2014. október 31., péntek

Hétköznapi történet

Megbántottak, számon kértem a sértőt mindössze egy kérdőmondattal, majd cinikus erőszakkal elutasítottak, kilökdöstek. Igen, kiabálva löktek egyet rajtam szó szerint.
Olyan valaki, akit nem is ismerek, mivel nem végezte rendesen a munkáját, rajtam csattant az ostor. A számonkéréssel nem tudott mit kezdeni, és ráadásul férfi létére így oldotta meg a helyzetet. 
Megmondtam a véleményem neki, ennyi az elégtételem, panaszt a munkahelyén nem teszek, a bosszú nem érdekel. Bár az ego könnyíthetne így az énen, de az én esetemben ez nem működik. 
Ha van bölcsességem ( de jól hangzik!), akkor az megmutatja, hol kell abbahagyni, de ha igazán bölcs lennék, akkor el sem kezdtem volna. Legyen a maga baja az egyénisége. 
De itt még ezek szerint nem tartok.
Jól kisírtam magam itthon, mert számomra  a könnyeim a feszültségoldók, és mivel még ma is fájt a fejem az eset és a sírás miatt, bevettem egy Quarelint, mely aztán végleg megoldotta  a problémám.
Most éppen azon gondolkozom, hogy szelíd, gyenge, együgyű, élhetetlen lúzer vagy  "bölcsességgel" takarózó valaki vagyok.
Az is lehet, hogy tényleg szorult belém valami az óhajtott állapotból, elvégre ennyi év nem múlhat el nyomtalanul.


2014. október 30., csütörtök

Ünnep előtt

“Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.”
(Seneca)  


Mindenszentek közeledik, a buszon kesernyés krizantém illat terjeng  egy közeli ülésről, valaki a piacról viszi haza a virágot, vagy egyenesen a temetőbe. 
Szép gesztus volt, hogy valaki átadta a helyét a nagy virágcsokrot szállító hölgynek, nehogy baja essen neki, de főleg annak a sok-sok sziromnak.  


2014. október 28., kedd

Napok pillanatai

Csak hagyni kell, hogy hassanak, hogy megtörténjenek.
Egyre inkább megtanulom a nem beleavatkozást. 
Hogy ez milyen jó tud lenni!

   

* Fölülről a 3. kép- én csak úgy hívom magamban, hogy  az "üveges" kép-, nem a sajátom. 
Ez le kell írnom, mert egy egyébként sajátokat hozok a blogba. Illetve én kattintottam, de egy kiváló fotóművész, Süveg Gábor képét fényképeztem le, mert nem tudtam neki ellenállni. A tükröződések jelzik is, hogy más művét kaptam le a helyszínen, így a kiállításnak helyet adó kávézó néhány részlete is ott van.
Süveg Gábornak " Világom" címmel nyílt kiállítása( sajnos már nem sokáig  tart),a soproni Tűztorony alatti-melletti Museum Café -jában. ( Sopron, Előkapu u. 2-7.)
Köszönettel tartozom neki az élményért, melyeket fotói adtak nekem.
Bővebben itt: http://gabor.suveg.hu/

2014. október 26., vasárnap

Vasárnap


Hétvégére gyűjtöm össze lelkemben felgyülemlett hiányaim pótlását, és azokat nem több, mint  20-25 perc alatt megtehető távolságnyira, lehetőleg nem egyedül, hallgatva is, és beszélgetve is, mobillal a táskámban - ha gyorsan kellenék- átélem, megélem, bejárom két lábon vagy négy keréken.
Közben nézegetek, és sétával tágítom ki a megszokott négy falat mezőre, utcára vagy térre. Az is lehet, hogy másik négy falat keresek.
Észreveszem és lekattintom az apróságokat, mert még mindig azt tetszik, amihez közel vagyok, és a részt látom meg először az egészből.
Ezt tettem( tettük) ma is, és néhány kattintás is volt. 
Íme:




2014. október 25., szombat

Apróságok


Semmi különös ( hogy ez is milyen jó tud lenni), élvezem, hogy nincs feszes napirend az őszi szünet miatt. Most éppen úgy vagyok, hogy csak akkor megyek ki, ha nagyon muszáj. Anyusom rendben, M. jön délután, hamarosan magam is rendbe teszem. Fürdés, és ezúttal hajfestés is, mert a vegyes színű hajam nem tetszik. Hiúság vagy természetes igény? Majd lesz egyszer csak fehér is- remélhetőleg-, akkor nem lesz festés.
Tegnap kioldottam a testi-lelki krumplis zsákom száját, gyújtottam mécsest, mert tényleg eljött  az ideje. Ez az érzés belülről jön.
Már annyira rögzült az őszi, esti nyugalom és a mécsesek látványa, hogy elég meggyújtani, és máris előhívja bennem a kívánt lelki állapotot.

József Attila:Milyen jó lenne nem ütni vissza

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
milyen jó lenne nem ütni vissza
se kézzel, se szóval,
világítni a napvilággal,
elaltatni az éjszakával,
szólni a gyávaság szavával,
de sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne
s élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
gyémántos medrű ereimben.
Szelíd fényesség az ingem
és béke, béke mindenütt,
pedig csak én élek vele!
Fölemelnek a napsugarak,
és nagy, megrakott szekerek indulnak belőlem
a pusztaság felé.

2014. október 23., csütörtök

Mikor a reggel este


Mint írtam, jobban elfáradtam most az őszi szünetre mint máskor, és ma délután - mivel tehettem- lefeküdtem egy kicsit, és 7-kor ébredtem egy nagyon mély alvásból. 
A gond az volt, hogy azt hittem reggel 7 van. Felkeltem, tettem a reggeli dolgaim, gyanús volt a nagy sötétség, de elvégre ősz van, és itt az a bizonyos hidegfront, ami sok felhővel jár, miért is várjak ilyenkor fényre.
Mivel csak nem világosodott továbbra sem, valami gyanú élt bennem, hogy csak pár órát aludtam át, nem az egész éjjelt, és még este van, nem reggel, de addigra meg is "reggeliztem", sőt, a reggeli gyógyszereim is bennem vannak most.
Beletelt egy órába mire rájöttem milyen napszak van, a mobilom is addigra 20:00 órát mutatott, és nem 8:00-at. Ez aztán végleg kitisztította bennem a dolgokat.
Ez a helyzet mostanában nálam! :-D 



Katalin, te ilyennek képzelted a 2. képet?  Elforgattam az eredetit 90 fokkal. Így sem rossz! :-)



2014. október 22., szerda

Kis hírek


Megérkezett az ígért hidegfront, és én meleg kabátban, sálban, sapkában elindultam a fogorvoshoz.
A több mint tíz éves tömés kicserélve, alatta szuvasodott, és majd akkor nyilatkozom az eredményről, ha végleg elmúlik az érzéstelenítés. Ha még mindig fájni fog, megyek az ügyeletre a négy napos ünnep miatt, ezt kaptam útravalóul az orvostól, és biztatást, hogy reméli minden rendben lesz. Kaptam újabb időpontot egy másik fogam rendbetételére is. Valami elindult, amit eddig halogattam.
A hosszú hétvége után még egy hét szünet, régen vártam ennyire őszi szünetre. Elfáradtam most, jobban, mint máskor. Mikor újra megyek a munkahelyre, akkor munkára "alkalmasként" megyek, mert a fogorvos után még elmentem a kötelezően felesleges munkaalkalmassági vizsgálatra is. Ez is kipipálva!
Hétfőn Veszprém-napom volt, kértem, hogy a kávét és egy korábban is kinézett almás sütit Tihanyban vegyük magunkhoz akkor még kabát nélkül a Rege teraszán. 
Levendula még van bőven, és találtunk egy hangulatos antikváriumot is Veszprémben. 
Az élet apró örömei!



2014. október 18., szombat

Apróságok


Ma kora reggelre mentem dolgozni, és ennek a ténynek megvan az előnye: korábban is végeztem. A közhellyé válás útján haladó mondat persze hogy igazságot tartalmaz. Vagyis minden rosszban van valami jó, és ha ez rögzül, a derűlátás  alapjai is lerakódhatnak bennünk. Gondolom én! :-)
Most pedig fáradt derűlátón kiteregetek, mert a tegnapi nagy eső elment, és éppen süt a Nap. Ilyenkor azt hiszem többet kell mosnom, mert ki kell használni az időjárást. Ezt még ki akarom használni, a mindenféle  olcsó vásárlásra ösztönző kuponokat, matricákat már csak módjával vagy sehogy. Úgy kell néha nagy levegőt véve kiúszni belőlük, és nem járok feltétlenül jól, csak halmozok itthon, ha nem fékezem magam.
A fogorvoshoz csak hétfőn tudok időpontot kérni, addig féloldalasan eszem- iszom, hogy ne érje hideg vagy meleg a fogam, mert akkor felerősödik a fájás. Rendkívül találékony az ember, hogy kihúzza a nyavalyáival egy kapott időpontig.
Hogy teljes legyen a hétvégének nevezett két nap, holnap is dolgozom, de most rápihenek előtte egy kicsit, mert zsongok-bongok a fáradtságtól, és le kell feküdnöm.
Mert megérdemlem!



2014. október 17., péntek

Esős nap


Mivel múlt héten valaki helyett dolgoztam, így ma szabad voltam, össze is gyűjtöttem elintéznivalókat. Arra nem számítottam, hogy egész nap ömlik az eső, de esőbarát vagyok, így elindultam, és órák múlva csuromvizesen haza is értem elég sok sikerélménnyel. Vagyis több dolgot intéztem el, mint nem, és ez már sikerélmény. 
Közben fél óra szabadidőt is engedélyeztem magamnak. Egy volt gimis osztálytársammal véletlenül találkoztunk, és együtt kávéztunk, száradtunk.
Míg naponta beszélgethettünk volna hajdanán, nem vettük észre egymást. Én úgy gondoltam, ha létezik két különböző ember, akkor azok mi voltunk. Szerintem ő is, de ezt most nem hoztuk szóba. Talán egyszer!
Több évtized után változott a helyzet, örülünk egymásnak, jókat beszélgetünk, és hogy ne a véletrenre bízzuk  a találkozást, ma telefonszámot cseréltünk. 
Egymástól függetlenül is vezethetnek egymás felé utak. 
Nem tudom, hol lehetett az  a pont, ami egymás felé fordított minket, de megtörtént. Ez ma tudatosodott bennem.


2014. október 16., csütörtök

2014. október 14., kedd

Fák

Vannak képszerkesztő programok, Krikszi ajánlott is egyet, és néha töltöm vele az időt.
Autóból kinézve a pillanat és a kép szinte azonnal emlékké válik, megöregszik, jön a következő, peregnek mint a film. Az öregedést elő lehet segíteni képbuheráló programokkal is.
Miért szeretem a magányos fákat csak úgy a semmiből előbukkanva, melyek függőleges tartásukkal uralják a végtelennek tűnő vízszintest?
Ez is olyan kérdés, amin már nem gondolkozom, de elfogadok, bár sejtem hogy a kissé elkülönülő, szemlélődő, magányos farkasként is élni tudó és néha akaró egyéniségem az oka.
Vagy csak mert egyszerűen szépek, és abba már nem megyek bele, hogy számomra miért szépek.Gondolom a fenti okok miatt. Elcserélném velük a hamvas, harmatos, rózsaszín rózsákat, ha mindenképpen választani kellene.
Ez van!



2014. október 13., hétfő

2014. október 11., szombat

Tenyészbikák...

Nem is tudom, hogy nagyon nem, vagy éppen hogy a nőneműektől nagyon is elválaszthatatlanul természetes dolog bikákat nézegetni. Mindenesetre anyusom reggeli véleménye a mai programunkról eléggé elítélő volt: " Te sem tudsz máshova menni?":-))) 
Mégis ott voltunk a közeli Sarródon a magyar szürke marha tenyészbika bemutatón és vásáron. Újra és újra elmegyünk, ha éppen észrevesszük, hogy a Nemzeti Parkban megrendezik.
Nem bikát vásárolni persze, hanem csak úgy nézegetni, lődörögni, és sok érdekes információt hallgatni a bemutatón az állatokról. Képeket  a bikákról nem tudtam igazán jókat csinálni  a biztonságot szolgáló dupla kerítés miatt, valahol mindig belelógott valami a képbe.
Azonkívül jó volt az első igazi október reggeli ködben utazni, majd rögtön érkezés után vízgyöngyöket találni a pókok munkáján ( művészet!) sőt, mindenféle természetesen egyszerű látványokban elmerülni: úgymint fűben, vízben, fákban...


2014. október 10., péntek

Röviden...

“Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;”

(Radnóti Miklós: Alkonyi elégia)



Úgy írok néha, mintha örökösen lustán, bambulva múlnának napjaim. 
Hát, nem! Tegnap este 10-ig voltam a munkahelyen, ma reggel 6-ra már ott voltam, és megyek is vissza hamarosan.
Ezért becsülöm meg a pillanatokat mikor nem kell döntenem, önmagam vágyai ellen tennem, szoros határidőre leadni valamit, és éppen ezért szólok itt örömmel a blogomban a semmittevésről és a pillanatnyi csöndről. 
Mert ez itt nekem a nyugiszobám  a saját lakásom zugain kívül. :-)

2014. október 9., csütörtök

1055-től



Megvártam míg egyedül maradok a Tihanyi Apátság* altemplomában, és átöleltem az I. András síremléke melletti hideg, érdes oszlopok egyikét, és nem azért hogy valami megfogalmazhatót kérjek közben, hogy erőt nyerjek vagy bármit az ott lengedező közel 1000 év energiájából vagy hitéből, hiszen nem is gondolkoztam a mozdulat megtételekor ilyeneken.
Azért tettem, mert egyszerűen nem tudtam nem megtenni. 


* I. András király alapította 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére.

2014. október 8., szerda

Találkozás

Annyira soha nem akarok sietni, hogy ne legyen pár percem nyájat nézni, és szóba elegyedni pásztorával. Nem mintha olyan gyakran találkoznék velük, ezért is használtam ki a ritka pillanatot, szinte vágytam már valami hasonlóan egyszerű érzésre. Állni  a fűben, körülöttem a levegő tiszta, és előttem a kép: nyáj a pásztorával.
Milyen egyszerű volt kapcsolatot teremteni. Köszönés, mosoly, érdeklődő szavak az állatokról. 
Persze, hogy szívesebben beszélt róluk, és tapintatból én is inkább róluk kérdeztem. Mikor sántult le, mennyi tejet ad a hatalmas tőgyű ott tébláboló egyik kecske, és mit jelent a piros festék némelyik gyapjason?

Válaszok:

Tüskébe lépett, másnap nem megy ki legelni, hanem pihen.
Annyi tejed ad, hogy már apasztani kell.
A piros jelölésűek aznap kapták meg a kötelező gyógyszerüket.



U.i.: Utólag megköszönöm a GPS-nek, hogy egy mellékútra küldött minket a főútról. 
Lehet, hogy érzően baráti lelke van.

2014. október 6., hétfő

Napnyugtakor


Aki szinte mindig délután és este dolgozik, keletre néz minden ablaka, és egyébként is este behúzódós fajta, de néha mégis megfelelő helyen és időben van - vagyis kifog egy naplementét -, akkor annak nagyon tud örülni.
Mint például én!


2014. október 4., szombat

2014. október 3., péntek

Napok pillanatai



Még tartja magát a zöld szín, majd egyszer rohamosan színesedik, és sminket kap a természet, hogy rejtegesse még egy darabig az elkerülhetetlent.
A héten leginkább a négy fal között voltam, és el kell itt azt mondanom, hogy anyu eljött velem szerdán a gyomortükrözésre, mert azt mondta, hogy úgy lesz nyugodtabb. Lehet, hogy jobban félt mint én, és néha meg is simogatott, hogy enyhítse az érzést. 
Másfél óra csúszással kerültem be, közben a falak, képek, a fogason lógó kabátok  minden kis részletét bevéstem, figyeltem a várakozó, cserélődő arcokat is, és csak azt képzeltem el magamban, hogy minden jól fog menni. Tudatosan tettem, nekem nem jön ösztönösen.
Sokat gondolok Stalira, és mivel tudom, hogy mikor távozott el, végiggondoltam, hogy mit csináltam azokban a percekben. Akkor jöhettem ki a vizsgálóból, és közben kisütött a Nap, hozzá úgyis a fény illett, mert  derűt sugárzott, és át is tudta adni ezt az érzést másnak.
Ezt a titkot kellene megfejteni, de lehet, hogy "csak" annyi a lényeg, hogy szeretni kell az életet és az embereket.


2014. október 1., szerda

Búcsúzás

Sopronban április 23-án délelőtt 10 órakor találkoztam veled utoljára. 
Tegnapelőtt hagytam neked utoljára üzenetet a Facebookon és a Skype-on is, érdeklődtem, hogy vagy, hol vagy, mert hiányzol. 
Nem kaptam választ.
Nyugodj békében, Stali, és köszönök mindent!


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu