Albert Speer naplóját, "Spandaui börtönnapló" címmel olvasom éppen. Miért éppen ezt? Számomra idegen, ismeretlen ( a történelemből persze nagyjából ismert) világ tárul elém a bűn és bűnhődés örök témájával.
Nem is tudom hogy akadt a kezembe a könyvtárban a Nürnbergi perben 20 évre ítélt náci háborús bűnös naplója, aki Hitler bizalmasa, építésze, fegyverkezési minisztere volt.Talán azért is, mert súlyos és vaskos a könyv. Megérezte a csuklóm, mikor levettem a polcról. Régen olvastam ilyen terjedelmes könyvet.
20 ezer fecnit, cetlit, WC papírt írt tele, rejtegetett, és folyamatosan juttatott ki a börtönből egy börtönőr segítségével. Napra pontosan letöltötte a büntetését 61 évesen szabadult, és még volt 15 éve hátra haláláig, hogy egy 20 fejezetes ( 20 év) könyvvé rendezze a nagy titokban írt jegyzeteit. Mindez szól a emlékekről, múltról, lehetséges jövőről, börtön szabályokról, egészségről, betegségről, hiányzó családról, bűnről, bűnhődésről( érzi, tudja vétkének súlyát?), a benti lehetséges kapcsolatokról a többi elítélttel, börtönőrökkel, oroszok, franciák, amerikaiak, angolok szabályos időközökben egymást váltva.
Hogyan lehet 20 évet lehúzni úgy, hogy ne rokkanjon valaki össze testileg-lelkileg?
Figyelem a folyamatot, nagy a bűne közvetve és közvetlenül is, talán meg is érdemelné, de a könyv olvasása közben sok minden más figyelek, és nem az olvasó tiszte a plusz büntetés, az összeroppanás kívánsága. Van amelyik elítéltnél bekövetkezett, én inkább a fokozatos tisztánlátást kívánom neki.
A 20 év alatt változik, tisztul, ezzel a 20 évvel teljesedik ki az élete. Ahogy írják a borító hátoldalán: "...felkavaró olvasmány, a lélekábrázolás remekműve, forrásmunka és a tisztítótűz lenyomatának képe az emberen..."
Sokat olvasott és írt a börtönben:
"Visszatekintve erre a 20 évre: vajon kibírtam volna akkor is, ha közben egyetlen sort sem írhatok?"
(Albert Speer: Spandaui börtönnapló, 1966. április 30.)