2012. december 31., hétfő

Az év utolsó napján

Az év utolsó napjának délelőttjén kimentünk a Fertő tóhoz a sok benti után kinti levegőt szívni. Mintha egészséges, lédús almába haraptunk volna, olyan harsogóan tiszta és friss volt a levegő.
Kimentünk  messzire is látni, sőt, közelre is, és a természet csipkés finomságait, színeit is megnézni. Lassan befagy a tó, de rámenni még nem lehet.
Kívánom, hogy az új évben messzire is lássatok, legyenek távoli terveitek, de közeliek is, melyek gyorsan megvalósíthatók, hogy azonnali élvezethez is jussatok. Mert az is kell!  Jusson nektek a finom szépségekből is!
Most elmegyünk egy szilveszteri koncertre, utána itthon várjuk az új évet!
Köszönöm a jelenléteteket, jó, hogy vagytok, várlak benneteket az új évben is!:-)





Boldog, harmóniában és egészségben gazdag új esztendőt kívánok!

2012. december 30., vasárnap

Tervek jövőre

Most nem nézek visszapillantó tükörbe, előre nézek. Talán egyszer máskor írok összefoglalót 2012-ről is, ami lassan elmegy.


 

Nálam az az elgondolás jön be, hogy 2-3 irányvonalat állítsak fel, és arra fűzzem rá a beilleszthető kisebb terveket. A több már áttekinthetetlenséget okoz számomra, és nem működik.
-Nos, az első fővonal önmagamért lesz, többet kell tennem az egészségemért: ebben benne van az étkezés és a mozgás. Vannak rá terveim, majd az menet közben úgyis kiderül itt is. 
-Önmagamért lesz még az is, hogy mindig kimondom a vágyaim, még ha meg sem valósulnak, de egyszer kikelő elvetett magok lehetősége van bennük.
Hogy miért nem tesszük meg sokszor, az megért egy külön bejegyzést. A ki nem mondott, átbeszéletlen gondolatok okoztak gondot bennem is, és a környezetemben is ezt tapasztaltam alapproblémaként, a bajok egyik fő forrásaként 
-A másik terv az, hogy adok. Hogy is fejezzem ki ezt, hogy ne legyen rajta valami máz, és hihető is legyen? Adni akarok magamból többet a környezetemnek. Egyszerűsítve: legyek kész mindig a jóra, és ezt tényleg így gondolom. Egyszer csak megérik rá igazán az ember.
Aztán még vannak nem annyira fővonalak:
- Végre a németet tanulni.
- Lakásomban ajtókat festetni, és ezzel a felújítás le is zajlott. Többre idegileg már nem vagyok képes!:-)     
- Végre egy tényleg alapos selejtezés, hogy csak  a szükséges, szeretett holmik maradjanak meg. Áttekinthetőség kell számomra, és az az elv erősítése újra és újra, hogy a kevesebb több.



2012. december 28., péntek

Apróságok és pillanatok képekben...

Míg vártunk a fiúkra a szintén várakozó "Sissi mozdony"t is nézegettem, éppen bent állt.
A vasútállomás egyébként sok látnivalót rejt a vonatokon kívül is. A menetrendek tanulmányozása, az érkezők, indulók, várakozók figyelése. Vajon ki hova, miért és kiért? 
Mi a 11:42-esre vártunk éppen.


Most is tört el gömb fadíszítéskor. Véletlen vagy sorsszerűség, hogy éppen melyik? Rossz helyen fogtam meg, és nagyon az ág végére akasztottam. Talán tényleg csak ennyi.
Van egy régi dobozom, nagyon régi, abban tartom a díszeket az előszoba szekrényem legfelső polcán. Egyre nehezebb rácsukni a fedelét. Már nem veszek díszt, de kapok. Lehet, hogy sorsszerűségből azért törnek, mert többen vannak, mint kellenének? 


Íme, a  részletek... Mert még mindig fontosabbak számomra az nagy egésznél.Ezek éppen advent idején Ruston, de bárhol máshol is.


Ki nem mondott vágyak is megvalósulhatnak.(?) Akartam a már meglévő fekete színű bolhapiacos mellé egy ilyen IKEA-s mécsestartót, de még nem beszéltem róla, és én sem vettem meg magamnak. Egyszer csak megkaptam karácsonyra! Hopp, itt van velem.
Fontos elvem( amit nem mindig valósítok meg én sem), hogy beszélni kell vágyainkról, mert senkitől nem várhatjuk el, hogy gondolatolvasó legyen. Íme, a kivétel a szabály erősítésére!:-)
Thomas ezúttal olvasott...


2012. december 27., csütörtök

Karácsony 3.

26-án reggel is 9-kor ébredtem, reggelizés, majd a lakás és magunk gyors rendbe szedése után az egyre jobban szakadó esőben kimentünk a fiúk elé az állomásra. Nem éppen ilyen egy karácsonyi idő, de végül is szeretem az esőt, esernyő is volt, állomásnak és autónak is van/volt teteje. Alig áztunk meg.
Megebédeltünk egy étteremben (M. ajándéka, hogy ne kelljen főzni), majd itthon folytattuk az ünnep hátralévő részét: desszert, kávé, ajándékozás, közben beszélgetés, zene, újra beszélgetés, ajándékok használatba vétele, utána elő a kártya. Tavaly is kártyáztunk, "mert a játék még jobban összehozza az embereket." Idézet Thomastól.
Tényleg jó a játék, lehet nevetni, bosszankodni, de azt is csak játékból, lehet elhatározni, hogy most én győzök, de ugye amellett, hogy tőlünk is függ a végeredmény, még attól is függ, hogy  milyen lapokat osztanak nekünk.
Meg aztán volt aki 4 még az elején kiosztott jokerrel sem tudott győzni, volt aki nem is igazán akart, mégis sikerült neki, mert csak élvezte, és nem görcsölt rá.
Na, tessék, majdnem olyan, mint az élet!:-)


2012. december 26., szerda

Karácsony 2.

Dec. 25-én Anyunál ebédeltem, csak melegíteni kellett a már korábban elkészített ebédet, a paprikás csirkét. Karácsonykor nem szeretünk sokat a konyhában lenni, tehát előre dolgozunk.
Délután még beszélgetés, kisebb belealvások a mondandóba. Békében elvoltunk, ami  a különböző egyéniségek számára nagy adomány. Megnéztem Anyu ismerős karácsonyi díszeit, mindig erősítik az otthon érzetet. Idén csak pár fenyőágat díszített fel, körberakta kedvenc képeslapjaival, angyalkákkal, mécsesekkel. Szenteste úgyis nálam volt, ahol fa is van.
M. este 6 körül jött, elmeséltük egymásnak a külön töltött előző nap történéseit, utána vonzottak  a karácsonyra kapott könyvek, és nekiálltunk olvasni.Nagyon jó a fa melletti olvasás, a pislákoló fények. Én borsmenta teát is csináltam, használ a gyomornak és az epének.
Ma reggel 9-ig aludtam, szerintem most jött ki rajtam a karácsonyi készülődés és az ünnepkor jellemző érzelmi túlfűtöttség fáradtsága.




2012. december 25., kedd

Karácsony 1.

Kint ködös szürkeség, bent fények, és téblábolós reggeli utáni még hálóinges ajándék pakolgatás, olvasgatás, egyfajta semmittevés.A munka mindössze a tegnapi morzsák felporszívózása.
Tegnap Anyuval voltam szenteste itt nálam, ajándékozás( könyvek, angyalok, szép kis apróságok), éneklés, beszélgetés, régi idők idézése, vacsorázás, további beszélgetés, gyertya, karácsonyi zene és mécsesek fénye, olvasgatás könyvekből, szentírásból éjfélig. 
Éjféli szentmise TV-n át Pannonhalmáról. 
Itt aludt nálam Anyu, együtt reggeliztünk.
Ma délelőtt már átment az ő lakásába, előkészíti az ebédet, mert ebéd ott lesz már nála. Majd kb. másfél óra múlva átmegyek én is,  estefelé jövök vissza, akkor ér ide M. ( tegnap ő is az édesanyjánál volt), holnap csatlakoznak a fiúk is hozzánk. Ez a programunk, rövid szervezés után így alakult ki szinte teljesen a tavalyi mintájára.
A képen lévő kis angyalok története az, hogy tőlem kapott egy ilyet Anyu, én is kaptam egyet tőle, anélkül, hogy tudtunk volna a másikéról. Ugyanabban a boltban sok-sok közül lett két ugyanolyan kis szárnyas kiválasztva. Bontogatáskor derült ki a az egybeesés.
Angyal testvérek találkoztak nálam véletlenül szenteste.:-)


A névnapom virággal és egyébbel külön lett köszöntve, hiába esik szenteste napjára!:-)


2012. december 24., hétfő

Végzem...


"... Eljött Ő!
Vele a fény, az áldott,
az értő türelem, jóság,
a békés, szelíd boldogság,
hogy a meghitt, csendes éjen,
beköszöntsön a karácsony..."

( Szakáli Anna: Valaki jön...-részlet)


... az utolsó simításokat: úgy mint asztal terítése, szalvéta válogatása, vacsora előkészítése, elmentem kenyérért is.
Kitettem a fehér gyertyát, mert azt akarok szentestén, fa is már feldíszítve. 
Előkeresem kedves karácsonyi énekek kinyomtatott saját példányát, mert nem mindegyiknek tudom a szövegét, hiába szeretem őket. Majd énekelünk is a fa mellett, ahogy szoktuk. 
Miközben teszek-veszek értékelem magamban az évet, talán leülve alaposabban átgondolva is megteszem majd.Vajon mit hozok ki első helyen, amiért érdemes volt végigcsinálni?
Gondolok arra is, aki azt mondta, hogy ne gondoljak rá. Persze, hogy eszembe fog jutni, és szerintem valójában ő is ezt reméli. Biztattam, legyen bátorsága felhívni azokat, akiket látni akar, tegyen vágyaiért, béküljön ki azzal, akivel haragot tart, és igenis, el kell mondanunk vágyainkat azoknak, akiket illet, hátha meghallgatnak.


              Minden kedves látogatómnak áldott karácsonyt kívánok!


2012. december 23., vasárnap

Szombat reggel

egy kis karácsony előtti dekorációhoz éppen elegendő hóra ébredtünk.
Úgysem lesz állítólag fehér karácsonyunk, legalább előtte legyen meg a hangulat. Annyit élvezek belőle, amennyi adatik, egyébként én minden hópihét meg tudok becsülni.
Aztán némi vásárlás, ásványvizes üvegek feltöltése rögtön a  forrásból, majd a temetőlátogatás után, hogy legyen alapos rálátásunk a dolgokra, még felmentünk a Tűztoronyba is. Aki közel van, és érdekli, annak itt elmondom, hogy decemberben ingyen lehet felmenni. Mi sem tudtuk, meglepődtünk a pénztárban, és már másztunk is fel.
Nézegettünk lefelé, tetszett a még meglévő hó a tetőkön, a kissé ködös alkonyatba vesző lenti utcák képe, a tornyok, a kis karácsonyi vásárunk egy részlete.
Itthon pedig teszteltünk néhányat a karácsonyi süteményekből. Jó azt tudni, hogy milyenek, mert még a végén ünnepkor éri az embert a meglepetés.:-)
Én kakaóval ellenőriztem a minőséget.

 
  

   


2012. december 22., szombat

Törődés

Még egy szívemnek kedves történet.
Be kellett telefonálnom újra a távfűtésesekhez, hogy zavar a fűtőtest neszezése.
Már egyszer hívásomra voltak kinn a ház hőfogadó helyiségében légteleníteni, de ezek szerint nem ez volt a megoldás. Kiküldtek egy szakembert most csak hozzám. Levegő nem volt ugyan az én  saját rendszeremben, viszont túl nagy volt a nyomás, és ez súgó hangot, az erős áramlás fémnek ütköző "locsogását" okozhatta.

Másnap reggel  a szerelő felhívott csak úgy, és érdeklődött, hogy minden rendben van-e, tudtam-e a fűtéstől aludni.Ha még gond van, akkor újra kijön. Éjjel csend volt, a nyomáscsökkentéssel úgy tűnik megoldódott a probléma.
Valahogy ez is hozzátartozik az Adventhoz, ez a jó érzés, amit egy ilyen plusz törődés ad.
Lehet, hogy mégis agyalok vigyáznak ránk, és küldik akit kell?



2012. december 21., péntek

A kártyácska

16 éveseim közül páran csak úgy kitalálták, hogy kis kártyákat gyártanak, és az utcán osztogatják a járókelőknek egy-egy szaloncukor kíséretében. A szaloncukrot a saját pénzükön vették.
Kérdeztem, miért  jutott eszükbe ez a gondolat. A válasz egyszerű: "Hátha örülnek neki az emberek."
Én is kaptam, aztán azon is gondolkoztam, hogy valami nagyon el van rontva a világban, ha mindez olyan hihetetlennek tűnik. Már az is, hogy felmerik vállalni a többiek esetleges sanda nézését, és jó, ha ennyivel megússzák.
Nem "'divat" jónak lenni, finom lelkűnek sem. A harsányság győz vagy az üresség legtöbbször. Sok a negatív tapasztalatom, ott vagyok közöttük, már-már elkeseredem teljesen, aztán megtalál egy ilyen történet, és alig tudok mit kezdeni vele. Elmondom nekik, hogy büszke vagyok rájuk, és részletesen elmeséltetem velük, hogyan reagáltak a járókelők.
Át akarom élni a részleteket, és közben sírnom is kell miattuk is, és mert úgy belefáradtam már a történet ellenkezőjébe is.



2012. december 20., csütörtök

Hetekkel...

...ezelőtt láttam a bolhapiacon egy bögrét, amit nem vettem meg. Persze, hogy azóta is gondoltam rá. Fehér, arany mintákkal, kissé kopott arany széllel, kézreálló füllel.
Múlt vasárnap újra ott állt az árus, és ott volt a bögrém is. 
Megkérdeztem az árát: 
50 Ft, majd a volt tulajdonos hozzátette: "Vigye el a másikat is!":-) Mert volt másiiiik is belőleee.:-)
A huncut szemű, jóképű árus rám nevetett: "Vallja be, hogy egyért is megadott volna 100 Ft-t." 
Válaszom: "200-at is, és meg is lepődtem az árán! Miért csak ennyiért adja?"
Válasz: "Miért ne? Kellemes ünnepeket!"



Pillanataim:

1. Ajándékok csomagolása kipipálva. Ez olyan jó, erre nincs már gond.



2. Püspökkenyérbe való mindenféle jó belisztezve még tegnap a tésztába tevés előtt... Anyunak is szállítottam át, a többi itt maradt egyéb sütikkel magunknak és majd a vendégeknek.



3. Finom szappanokat szagolgatok papírjukon át, esti fürdőszobában kerül majd újra elő az egyik akkor már kicsomagolva, másik majd fa alá téve. Sokszor  a fürdőszobában van igazán nyugalom egy hosszú nap után. Ma késő este jövök haza a munkából szerintem eléggé kitikkadva, már előre várom a fürdőszobás perceket.
Holnaptól már téli szünet az iskolákban, tehát nekem is.


2012. december 19., szerda

Együttlét és ajándék

Munkahelyen tegnap került be az ebédlőbe a karácsonyfa, én tettem fel rá a díszeket, összegyűjtöttem karácsonyra illő gondolatokat, énekeket, és néhány gyerek elmondva, elénekelve átadta ezeket az "üzeneteket" a fa mellől a többieknek egy kis műsor keretében. 
Idén is mire a sajátom kerül feldíszítésre egy fát már le is szedek, de ez egyáltalán  nem probléma. Az ottani hely is egy közösség, legyen ott is egy csendes összejövetel, álljon az ebédlő sarkában ott is egy fa, míg pénteken végül szétszéledünk a szünetre, az otthoni ünnepre. 



Saci  hópihéi az ablakomban, levendulaillatú szívecskéje, hímzett angyalkája a lámpám melegében ontja illatát, mert mind engem választottak, és én örömmel fogadom ajándék-jelenlétüket. Ismeretlen ismerősök sorai képeslapokon jutnak el hozzám, az Úr szavai is, majd pihennek az íróasztalomon, fotelem mellett a hosszú postán és úton töltött órák után. Hálás vagyok mindenért, köszönök minden rám gondolást.



2012. december 18., kedd

Advent idején


"...A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak „ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell érdemelnünk.
Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihűl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik..."

Pilinszky János




Régen bennem volt a karácsonyváró öröm, ma is, de már sokszor 
"csak" akarom, hogy bennem legyen, és a kettő nem ugyanaz. 
Kínos teher viszont nem hiszem, hogy valaha is lesz.
Volt néhány rossz tapasztalatom, ami a megfelelni vágyáson, a mindenkit magam elé helyezésen alapult, és én maradtam ki végül a karácsonyi örömből. Csak együtt lehet örülni.
A másik csapda, amit el akarok kerülni, az bárminek az utolsó pillanatra hagyása. Ami elmarad, az elmarad!!! Az utolsó napot stresszel terhelni nem vagyok már hajlandó.
Egyébként pedig vissza akarok térni az ünnep eredeti jelentéséhez, annyi máz, hamisság rakódott már rá, hogy alig győzöm levakargatni a magam életében is.

2012. december 17., hétfő

Könyv

M. részéről az én karácsonyi ajándékom legtöbbször úgy születik meg, hogy kis sóhajok keretében gondterhelten és hangosan gondolkodik jó darabig, hogy számomra vajon mi is legyen az ő ajándéka.:-) 
Könyvet kértem. Hát, persze, olyan jó és egyszerű döntés!
Megláttam Varga Lóránt: Minden út Rómába... c. könyvét. Nem is a  polcon volt, hanem csak úgy letéve egy asztalra más könyvekkel a tetején, és én csak úgy elkezdtem lerakni őket róla. Ez az, amikor valami irányítja az ember kezét?
Alessiánál olvastam erről a könyvről, akkor el is raktároztam a fejemben a címet, hogy aztán ki is menjen onnan, mert annyi mindennel van tele, de valami szelíd erő mégis elém hozta.
Betettem M. kosarába, majd mikor fizetésre került sor, a pénztárosnő a címre nézve felkiáltott: "Jaj, ez olyan jó!" 
Tegnap ködös, nyirkos hideg volt szürkeséggel párosítva, és  a 3. gyertyagyújtásig némi egyéb pislákoló fények társaságában még a fa alá tevés előtt beleolvasgattam...



2012. december 16., vasárnap

Átadás

Már hivatalosan is fényekkel, zenével, énekkel, beszédekkel, koszorúval, ökumenikus áldásokkal és tömeggel december 14-én Sopronban  átadták a Hűség Napján* a felújított Tűztornyot, alatta a Hűségkaput, az Információs Központot, a Várfalsétányt. Részt vettünk mi is rajta pénteken este még fagyban, hóban, de kitartóan.
Sokat veszítettünk Trianon után, de megtartottunk egy várost.
Aztán leültünk egy kicsit némi harapnivalóval melegedni, és koccintani az egészségét visszanyert toronyra gyertyafényben egy éttermi kis műfenyő és egy piros sapkás, fülig mosolyú egyéb (pingvin?) dekoráció társaságában.



*A kormány 2001-es rendelete alapján  a Hűség Napjává nyilvánította december 14-ét, annak emlékére, hogy a 1921. december 14-16-án Sopronban és környékén megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Azóta nevezik Sopront a Leghűségesebb Városnak (Civitas Fidelissima).

2012. december 15., szombat

Tervek adventkor advent utánra is

"A gyertyák egy-egy fogalmat szimbolizálnak: a hitet, reményt, szeretet és az örömöt. Elődeink azt tartották, hogy az advent négy hetében mintegy próbatételként négy különböző tulajdonságot kell megerősítenünk magunkban, melyek: igazságosság, mértékletesség, bátorság és bölcsesség."*

Túl a másodikon a harmadik előtt azon gondolkozom, vajon bennem melyeket kellene leginkább erősíteni.
Talán egész jövő évre ( sőt!) megvan a feladatom, mert van ugyan melyben erősebb vagyok, mint a többiben, de vannak vágyaim még bőven erősítésben, ahogy a négy gyertya által szimbolizáltak megélésének terén is.
Feladatok -de miért is veszem annak?- várnak rám, hogy ne csak üres szavak kongjanak  bennem pl. jövő adventra, még élvezni is fogom, legalábbis úgy érzem, és ez jó.

*Madarász Réka


2012. december 14., péntek

Vannak mondatok...

..., melyek mintha öröktől fogva bennünk szunnyadtak volna, és csak arra vártak, hogy valaki leírva életre kelti őket:
"Legyen bár odakint bármilyen a világ, egy csésze fülébe bármikor kapaszkodhatunk."*
Aztán elindulnak, a legnagyobb természetességgel halkan bekopognak hozzánk, hogy beépüljenek a hétköznapjainkba, ünnepnapjainkba.
A csészék fülébe kapaszkodás most már a decemberi reggeleim derengő fényének biztonságot adó tartozéka akár a kinti világ ellen is, és ez most már így marad az idei év adventjának ajándékaként később is.
Mártának, kedves blogtársamnak megköszönöm.


* Prodán Márta

2012. december 13., csütörtök

Ajándék díszek

Vannak karácsonyt váró dekorációim a lakásban és a bejárati ajtón is, de azt hiszem hiába minden igyekezet, vagdosás, ragasztás, a legszebb, amit úgy kapok a fagyos reggeleken ajándékba. 
Kinézek az ablakon, és a csészém fülébe ( Márta!) kapaszkodva elégedett vagyok a jégcsapjaimmal. 
Mivel mínuszokat is kaptunk mellé, maradnak is még velem.





zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu