2015. március 23., hétfő

Tavaszi szünet


Nem tudom, hogy működöm, de éppen fordítva, az biztos. Mikor nyílik a tavasz, én akkor záródom.
A környezetemben vannak virágok, persze, hogy vannak, szépek, pasztellek, de azért tettem a tűzre is M. anyukájáéknál, mert csíp azt idő. Közben ketyegett az óra, és beszűrődött hozzám a burgenlandi tájszólásos párbeszéd, mert mama miatt át kell rá térni. Nem értem, de a tűz pattogása nemzetközi.
Csíp minden az időjáráson kívül is, nehezen tűröm, és egy kis blogszünetet is tartok engedelmetekkel. Vagy nem is kell engedélyt kérni, csak tenni, ami jól esik? 
Ha képes vagyok arra hogy jöjjek, úgyis itt leszek.:-)
Minden jót nektek!




2015. március 17., kedd

Hálanapló


24. Juhnyáj és akolszag természetessége.
25. Volt nálam könyv annak, akinek éppen kellett időtöltésre.
26. Hímzett ágynemű vasalása.
27. Kolléga áradozik, hogy milyen kedves és aranyos a barátnője ( Jelzők tőle!).
28. Idei első medvehagyma krémleves frissessége.
29. A ritmus élménye.


2015. március 16., hétfő

Március 15.


Az állami ünnepek egy ideje a magam elképzelése szerint alakulnak.
Kitűztem március 15-én a kokárdát, nem foglalkoztam pártokkal, meg hogy ki sajátította ki, ki nem. Március 15-én kell kokárda, és kész. Egyébként is csak egyedül lettem volna a helyi  ünnepségen kokárda nélkül, mert idén elmentünk. 
Majd megcsináltuk a magunk kis programját. Melegedés sütivel, újra átfázás a természetben, majd irány a közeli Fertőd.
Délután itthon beszélgetés, szunyókálás, és örömködés hogy kinyílt bent a virágom.
Aztán hamarosan eljött az este.


    
              

2015. március 12., csütörtök

Vízparton

Az ember soha nincs egyedül. 
A Balaton partján sem volt egyedül egy kacsával álldogálva a hidegben, a csapkodó hullámokat nézve. Társunk volt a szél is, sőt, a visszakapott fényképezőgép is. 
M-ről nem is beszélve.



21. Fröccsenő, zöld balatoni hullámok.
22. Újra volt, aki az átfagyott kezemet melengesse.
23. Az első idei barka simogatása.



2015. március 10., kedd

Hálanapló

16. Reggel a portással beszélgetve kávéztam egy jót.
17. Egy kolléga bekopogott a tanári ablakán, hogy szagoljak bele a kinti friss levegőbe.
18. Kémények sziluettje mögött csíkos, rózsaszínű hajnal.
19. Sárga nőnapi liliomunk az asztalon kis barna pöttyökkel a szirmain.
20. Amit megígértek nekem, betartották.

2015. március 9., hétfő

Ruston fényképezőgép nélkül

Rust színes házai és fehér temploma az egyre markánsabb márciusi ég és a macskakövek között sorakoztak a főtéren.
A víz ( Fertő tó) februári fémszürke és márciusi kék keveréke volt, melybe csíkokként olvadt bele a most éppen mustársárga nád. A víz színére mindig mindenhol kíváncsi vagyok.
Ha közeli képeket késztettem volna, akkor azok a szellőrózsák benne lettek volna, melyek a már kitett utcai asztalokon remegtek az alig szélben. 
Az általam látott krókuszok mind lilák voltak.
Egyébként pedig szinte mindenki a Nap felé fordított arccal ült a kipakolt székeken, és kutyák is játszottak a gyerekekkel a játszótéren.
Még a legelején tisztáztam a pincérrel, hogy szólhatok-e hozzá magyarul, és meg sem lepődtem, mikor igent mondott. Szinte minden pincér magyar a közeli osztrák helyiségekben. Otthonosan jó érzés, mikor ők teszik le elém az ételt vagy az italt.
Mikor eljöttünk még egy "odaordulós" viszláttal búcsúzott, miközben fehér ingben összeszedte a poharakat a szintén fehér abroszokról, azokról a bizonyos fehér szellőrózsás asztalokról.
Tavasz volt!

2015. március 8., vasárnap

Olyan

vasárnapi napsütésre ébredtem, hogy azt hittem, már javában délelőtt van, pedig csak reggel 7 óra volt.
Egyébként:

11. Illatozó, tiszta ruhák, ujjaimon még kék Coccolino illat.
12. Németh László szavai a régen birtokomban lévő ismerős, hártyavékony lapokon.
13. Piros pöttyös szalvéta az asztalon.
14. "Jézus pontosan azt adja neked, szerettjének, amire szükséged van." ( Áhítat 2013.)
15. Új, natúr szappan kitéve.

2015. március 7., szombat

Tegnap...

...11 óra munkahelyen, utána ugyanannyi  alvás jött. Én már csak így tudom tartani az egyensúlyomat, mindenből egyforma, mert különben kibillenek.
Újra elkezdtem Németh Lászlót olvasni, mindegyik regényét többször is olvastam, de a "Bűn" valahogy kimaradt, most benne vagyok nagyon az olvasásában, és jó dolog. Németh László mindig jó dolog. Hogy lehet így írni? Leírja mit lát, mit gondol, a szereplő mit gondol, a vele szemben álló mit lát, mit gondol, és valahol nem láthatóan (mondjuk úgy, hogy titokban) is mit gondol, mert a kettő nem mindig ugyanaz, és mindezt egy mondatban vagy párbeszédben láttatja, olvastatja az író. Kész csoda!
Este csinálok egy banántortát, mert holnap jönnek a srácok, és Thomasnak az a kedvence, de Markus sem veti meg. 
Ebédelünk, elmegyünk Rustra is, szükségem is lesz egy kis napfényre, vízpartra, régi házakra. Fényképezőgépem nem lesz, majd a képzeletetekre bízom a szavakban leírt látványt a következő írásban.
A fiúk ragaszkodnak ahhoz, hogy a kávé nálam legyen, csak úgy üldögélve, beszélgetve kényelmesen, ahogy szoktuk. Ők is kibillennek az egyensúlyukból, ha nálam valami nem úgy van, ahogy megszokták.
Én vagyok az egyensúlyteremtő, de tartanom kell a magamét nekem is, hogy át tudjam adni.
Most nincs rendben mindenben a magam egyensúlya, de szokás szerint másokét mégis meg kell teremtenem. Belső kényszer.
Hogyan?

2015. március 1., vasárnap

Március első vasárnapja


Mosás, teregetés, előző adag vasalása, közös lépcsőház felmosása. Úgy döntöttem, hogy mivel egyedül vagyok nem főzők, de hiányzik a vasárnapi ételillat, tehát készül egy leves.
Még egy kis rendcsinálás bent is. Két fő kapcsolatom rendben, anyu is rendben, tegnap elvitte az itteni maradék sült csirkét, mert azt kérte, és M. is jelentkezett Nápolyból.
Elromlott egy állólámpán, de van egy villanyszerelő szomszéd , aki mindig a garázsában bütyköl, könnyű megtalálni. Most hozta vissza alig pénzért a kész lámpát, persze, hogy többet adtam neki.
Ki javítaná meg? Ez túl kis feladat. Vannak szerencsés helyzetek, ez kifejezetten az.



Aztán vannak szerencsétlenségükben is végül szerencsések.
Anyutól tegnap egy férfi pénzt követelt, mikor innen hazament, de még ijedtében is be tudta pötyögni a kódot, és mire a férfi utolérte volna, majd az ajtó bezáródott mögötte. 
Ő is megijedt, mikor nekem elmesélte, én is. 
Azt hiszi az ember csak filmben van ilyen, aztán rájön, hogy valóság, és elkezd félni. 
Gyalog semmiképpen nem jövök haza későn este.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu