A délután már éjbe tér.

Csillagtalan az égfedél.

Titkokra zárult ablakok.

Itt-ott tenyérnyi fény ragyog.

Sünházból hulló gesztenyék,

bronzban hevernek szerteszét.

A nyári lomb is földet ér.

Paplant húz rá a szürke dér.

Ebéd után még mindig a túlnyomóan zöld szín uralkodását nézhettük a sétánkon. Kerestem és találtam rozsdabarnát, sárgát és vöröset is. Már vártam, hogy megjelenjenek.
Aztán mint mikor a régi képek megfakulnak, úgy törtek meg, halványodtak a színek először a kertekből felszálló füst, majd az alkonyi szitáló köd miatt.
Esős, fázós esténk lett, és én örültem neki.

A rakott krumpliról jut eszembe

2011-10-22T12:22:00.015+02:00

Anyu jelezte, hogy délelőtt ő jön el hozzám beszélgetni. Mikor megérkezett, egy piros lábas került elő a táskájából a már nála összeállított rakott krumplival.Így nem kellett megosztanom magam a konyhai munka és a teljes odafigyelős beszélgetés között.
" Csak a sütőbe kell betenni!" fűzte hozzá.
Nemcsak a Madeleine süti visz vissza múltba...
Átvillant bennem, hogy rakott krumpli íze is akár a fenti sütemény "a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta", ahogy Proust is megfogalmazta Az eltűnt idő nyomában c. művében.
Átadtam magam a "bűvös örömnek", mely ha meglátogat minket egy pillanatra is, hellyel kell kínálni.
Hátha pár perccel tovább marad nálunk talán éppen otthoni ízű rakott krumpli képében.