2009. november 28., szombat

Tisztaságra vágyom


Esőre vágyom és hóra. Mikor minden tisztábbnak látszik körülöttem, amikor a szenny fehér alá kerül.
Lehet, hogy csak önámítás, de szükségem van rá.
Fáradt vagyok.

2009. november 27., péntek

Fehér könnycseppek


Ma megvettem a fagyöngyöt, mert már nagyon hiányzott. Hagyomány nálam, hogy van ilyenkor Advent felé a lakásomban.
M. kisebbik fia és barátnője tavaly, mikor meglátták nálam, nem hagyták ki a lehetőséget, és elcsattant a csók a fagyöngy alatt. Egy magasságban voltak vele, de a srác felkapta, és fejük fölé tartotta, hogy ahogy a hagyomány mondja, alatta történjen meg a csók. Nem egy elveszett fiú.
Jó, hogy vannak ilyen régi történetek, lehet élni velük alkalomadtán.:-)
Egy skandináv legenda szerint a házasság istennőjének és minden isten atyjának született egy gyermeke. Mivel megtudták, hogy a fiú életére akarnak törni, Frigg az anya nagyon féltette. Mindenből és mindenkiből kicsikarta az ígéretet, hogy nem bántják a fiát.
A fagyöngyről azonban elfelejtkezett,olyan ártalmatlannak tűnt. Végül a fiú halálát egy fagyöngyből készült dárda okozta.
A tragédia után az istenek megengedték az anyának, hogy azt tegyen a fagyönggyel, amit akar.
Miközben könnyei ráhullottak a növényre, valaki megcsókolta a nőt, és apró fehér bogyókká váltak a könnyek.
Ekkor Frigg a bosszú helyett azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne ártson, és legyen lehetősége a szeretetre és a megbocsájtásra.

Karácsony előtt


Jön az advent és a karácsony, minden szép hangulatával, értékével.
Egy dologtól félek. Jön a giccsáradat a megvásárolható „boldogságok” tömkelege. Miért uralkodott el ennyire ez a szemlélet? Sokan az érzésnélküliséggel nem tudnak másképp szembenézni?
A giccs elnevezése a német Kitsch szóból ered, ami nem volt más, mint egy lapos gereblye, hasonló a partvishoz, amivel elsimították a sarat, hogy ne legyen az út rögös, miután a sár megszárad.
Menekülünk a valóságtól egyfajta hamis biztonságérzetbe. Pedig az út rögös, karácsonykor is. A szép pedig önmagában is szép.
Érzelemből nem elmenni az érzelgősség felé, értelemből a közhely irányába, érzékenység helyett kényeskedni, eredetiség helyett ripacskodni, valami valós helyett lelki szenvelgésbe átmenni.
Ne hassunk a befogadó érzelmi, értelmi kiszolgáltatottságára!
Nem akarok beleesni ebbe a csapdába. Nem akarom magammal rántani vele a környezetemet. Nagyon óvatosnak kell lennem.Félek, hogy nem veszem észre azt, amit észre kell vennem, és nem kerülöm ki, amit ki kell.
Nem akarok a valós érzések helyett a szív mű komfortja felé haladni, a valóságra rálicitálni.

2009. november 25., szerda

Egy nő és egy férfi


Készül a vasárnapi ebédünk. Csöngetsz. Jössz fel a lépcsőn kezedben virágcsokorral. Megköszönöd, hogy vagyok. Asztalhoz ülünk hamarosan, szedek a tányérodra, mert így szereted...

2009. november 22., vasárnap

Férfikönnyek


Láttam férfit sírni tegnap nyilvánosság előtt.
Az én szememben nem vált hátrányára. Úgy látom, nem is vagyok ezzel egyedül.
Mi az, hogy tőlük ezt "nem várják el"!?
Ha jön a könny, hadd jöjjön, mégha a férfikönny is!



Várlak

Távol állok a feminizmustól. Számomra a nőiségem élvezet. Várni téged ebéddel, és tudni, hogy hamarosan jössz, hogy adhatok, sőt, kiszolgálhatlak, a vasárnapom egyik ajándéka. Citrom- és vaníliaillat a szobában, és én a kedvenc ételedet készítem a konyhában, ahol ez az illat adja az otthonosságot.
Kinn novemberi köd, benn átjárta hangulatomat, gondolataimat a melegség.
Várlak...

Vallomás


Van egy kis Dr. Oetkeres füzetecském. Kettő is. Vanillincukor reklámmal az elején, kuglófok, kalácsok rajzai díszítik illusztrációként. Az embert már a látvány is pihenteti. Borítója nincs meg már, lapjai sárgák, csipkés szélűek a használattól. Spárgát fűztek a sarkába, biztosan a konyha falán lógott.
Van bejegyzés is benne. Az egyik recept mellett a következő mondat kézírással: ”Jankónak jó!”
Dédmamám kipróbált receptje a füzetecskéből, amit dédapám bizonyára megkedvelt.
Így maradt meg ez is az utókornak, és az iparkodó igyekezet emléke egy mondatba sűrítve, hogy a feleség olyat süssön legközelebb is az urának, amit egyszer már szívesen evett.
Egyfajta visszafogottan gyengéd vallomás.

2009. november 21., szombat

Lapozgatok...



Kezdetben az ember gyűjtöget. Én is így tettem. Könyveket, tárgyakat, tudást, embereket "halmoztam fel", hogy legyen mihez nyúlni később. Mert nem tudtam milyen irányban indulok majd el.
Telnek az évek, lassan tisztul minden. Már egyszerűségre vágyom, átláthatóságra, minőségre a mennyiség rovására. Néhány kipróbált, szívemhez közel álló embert, tárgyat akarok magam köré.

2009. november 20., péntek

És kinn lassan esteledik




Szeretem a ködös napokat. A köd betakarja, amit nem akarok látni, mert már fáraszt.
Aztán egyszer úgyis felszáll.

Bólintottál




Hazafelé tartottunk. Útközben egy magányos asztalt láttunk Gumpoldskirchenben egy étterem előtt. Rajta 2 pohár és egy üveg.Azt mondtad hirtelen, egyszer itt borozni kellene, de akkor este kinn hideg lett volna. És azt mondtam, olyan dolgokat kellene többször csinálnunk, amit még nem tettünk.
Bólintottál.

Téged sajnáltalak volna





Megterítettél. Sajt, baguette, olívabogyó, bor. Nekem is ott kellett volna ülnöm. De én még mindig a könnyeimmel küszködtem. Megbántottál pár perccel korábban. Tudtam, hogy mozdulni kellene, próbáltam magam erősíteni. Már majdnem készen voltam az indulásra. És akkor újra eleredtek a könnyeim.Végül könnyes szemmel odaültem. Nagyon rossz lett volna, ha úgy kellett volna leszedned az asztalt, hogy én nem ültem ott.
Téged sajnáltalak volna, nem magam.

Gondolatrendező egyedüllét




Az eső ezüstpénzként veri az ódon köveket. Mélyet szippantok a nedves levegőből. Jó tudni, hogy már nemcsak a magányos séták részese lehetek. Mert már nem kényszer, hanem gondolatrendező élvezet.


Dallamfoszlányok




Mindig van egy dallam, ami már csak érdes kézzel simogat. 

Vágy



Időnként a porcelán teakiöntő helyett zománcosra vágyom. Terítő sem kellene, csak időkoptatta faasztal. Kinéznék az ablakon át a ködös tájra a forró tea gőzén át, és várnám az estét.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu