"...A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak „ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell érdemelnünk.
Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihűl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik..."
Régen bennem volt a karácsonyváró öröm, ma is, de már sokszor
"csak" akarom, hogy bennem legyen, és a kettő nem ugyanaz.
Kínos teher viszont nem hiszem, hogy valaha is lesz.
Volt néhány rossz tapasztalatom, ami a megfelelni vágyáson, a mindenkit magam elé helyezésen alapult, és én maradtam ki végül a karácsonyi örömből. Csak együtt lehet örülni.
A másik csapda, amit el akarok kerülni, az bárminek az utolsó pillanatra hagyása. Ami elmarad, az elmarad!!! Az utolsó napot stresszel terhelni nem vagyok már hajlandó.
Egyébként pedig vissza akarok térni az ünnep eredeti jelentéséhez, annyi máz, hamisság rakódott már rá, hogy alig győzöm levakargatni a magam életében is.