Késő

estig dolgozom, a buszmegállóból egy utcai hőmérőre látok, és a hidegtől könnycseppes szememmel látom a mínusz 9 fokot, felhúzom a kesztyűmet. Este úgyis előkerül a kézkrém, mert a hideg érzékennyé, pirossá teszi a kezem. A január fehér és hideg.
Lassan itt van az iskolákban a félév a gyerekek fele üldögél tanulás nélkül, mert már úgyis mindegy, a másik fele belehúz, hátha menthető még, ami menthető. Mi pedig ott vagyunk biztatónak, segítőnek, olykor kemény kényszerítőknek azok számára, akik úgy gondolják úgyis mindegy, és a meggyőzés sem használ. 
Szerencsére vannak olyanok, akik tudják, hogy tanulni kell, sőt élvezik is.

Hóra

ébredni gyermeki érzés. Csendesen surrognak az autók kerekei, és lapátok kaparó hangjai a fülemben. 
Kikelünk gyorsan az ágyból, és ha aznapra hosszan tartó kinti programot nem terveztünk, akkor is csinálunk. A Fertő tó vízéből jég lett, takarója hó. Utána jöhet a már említett csárda meleg cserépkályhája, kellemes beszélgetés a pincérrel, és tart továbbra is a gyermeki öröm.

Itt

az új év, és én nem fogadtam meg semmit. Egy dolog nagyon  kell, az egészség, most ért meg igazán bennem a gondolat ezzel kapcsolatban. Az nem fogadalom, hanem kívánsága a jelenlétének, és ezt kívánom másoknak is.

Hideg van, jól felöltözöm. Holnap ugyanis kimegyünk a Fertő tóra, de csak egy rövid időre egy baráttal, hogy aztán annál jobban essen a forró halászlé egy közeli csárdában.

Jól telt a karácsony, jól a szünet, a szilveszter nyugodtan és itthon, az új év szintén.

Süllyed a hőmérséklet már, január van, itt az ideje ennek az időjárásnak. Minden évszakot meg akarok élni. Jobban vagyok, és erre már képes is vagyok.

Boldog, egészségben gazdag új évet kívánok!