Szombat

Megérkezünk Omához.
Öregszik minden, ez a biztos, állandó pont itt  a változó világban. 
Gyorsan megnézem kedvenc tárgyaim. Helyükön vannak, tényleg nem változik semmi. A kulcslyukban nincs kulcs továbbra sem, nem jön ide hívatlan vendég, a csipeszek ruhák nélkül égre merednek vagy  földre néznek. 

Virágok virágoznak, szilva érik, gyümölcsök befőttként már üvegben,  kertből bab egy zacskóban. 
Függöny meglebben a szél keltette légmozgásban.
Ennyi itt a történés...

Oma szól, hogy felvágja a kuglófot. 88 éves, és ő sütötte nekünk. Hétvége, kuglóf, hívó szó...Jó itt megint.

Visszabillenés óhaja

Most érzem, hogy az otthonom mennyire fontos bázis, mennyire őrzöm a nyugalmát, biztonságát. A felújítások miatt a az otthon nyugalma felborult, az ideiglenesség lépett előtérbe, a rendezetlenség, és  a mesterek miatt egyfajta átjáróház is lett. Kibillentem!

Lassan megpróbálom magam visszabillenteni.

Esőcseppek és ágynemű

Hogyan lehet az esőcseppeket megörökíteni az utókor számára? 
Úgy, hogy egy nappal korábban jött a festő festeni az erkélyem fém részét. Még nem száradt meg a festék, mikor egy estig tartó zuhogó eső kezdte el verni. (Ma már süt a nap!)
Itt-ott pöttyök vagyis esőcseppek  nyomódtak bele  a festékbe, és maradnak is most már a következő festésig! 
Vagy dühöngök, vagy én újra festem, vagy most már mindegy! Az első kettőhöz lenne kedvem, de inkább: Mindegy!

Ágyneműt húztam. Kerestem valami fehér csipkéset. Őrség után kedvem van hozzá. Fehérem van, de csipke nélkül. Leginkább mintásom van, de most fehérre vágyom. Elővettem ami fehér és  csipkés is. Ez az egy ilyen van. Egyáltalán ez csipke, vagy hímzett anyag??? Igaz, van benne kék-fehér csíkos rész  is, de nem tesz neki rosszat.
Kellene egy fehér, csipkés ágynemű. 
Talán a bolhapiacon!Pedig megígértem, hogy nem veszek én már semmit ott. Ez kivétel lesz!:-) Vagy még lesz pár más kivétel is?

Könyv és film

Olvastam Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról című könyvét.
Morrie haldoklik, és tudja is. Át akarja adni élete tapasztalatait azoknak, akik meghallgatják. Volt tanítványa igényli, felhasználja életében a megszerzett tudást, és újságíróként tovább is adhatja. Mester és tanítvány egymásra találnak, és szó esik közöttük a következőkről keddenként, vagyis a látogatások napjain:

Halál, félelem, öregség, pénzsóvárság, házasság, gyerekvállalás, társadalom, megbocsátás, tartalmas élet. 

Ezt a listát viszi magával Mitch, és beszélgetnek addig, míg nem késő, míg a számára megtalált és igényelt tudás forrása meg nem hal.

A könyvet megrendeltem, ezért van meg.
A filmet nem láttam a TV-ben, de blogokban olvastam róla. Vasárnap az Intersparban vásároltam, és odakeveredtem - tudatosan?:-)- ahol a DVD-ket árulják. Megtaláltam a filmet is "Leckék az életről" címmel. Korábban biztos, hogy nem volt, mert szoktam ott nézegetni. 

Jack Lemmon utolsó filmje.

Alkalmi beszélgetések

Hazatérve bárhonnan beszélgetések emléke is megmarad bennünk. Elég, ha csak hallottunk pár szót, és komolyan vagy mosolyogva  visszaemlékezünk rá. Maga a látvány is hozzátartozik persze  a hangokhoz.
Apátistvánfalván tipikus kocsmaépület... Felhők gyűlnek fölöttünk, elég riasztó, fenyegető mind. 
Munkásruhában, gumicsizmában alkalmi "meteorológus" áll az ajtóban ( mi az utcán), és közvetít befelé az ott sörözőknek és fröccsözőknek:
"Talán elvonultak a felhők, de az is lehet, hogy  majd visszajönnek!":-)
Ennyi a jelentés!!! 
Nevettem magamban, mert az időjárás jelentésekbe beleölt pénz, a technika sem ad néha ennél sokkal többet, mint amit az apátistvánfalvi kocsmában söröző adott ingyen, mérések nélkül. :-) 

Kislány járdára rajzol aszfaltrajzversenyen Nagyrákoson, szintén az Őrségben a Völgyhidi-vásáron. Számomra csak kriksz-kraksz, kivehetetlen mi az ott a járdán. Akkor is szép!
A többi rajzban felismertem, hogy lepke, virág, napocska, királylány stb. Persze, hogy izgat ez a modern művészet. Megszólítom, és belemegy  a beszélgetésbe az oviskorú.:-)
-Mit az, amit rajzoltál?
- Angyalkaaaa!
Még az is lehet!:-))) 
(Ezen a képen nem a rajzolt angyalka van a járdán! Arról az angyalkáról  nincs képem!)

Szabó Lőrinc: A szem örömei

Szerettem a szép, sima köveket,
nyulak szőrét, a selymes füveket,
jó anyagot, fűzgally fehér húsát,
melyről úgy lejön a bőr, katicák
piros hátát, fekete pettyeit,
elnézni, a halak hogy kergetik
egymást a vízben, hogy játszik a nap
az Ipoly tükrén s a tükre alatt,
fecskefű vérét, kutyatej tejét,
nagy napraforgók oroszlánfejét,
a zizegő szalmavirágokat,
a szomorú és szelíd lányokat,
aranyzöld gyíkok lüktető hasát,
gőz fátylait, felhők habtorlaszát,
a lepkéket, s nagyon a pókokat
s csöves vagy napernyős hálóikat,
s legjobban azokat a perceket,
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.

Limonádé és néhány gondolat

Limonádé recepteket láttam a blogokban. 
Nem mintha különösebb recept kellene hozzá, de a kedv előjött miközben olvastam, vagy csak a képeket nézegettem. 
Hőség megszűnt most hétvégére végképp. 
15 fok alatti hőmérséklet, ablakot verő eső július vége felé közeledve. Mindez vasárnap.
A limonádét mégis megcsináltam. Mert nem lehet mindig várni arra, hogy majd valaminek örüljünk, és ehhez az örömhöz mindig  minden tökéletesen összejöjjön. A limonádéhoz valójában hőség kellene, ha a vele járó élvezeteket maximálisan élvezzük.  
Ha várunk, akkor viszont halogatunk, múlik az idő. 
Elszalasztunk sok mindent. Várjuk, hogy örülhessünk. Kitűzzük, hogy majd akkor és ott, ha ez, meg ez megtörténik, vagy a mienk lesz... Közben meg telik az idő. Eltelik!

Találkozások

Szeretek beszélgetni, ismeretlenekkel is. Majd megismerem őket!:-)
Utunk során én voltam a fő kapcsolatkereső, és sokan voltak rá vevők. Valahogy megérzik, hogy kíváncsi vagyok rájuk. Vannak véletlen találkozások? Vagy a sors tényleg összehozza azokat, akiket kell? Érezzük a rezgéseket...! Igen,(talán mégis) hiszek benne. Van, aki, ami irányít minket.
Sétáltunk az Őrségben, egy férfi szénát forgatott. 

Tetszett, ahogy dolgozik a feleségével. Észrevette a figyelmem, beállt egy pózba, és odaszólt egy humoros mondatot.Vettem a lapot, szó-szót követett, és kiderült, hogy ők is ugyanabból abból a városból vannak, ahonnan mi, arról a lakótelepről, szinte a szomszédos utcából költöztek be abba a házba 2 hete. Egyszer csak ott álltunk egymással szemben mi ismeretlenek! Nevettünk, hogy ez megtörtént.
Azonnal behívtak minket, és megmutattak mindent, úgy beszélgettünk, mint ismerősök. Egy pillanat alatt megtörtént. 
A házban a régi tulajdonosoktól megvették a régi bútorokat, még a falvédőket is.Ott a helyük! 
Van már 2 kiskutyájuk, jön majd a többi állat.Tanulnak bele a falusi életbe, bár gyerekkorban éltek már ott. Most újra tanulni kell, vagy legalább emlékezni a lakótelep után. Bennünk van ez a tudás. Azt mondták a helybéliek is segítőkészek. Menni fog ez!

Ez is én vagyok

A pár nap alatt foglalkoztatott néhány olyan dolog, ami amúgy is bennem van, csak kell valami, ami előhozza.
Nem tudok olvasni, ha nyaralok, utazom, vagy várakozom rendelőben, fodrásznál vagy  bárhol. Leköti a figyelmem az, ami körülöttem történik, még ha nem is sok. Meg egyébként is mi a sok? 
Vannak ott emberek, számomra figyelemfelkeltő látványok, ahol olvasni is lehetne. Akkor ez most elvesztegetett idő, vagy egyszerűen nem tudom megosztani a figyelmem?
Nem tudok olvasni akkor, ha a magam élete zajlik intenzívebben körülöttem, és feldolgozásukkal bennem is. Nekem az olvasáshoz csend kell, ingerszegény környezet. Pl. este a 4 fal között.
M. útban az Őrség felé (Kőszegen megálltunk) vett egy antikváriumban egy könyvet. Német nyelven íródott orosz népmeséket!!! Azt bújta pihenőidejében teljes odafigyeléssel. Nem látott, nem hallott mást akkor.Tehát nem vagyunk egyformák. Ezen is gondolkoztam. Én miért ilyen, ő miért olyan? Mások is sokfélék. Mi alakít minket?

Nem vagyok/voltam netfüggő...

...de tetszett itt! :-)
Kerestünk lehetőséget, hogy találjunk internetet az Őrségben, de nem vittük túlzásba. Jó volt, hogy nem volt TV-nk és netünk sem.
Én  belenéztem a blogomba, másokéba is:-), M. az emailjeit futotta át. A srácok az Egyesült Államokban, jó volt tudni róluk.
Kifizettük a 200Ft/ óra nethasználati díjat az őriszentpéteri TeleHázban, és kinyílt a világ. Bár nekem az ott lévő is elég volt. 
Egy régi gőzmalmot alakítottak át erre a célra. Van kávé, édességként csoki,  programokat is szerveznek oda gyakran. Információkat szerezhetünk az Őrségben zajló más programokról, szállás és étkezési lehetőségekről, egyfajta kulturális csomópont. Lehet fénymásolni, nyomtatni is. Volt, aki azért jött.
Elképzelem, amint vetítik az Üvegtigrist ( mintha láttam volna a programban) és hely átalakul mozivá. Eszembe jutott Kapolcs, ott is lehet akár egy pajta is kiállítóterem. Miért is ne?

M. többet nézegetett a neten, én egy idő után abbahagytam, élveztem a kinti fényesen remegő forróságban a hűvöst, a félhomályt. Le is lehetett kicsit feküdni egy régi, kellemesen hideg bőrkanapéra. Én a kávémmal el is nyúltam, és tetszettek a száradó virágok, a kopott, de jól használható környezet. Időnként bejött valaki, kérte a kávét, és leült egy gép elé.
Amúgy békés csend!

Ízek

A szállásunkat biztosító hölgy kipróbálta az új kemencét az udvaron, jól befűtötték, és elkészült az első langalló, amiből az éppen nála tartózkodó vendégek is kaptak. A kapros-túrós ízlett a legjobban, de mindegyik finom volt.

Magyarszombatfa része Gödörháza, ahol van egy kecskefarm és sajtkészítő manufaktúra. 
A kecskék ott legelnek  a farmon vagy környékén, láttuk, ahogy a tejet bevitték a  hosszú fehér házba, ahol készül a sajt. Venni is lehetett a készítőtől, vettünk is reggelire. Míg kiszolgált minket, megnéztük az falon lévő okleveit, még  a franciáktól kapottakat is. Csak tud valamit a mester!:-) Kakukkfűbe, oregánóba, mediterrán fűszerekbe meghempergetett kecskesajtot vettünk, mert ott és akkor az tetszett legjobban.

A jellegzetesen őrségi dödöllét is kipróbáltuk. Híres a tökmagolajuk, van ahol háznál van olajütő. Ugyanarról a portáról vettük, ahol tavaly is, mert olyan finom volt. Most is vettem, jó lesz túróra, tojásra, salátára, ahogy eddig is.
Egy kislány a házuk előtt tökös-mákos rétest árult, többféle pogácsát, almát, tökmagolajat, és nem távoztunk üres kézzel. Anyukája sütötte a konyhában akkor is a rétest. Mi almát vettünk és pogácsát.
Érik  a szeder is már az út mellett, az alma is. Kissé még savanykásak, és inkább összehúzzuk a szánkat:-), de kóstolás nélkül nem tudtunk mellettük elmenni.

Hogy a fogadóban, kocsmában hideg bodzaszörp is volt? Mikor a pincér letette elém a zöld kockás terítős asztalra a fél literes pohárban ( kinn hőség!), alig tudtam kivárni, hogy érezzem az ital ízét.

Az Őrség jól tartott minket étellel, itallal, ugyanolyan tiszta, egyszerű ízekkel, mint a hely maga.

Csendes esték

Szeretek benézni sötétből egy kivilágított szobába. 
Megtehettem pár napig úgy, hogy utána be is mehettem oda. 
Egyik este kiléptem a friss levegőjű, kutyaugatós sötétbe. Majd kintről benézhettem valahova, ami pár napig  hozzám tartozott, és otthont adott: festett bútor, fehér ágynemű csipkével, hímzéssel( erre nem is számítottam), háziszőttes függöny. 
Se TV, se rádió, számítógép sem volt, és nem hiányzott egyik sem.
A forró nappalok után, friss levegő és csendes éjszakák vártak az Őrségben. 
Néhány napig újra  a szeretett helyen lehettem. Szerelem volt első látásra az országnak ez a szeglete, és évek óta nem múlik ez az érzés. 
Nem is fog.

Nyáron

Tipikus nyári kellékek. 

Lebattyogtam a tárolóba a ventillátorért. Legyezőm van- valahonnan ajándék-, és tényleg hasznos egy darab.
Egyikkel fújatom, másikkal csuklómozdulatokkal keverem rám a levegőt. Az elektromos fajtával nem egyenesen rám jön a friss levegő (elirányítom), mert megfázom. Az most nem hiányozna, az nálam téli program.

Még nyári " kellék " a lecsó. Nagy barátságban vagyok vele.:-)
Anyusommal együtt ebédeltünk nálam hétfőn, és repetáztunk is.

Aztán jó szolgálatot tesz a kalap is kinn. Régebben fel nem tettem volna, de talán régebben nem is voltam ennyire érzékeny. Vagy nem  is volt ennyire meleg, meg aztán itt van ez az ózonlyuk és az UVB!? 
Öregszem is? Vagy ez utóbbinak ehhez nincs is köze, csak a józan észnek?:-) Szóval, tűző napon kalap fel!

Bécsben vasárnap

Hogy telt a vasárnap Bécsben? 

Schönbrunni kastélyba mentünk kora délelőtt. Be a kastély épületébe nem mentünk, kilométeres volt a sor a pénztárnál. Nem is volt szándékunkban. Inkább a parkjában sétáltunk. Voltunk már itt, de megunhatatlan. 
Újra csak a Gloriette -hez való feljutás volt a cél, mint sokan másoknak. Rengeteg volt a turista. Pihenésképpen kávé, süti, zongoraszó  fenti hely kávéházában. 

Mire leértünk a kastély előtt már játszott az a zenekar, akiknek a széket rakták ki érkezésünkkor. Leültem a lépcsőre, és míg befejezték, addig hallgattam őket. Nagyon jók voltak. Jobbak, mint ahogy vártam.

Tudtuk, hogy aznap fejeződik be az az osztrák kerékpár körverseny, és a Burgtheaternél lesz a befutó. M. nagy Tour de France rajongó, én is gyakran nézem a TV-ben, a srácok is vesznek( vettek anno)  részt kerékpárversenyeken, ott volt a helyünk a mostani finisnél.
Én a Városháza környékét főleg a karácsony környékéről ismerem( Burgtheaterrel szemben), ott van mindig a Christindlmarkt, a híres bécsi karácsonyi vásár. Ott voltam már párszor. De ilyen hőségben is jó volt ott mászkálni. Milyen más!

Már megint sok szék mindenhol, esténként filmfesztivál filmjei mennek.A hőségre való tekintettel mindenhol jó hideg víz osztása volt. Ahhh, de jól esett!
M. mikor annak idején Bécsbe költözött volt egy kedvenc kolbászevő helye. :-)Meg akarta mutatni, és ott ebédeltünk vasárnap. Magyar kolbászt jól ismerjük, most az osztrákot kóstoltam én meg. Elég nagy a választék. M. ajánlotta, amit ő szeret, én is választottam egyet. Aztán ettünk mindkettőből.

Jó volt M.-nak a nosztalgiázás is.
Utána még visszamentünk az Alíz-féle házhoz. Kerestük a zsinagógát, meg is találtuk, de nem tudtunk bemenni. Talán egyszer máskor.

Mivel újra a belvárosban voltunk, a Stephansdom és környéke kihagyhatatlan volt.
M. mondta, hogy a bécsi Déli-pályaudvar ( Südbahnhof) mellett van egy modern kilátó, ahonnan a  várost jól lehet látni. Elmentünk oda metróval, lifttel fel a  tetejére a panorámáért. A kilátó szójátékos neve tetszik. Bahnorama ( Bahn = vasút) 

Inni, inni, inni... Most narancslé, mert már minden tartalék vizünk elfogyott.
Már kezdett lejárni a napijegy a helyi közlekedési eszközökre, gyorsan siettünk az autóhoz, és onnan M-hoz.
M. nekilátott otthon egy kókuszdió legyilkolásához. :-)))
Nem semmi egy vállalkozás. 

4-5 célszerszámot rakott ki kezdésként!:-) Fúrt-faragott, iszonyú kosszal tetézett sikerélményhez jutottunk!!! Megittuk, ami lé volt benne, utána a  húsát is elropogtattuk. Legalább kipróbáltam. Ha nekem kell bármikor a belsejéhez hozzájutni, úgyis kihagyom a lehetőséget. Takarítani sem semmi utána.:-) Az még elmegy.

Aztán ivás, ivás, ivás és sárgabarack evés. Lehetett is indulni hozzám haza.
Pihenés nekem az autóban. M. vezetett, de legalább ült ő is.:-)

Szombat délután és este Bécsben

Szombaton délelőtt elment egy Mekk mester-féle lakatos tőlem, aki nem szerelte fel rendesen az előszoba szekrényem kivetőpántjait. M. és én nekikódultunk délután, és leizzadva megcsináltuk. Komolyan mondom én már minden szakmához konyítani fogok, mire a lakásfelújítás befejeződik.:-)

Utána 4 óra körül irány Bécs!
Jó, hogy van autópálya és a földrajzi helyzet is olyan, hogy egy órán belül ott vagyunk. Autót leparkoltuk belvároson kívül, és napijegyet vettünk. Onnan kezdve metró, busz, villamos szállított minket. Parkolásra nem volt gond, gyorsan ott voltunk így mindenhol.
Irány a belváros. Kivetőpántot és egyéb hasonlókat máris kitöröltem a fejemből:-) mikor a Stephansdomot megláttam, bár az is felújítás alatt van!:-) A felújítás szó visszakúszott egy pillanatra az agyamba, bár jól leplezik a dóm felújítását mindenféle takarós trükkökkel.
Az abszolút belvárosban mászkáltunk csak úgy: Kartner Strasse
( bécsi Váci utca), Graben... Bámészkodtam, nagyváros hangjait füleltem.

Bécset nem úgy szeli át a Duna, mint Bp-et. A városon csak csatorna halad át, ha igazi Dunára vágyunk metrózni kell érte. Kimentünk a Duna-szigetre ( Donauinsel). 
A bécsiek egy kis levegővételre használják, programokat szervez ide a város, és eteti a hazaiakat és a turistákat is. Duna mellett éttermek az olcsóbbik fajtából, vagy legalábbis az elfogadható ár kategóriába tartozók. Újra csak egy görögöt választottunk. Közben vörös alkonyat, érkező esti fények, visszatükröződés a vízen is.

 

Majd újra a belváros csillogása egy nagy séta erejéig. Lassan tényleg  este lett.
Furcsa, hogy néha otthon csendben, gyertyafényben, olvasólámpa mellett könyvvel jól érzem magam!
Ez más volt, de lehet alkalmazkodni.:-)

Aztán séta közben az Alíz-féle ház megtalálása. Ez pedig öröm!
Mikor már nagyon is elfáradtunk, irány pihenni, de előtte M. azt mondta, hogy ebben a forró estében, még kellene egy sör. Lakáshoz közel van egy pizzéria, ahol megkaptuk az italt. M. még elolvasott ott egy vendégeknek is járó újságot. 
Én közben a pincért néztem vágyakozva! Félreértés ne essék, néztem, ahogy "tudományosan" csapolta a sört.:-) Megfelelő volt a pohár dőlési szöge(bizonyára), igyekezett nem sok habot adni. Többször visszatért a csapoláshoz, míg megtelt a pohár, és a hab is csak annyi volt, amennyi kellett.Észrevette, ahogy figyelem a sör lassú folyását. Mosolygott! Tudta, jót tesz velünk.
Párás volt a pohár, ahogy letette elénk. Melegben szeretem a sört, amúgy elvagyok nélküle. Most meleg volt.

Éjfél előtt hosszan álltam a zuhany alatt. 
Forró és sűrű volt a nap. Kellett!